Heló emberek!
Csak annyit fűznék hozzá hogy a rész végefelé van olyan rész ami egy kissé.. undorító. Legalábbis én annak találtam, mikor beleképzeltem magam... Bár szerintem aki a legutóbbi véres jeleneteim bírta, annak talán ez sem lesz gond (:
Nyah, jó olvasást!
- Csonti ne!! - kiáltottunk rá a hatalmas csonttörőre a fák közül, de éppen abban a pillanatban taposta szét egyetlen lépésével az öregasszony áldozótüzét. A nő rezzenéstelen arccal nézett fel rá, míg ő hangosan morgott és a füstös levegőt orrából nagy erővel ráfújta. Mi a fák közül néztük mi lesz.
- Most megfizetsz! - ordította és megragadta a leplénél fogva. Meglengette a levegőben, végül pedig ismét a földre dobta és lábával lefogta. Nem túl erősen, hogy megfulladjon, csak hogy ne bírjon mozogni.
- Csonti! - repült oda hozzá Nyesi és hátulról kicsit meglökte, hogy nyomatékosítsa felháborodását. - Engedd el!
- Nem, most bosszút állok!!
- De az nem hozza vissza a családod! - mondta neki a fanyeső, mire egy percre megállt a beszélgetés. Feszülten néztük mi történhet a fejükben. Csonti ránézett a lába alatt heverő nőre, aki ekkor előhúzott egy kürtöt és segítséget kérvén belefújt.
- Ó, hogy r*hadnátok meg ti vadászok! - fakadt ki újra Csonti és már lőni készült az emberre, amikor egy csomó másik férfi rohamozta meg őket a másik irányból. Valami törzs lehettek ők is.
- Tartsatok ki! - vicsorogtunk és odafutottunk, visszaszorítva az ellenséges embertömeget. Meglepődve vették tudomásul, hogy vagy 8 különféle sárkány így védi egymást. Kardokat és lándzsákat előrántva rohantak mind nekünk, hogy lekaszaboljanak. Egy ember lesújtott Roarra, de az elugrott előle. Így incselkedett a harcossal.
- Hoppá, mellé! - Erre amaz megint lesújtott, és ő megint kitért.
- Hát ez se jött össze... Majd talán legközelebb haver! - mondta és villámot küldött rá. Amaz remegve esett a földre.
Miközben azon bambultam Szikra és Star hogyan harcol együtt, egy ember kardot emelt rám és még éppen időben kaptam oda a fejem, hogy szarvam felfogja az ütést. Tartottuk egymást, ő a karddal - én a szarvammal, de a szarvam nem túl kemény anyagú...
-Nyesi, siethetnél egy kicsit! - kiáltottam hátra, de Nyesi hangja mellőlem szólt vissza.
- Ha nem látnád, egy kicsit el vagyok foglalva! - förmedt rám miközben egy lándzsát csavart ki egy férfi kezéből.
- Hé, de akkor ki figyel Csontira?? - ijedtem meg és hátra akartam nézni, aminek az lett a következménye, hogy a szarvam a kard alatt egyszerűen megreccsent. Azt hittem azon nyomban eltörik, de Karom ellökte az ellenfelem.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Azt hiszem, de majd kiderül.. ahogy látom te eddig elég jól nyomod. - feleltem végigpillantva a "harcos Karmon" (nem mondom, dögös...). Erre elmosolyodott.
- Te menj most segíteni Nyesinek, én meg megyek Csontiért, oké? - gondoltam át a helyzetet.
- Oké, de siess! - és kettéváltunk.
Csonti felé rohantam, kerülgetve a többieket, akik utat biztosítottak nekem odáig.
- Készülj a halálra! - motyogta mosolyogva a csonttörő és már gázt gyűjtött a lövéshez.
- Csonti, állj!! - kiáltottam rá és még időben ellöktem a nőt, Csonti pedig tüzelt...
- Auróra!! - kiáltott fel keservesen Starfire és odarepült a hamuvá égett földkupachoz.
- MIT CSINÁLTÁL, ÉSZNÉL VAGY?! - ordította le. Hu, ez bátor volt....
- Öhm.. srácok, itt vagyunk! - kiáltottam nekik le az egyik fáról, ahová felvittem magammal az öregasszonyt, aki közben le akart csapni egy jakcsonttal.
- Hagyja már abba! - emeltem fel a farkam, hogy akkor én most leütöm, de megállította a keze. Ámulattal figyelte a díszem.
...
Végül az emberek hagytak minket "békében távozni"... merthogy valami szellemek megjósolták a jöttünk... Bár Csontit úgy ráncigáltuk el, de ez más kérdés. Végre leléptünk onnan, ez a lényeg...
Míg a nő és a hátborzongató emberei mögöttünk áldásokat szórtak ránk... addig Csonti egyre elviselhetetlenebb lett. Fejébe vette ugyanis, hogy egyedül az én hibám, hogy az öregasszonyt nem tudta kinyírni. Így rövid úton én lettem bosszú hadjáratának következő célpontja.
- Mostmár érjünk oda, mert Auróra olyan büdös, hogy innen érzem! - kiáltott előre ő, aki leghátul repült.
- Nem fürdök kevesebbet mint te, nyugodj már le! - kiáltottam neki mérgesen hátra.
- Arra célzol talán, hogy bűzlök?? - lett egyre idegesebb és egyre hevesebben csapkodott a szárnyaival.
- Abbahagynátok már?? Nagyon idegesítő! - szólt közbe Tate és végre nyugi lett. Komolyan, úgy érzem már Rubint meg Villámszárnyat is jobban elviselem!
De szerencsére már közeledtünk a végállomáshoz.
- Már majdnem ott vagyunk! Vagyis pontosaaan.... - nézte meredten a térképet Tate - Állj! Megjöttünk! Itt van! - álltunk meg mind röptünkben. Mind alaposan körülnéztünk, végül Starfire szólalt meg elsőnek.
- Itt hol?
- Hát itt, mit nem értesz? - mérgelődött Tate.
- Akkor javaslom, hogy nézz le. - mondta higgadtan Szikra, mire Tate lepillantott. Alattunk nyugisan hullámzott a kék tenger, sziget, vagy bárminemű szikla közel-s távol sehol... Hacsaak....
- Hé az ott mi? - mutatott Nátán egy kis kiemelkedésre a tengerből. Úgy tűnt ül rajta valaki.
- Hű, jó szemed van Lányom! - mondta elismerően Nyesi.
- Menjünk, nézzük meg mi van ott! - mondta Karom és odarepültünk.
Valóban volt ott egy szikla és rajta egy cipzárhát!
- Sziasztok! - köszöntünk, de elég kicsi volt a hely, csak akkor fértünk volna el, ha nagyon összenyomorodunk, szóval inkább repültünk tovább egyhelyben.
- Heló! - vidultak fel a látványunktól - Én Csepel vagyok!
- Én pedig Csetény! - mosolyogtak, majd mi is bemutatkoztunk.
- ... azért jöttünk hogy.. - mondtam, de közbe vágtak.
- Az átok miatt, igaz?
Összenéztem Karommal, majd bizonytalanul feleltem:
- Igen...
- Nyugi, nem vagyunk gondolatolvasók! - mosolygott Csetény.
- De erre elég kevesen járnak, nem nehéz kitalálni. - fejezte be Csepel.
- Megértem... - borzongott Star.
- És... Nem tudjátok véletlen, hogy merre tovább? - kérdezte aztán Szikra a cipzárhátat.
- Dehogyisnem! Itt van a talpunk alatt! - mutattak a sziklára.
- Öhm.. - értetlenkedtem.
- Én nem látok semmit. - jelentette ki Tate.
- Hát persze, mert a víz alatt van! ;)
- Ahaaaa! - ért végre el a megvilágosodási pillanat. - ... Miért pont most nincs itt egyik tesóm se? - szomorodtam el.
- Semmi gond, majd Roar lemerül, ugye tesó? - ütötte fejbe repülés közben szárnyával Nátán Skrill testvérét, aki csak ez után ocsúdott fel.
- Na azt nem! Írtózom a víztől! Brr!! Menj te! - lökte meg.
- Hülye vagy?? Én is, én be nem megyek!
- Én lemennék de.. Nem tudok odáig lemerülni.. - mondta Star.
- Én meg nem tudok vizes szárnnyal kirepülni! - jelentette ki Nyesi.
- Én se! - vágta rá egyszerre Szikra és Tate.
- Engem meg nem izgat.. - fordított morcosan hátat Csonti. -_-
- Jahj egek! - sóhajtott Karom. - Majd én lemegyek! - és már készült is víz alá merülni, de ekkor a cipzárhát, aki eddig beléfolytott szóval hallgatta a diskurációt, végre szóhoz tudott jutni.
- Hé, sárkány állj! - kiáltott rá Csepel.
- Kinél van a nyakék? Annak kell menni!
Erre mindenki rám pillantott, aki szinte halálomon voltam ettől az egyetlen mondattól... Tisztára megsemmisülve éreztem magam.
- R-rajtam... - nyökögtem - de én nem tudok úszni...
- Jahj, Thor nevére! - kapta szárnyát egy pillanatra a homlokához Nyesi - Akkor feleslegesen tettük meg ezt az utat??
- Nem... Mostmár megcsinálom. - nyeltem nagyot.
- Auróra... - repült be szorosan mellém Karom. - nem kell ám ezt csinálnod, nem akarom, hogy megfulladj!
- Karom.... Már annyi minden történt velünk... És annyi mindent éltünk túl... - kezdtem halkan, elmerülve a tekintetében. - Olyan jól voltak hozzám... Itt az ideje, hogy ezt viszonozzam.
- Rendben, de... - gondolkodott el. - Várj, van egy ötletem! - repült oda a szikla túlfelére és egy indával a fogai közt jött vissza, majd az egyik végét rákötötte a derekamra, a másikat pedig a lábaival fogta meg.
- Ezt rántsd meg, ha végeztél és esetleg nem tudnál visszajönni. Felhúzlak.
- Oké, de biztosan elbírsz?
- Biztos. - mosolygott. Nos igen, volt már h bírkózás közben én lenyomtam, ő meg szépen felemelt XD Szóval igen, elhiszem h elbír :DD
- Rendben. - mosolyogtam hát rá és halványan bólintottam is. Aztán a cipzárhátra néztem. - Mit kell tennem, ha leértem?
- Nálad van a nyakék. Tudni fogod. - felelte Csepel.
- Azon felül nekünk fogalmunk sincs...
- Mi?? - ijedtem meg.
- Mi csak őrizzük.
- Nah oké, de akkor, mit csináljak, és egyáltalán mi van lent?? - akadtam ki, mire Csonti idegesen odacsörtetett azzal, hogy duguljak be, inkább tegyek valami hasznosat, és ezzel megfogott és gyönyörűségesen belehajított a tengerbe.
- Hoppá... - vigyorgott és a víz alatt, egyre merülve, még hallottam, ahogy kiabálni kezdenek, de egyre halkult a hangjuk... Én meg csak merültem egyre lejjebb és lejjebb...
Teljesen rémült voltam, mert úgy meg voltam ijedve mikor Csonti megfogott h bedobjon, hogy még normális méretű levegőt se vettem a tüdőmbe... Aminek tudatában még hevesebben vert a szívem, még a szokottnál is szaporább légzést követelve, nem hogy kevesebbet!
Próbáltam figyelni a követ, de nem láttam semmit, ami különös lett volna. Csupán néhány halat, meg tengeri növényt. Próbáltam rájönni, hogyan is tudnék haladni ebben a közegben, íy össze-vissza csapkodtam lábammal- szárnyammal, míg rájöttem, hogyan is működik a kutyaúszás. Egy kis farok-, és szárny segítséggel méghozzá ;)
Körbeúsztam a sziklát, és egy ponton, mikor már majdnem visszaindultam, megláttam egy furcsa ábrát. Közelebb mentem és mancsommal letakarítottam róla a moszatot. Valamiféle sárkányírás volt.
"A Nap fénye csak a kék égbolton csilloghat igazán fényesen." - gondolkodtam az íráson. Feljebb néztem ahol volt egy egész szabályosnak kinéző mélyedés. Felette egy kis napocska rajta. Hirtelen támadt egy ötletem, levettem a díszt, és a kék ékkövet beleillesztettem a résbe. Pont bele illett! Erre valami reccsenést hallottam. Aztán a nyakék kiesett, le a homokos aljzatra. Gyorsan utána mentem és visszakaptam a farkamra, a homokból pedig egy pici talapzatszerűség emelkedett ki, rajta egy dobozfélével. Már lassan úgy éreztem megfulladok, szóval csak gyorsan felkaptam és megrántottam az indát, hogy húzzanak fel. Éreztem is hogy valaki húzza, de mikor fél úton jártam a felszínhez, egyszercsak elkezdtem hirtelen visszafelé süllyedni. Az inda elszakadt. Megpróbáltam felúszni, de egy árny jelent meg mellettem a vízben, a következő pillanatra pedig már el is tűnt. Erre a másik irányból tűnt fel, méghozzá egy Seashocker (bocsi, de nem tudom mi is a magyar nevük...) ! Aki láthatóan nem örült a látogatásomnak.
- RRRRR!!! - morgott és nekem akart támadni, de valami lövedékszerűség majdnem eltalálta így inkább eliszkolt. Felnéztem, bár már alig volt nyitva a szemem. Karom úszott hevesen felém. Kiengedtem minden levegőt és ezzel el is hagyott az erőm... Úgy éreztem itt a vége.... Még utoljára szerettem volna neki megmondani, hogy igaza volt.. és hogy kimondhatatlanul szeretem.... De nem bírtam már mozdulni sem.... Még láttam egy pillanatra rémült arcát, éreztem ahogy megfog és elindít maga mellett felfelé.. aztán lecsukódtak a szemeim....
...
- Auróra!
- Au ébredj fel!!
- Miért nem kel már fel? - hallottam magam felett, végül arra ébredtem, hogy valaki nagy erővel a mellkasomra nehezedik, majd belefúj a számba. Karom orrával találtam szembe magam, amint kinyitottam a szemem.
Rögtön köhögni és fulldokolni kezdtem, ahogy ismét beindult a légzésem és a tüdőmbe ragadt temérdek sós víz hirtelen zavaró tényező lett.
- Ó hát élsz!! - ölelt hirtelen át egyszerre szinte mindenki. Kivéve Tate-t akivel nem ismerjük egymást túlzottan, a két Skrillt, akik nem hajlandóak erre az érzelgősségre... és persze Csontit, aki jelenleg vérig van sértve. :P
- Minden rendben, mindened érzed? - nézegettett meg Szikra.
- Persze, plussz egy kiló vízet a tüdőmben. - köhögtem.
- Ne csinálj mégegyszer ilyet, tudod, hogy rám hoztad a frászt?? - szorított meg mégegyszer Karom.
- Igyekszem... - nevettem fáradtan fel.
- Amúgy mi ez a doboz? - mutatott Tate a dobozra amit felhoztam. Vagyis hát.. Karom hozta föl. Velem együtt.
- Fogalmam nincs, lent találtam. - tápászkodtam fel ülésbe.
- Akkor nézzük meg - mosolygott Nyesi és szárnyával sec-pec alatt kinyitotta a zárat.
- Készen vagytok? - kérdezett minket, akik mind odahajoltunk fölé.
- Igen! - bólintottunk egyszerre. A doboz teteje alá nyúlt a szárnya hegyével, hogy kinyissa... Már majdnem fel is hajtotta a fedőt, mikor ...
- Ez olyan izgalmas!! - kiáltott izgatottan fel mögöttünk a cipzárhát, mire mind összerezzentünk és mérgesen néztünk rájuk.
- Bocsi, de már olyan régóta vagyunk itt, és még azt se tudtuk, mi van benne! - szabadkozott Csetény.
- Oké, de most ssst! Ez egy drámai pillanat! - fordultam a többiekkel együtt újra előre.
- Akkorhát... lássuk. - vett nagy levegőt Nyesi és felnyitotta a dobozt.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Akkora dögszag csapta meg az orrunk, hogy már nem is érdekelt, hogy pár perce majdnem megfulladtam, azt hittem mindjárt elhányom magam! De mindenki ezen az állásponton lehetett azt hiszem.
- Beaah!!!
- Pfujj, csukd vissza, mindjárt hányok!!!
- Nyesi, mi ez?? - jajgattunk sorra és mindenki megpróbált hátrébb menni, de ez nem nagyon volt lehetséges, tekintettel arra, hogy egy akkora sziklán nyomorogtunk, amin épphogy elfértünk, pedig a nagy sárkányok farka így is a tengerbe lógott.
- Fujj, fogalmam sincs, de rosszul vagyok tőle! - fuldoklott Nyesi és gyorsan hátrébb húzódott, engem meg odatolt, hogy kezdjek vele valamit. Visszatartott levegővel néztem újra bele. Persze félve, mert azt hittem legalábbis egy sárkány feje.. Bár azt ne kérdezzétek hogyan gondoltam, hogy egy ilyen pici dobozba belefér egy sárkány levágott feje... De mondjuk egy Tűzféregé belefért volna. Esetleg egy Rettenetes Rémé.... Nah mindegy, undorító, szal nem téma... Amúgysem az volt benne. Hanem.... Talán egy darab bél lehetett, aminek a két vége le volt kötve és a belseje vérrel volt tele.... bleahhh.............
- Csukd már vissza! - szólt rám hirtelen Csonti, mire felébredtem a töprengésből, hogy ez meg mit jelenthet? és rácsaptam a dobozra a fedőt.
- Nah végre! - lélegzett fel (szószerint) mindenki.
- Ez meg mi a sz*r volt?? - mérgelődött Tate.
- Fogalmam sincs... Azt még ki kéne derítenünk. - feleltem elgondolkozva.
- Nem fejthetnénk ezt meg holnap? Fáradt vagyok. :( - nézett rám szomorúan Starfire.
- Őszíntén szólva már én is jócskán az vagyok.. - mondtam - de itt nem tudunk aludni. - néztem körbe.
- Nos... arra az esetre ha valaki itt átjutna... - kezdte Csetény.
- Arrafelé van egy sziget. Azt hiszem arra kéne mennetek. - mutatott Csepel egy irányba.
- Oh, köszi! - mosolygott Star.
- Köszi a segítséget! - köszöntük meg mi is és elrepültünk arra amerre mutattak.
- Hé, ha még éltek, mikor visszafelé mentek... Csatlakozhatunk? - kérdezte a cipzárhát reménykedve Szikrát. Lemaradtam a többiektől, hogy bevárjam.
- Persze, Hibbanton mindenkit szívesen látunk! - mosolygott vidáman és végül utánam repült. Úgy próbáltunk felzárkózni a többiekhez.
- Minden oké? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, miért, mi lenne? - nevetett.
- Nem tudom, történt valami, míg a lelkem majdnem elindult Valhalla felé?
- Semmi, ijedtség, téged ébresztgettünk. Jah és előtte beszélgettem Csontival. Azt mondta ki nem állhat, mire mondtam hogy a barátjával nem kéne így viselkedni.. Erre azt mondta nem a barátod.
- Oh.... - gondolkodtam el.
- De figyelj.. szerintem nem érdemes szomorkodnod miatta.
- Hogy érted?
- Hát.. ha ilyen könnyen lemondott rólad, talán nem is volt igazi barát.
- Lehet.... - gondolkodtam el.
Végre leszálltunk egy kis szigeten. Nem volt túl nagy, de mind kényelmesen elfértünk. Elhelyezkedtünk, vagyis kidőltünk...
- Jó éjt!
- Jó éjt!
- Nektek is!
- Viszont... - feleltem még álltomban és ezzel beledőltem a talaj porába, hatalmas porfelhőt kavarva a levegőbe. De nem érdekelt, akkorra már mélyen aludtam és álmomban otthon voltam a házamban, a gazdámmal, Annával és Villámmal.
