###
~Auróra~
/álom/
Hosszú hetek teltek el azóta... Sapphire nagyon sokat haladt a repülés terén. Már tudja irányítani magát, tökre profi, csupán helyből felszállni nem képes... Én meg még suhanni sem tudok a levegőben a szélben.... szégyenlem magam hogy ilyen gyáva és béna vagyok :'(
Nos... szóval.. egyik nap úgy esett, hogy mikor felkeltünk reggel, valami nagy zenebona csapta meg a fülünk az erdő felől. Eddig ilyesmit még sosem hallottunk de nagyon érdekelt hogy mi lehet az.
- Te Sapphire, szerinted ez miféle állatfaj hangja? - kérdeztem a hang felé bámulva, miközben álltam a barlang szájánál.
- Fogalmam sincs... - jött oda mellém - derítsük ki!
- Nem lesz baj?
- Ne légy már ilyen óvatos, gyere! - fogott meg a szárnyamnál és elhúzott és szaladtunk a hangok irányába.
Nem kellett sok és egy nagy tisztásra értünk. Amit ott láttunk, ahhoz hasonlót azelőtt még sosem!
Egy csomó sárkány mászkált fel, s alá, többeknél nagy dobok voltak és énekeltek, a többiek beszélgettek, táncoltak, és volt aki valami különleges halat vagy élelmet próbált eladni a többieknek. Nagyon sok volt az idegen sárkány, és volt pár ismerős alak is.. azok közül akik már sokszor támadtak meg minket. De most a hangulat jó volt, senki nem civakodott vagy morgolódott. Mintha egy ünnep lenne, aminek a tiszteletére ma béke van.
- Fúú micsoda illatok! - szimatolt Sapphire a levegőbe.
- Nézd Sapphire, ott van Tüskeláng! - mutattam egy fekete siklósárkányra a tömegben. Egy Gronkellel nevetgélt. Sokszor próbált minket kisebb korunkban felfalni. Mostmár öregszik, mi meg gyorsabbak vagyunk, szóval nem próbálkozik, de akkor is rossz érzéssel telik meg a szívem ha megpillantom.
- Tényleg, de legalább most nem akar minket megenni... - morgott.
- Te figyelj, nem akarsz körülnézni? *-* - csillogott a szemem.
- De!! Menjünk is! - vigyorodott el és boldogan befutottunk a tömegbe.
Mászkáltunk kis fiatal létünkre a sok sok felnőtt között, akik közben jól meg is bámultak minket. De ezúttal ez nem érdekelt.
- Vááá Au nézd ez csirke hús! - rohant oda Sapphire egy cipzárháthoz aki előtt egy csomó megkopasztott csirke feküdt.
- Vegyünk már egyet, szeretném megkóstolni!! - nézett bociszemekkel rám.
- Hát Sapphire.. ha van nálad annyi hal.. mert nálam semmi sincs :/
- Jahj ne már, nálam sincs :C
- Akkor gyere.. majd talán máskor. - mondtam és kénytelen-kelletlen eltessékeltem onnan a csalódott éjfúriát.
Mikor végigmentünk az egészen vissza fordultunk és leültünk pár másik kisebb sárkány mellett.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik kedvesen, valami hasonlót várva, de azok csak bámultak ránk.
- Ti vagytok az a két árva sárkány akik a sziget túlfelén laknak együtt? - kérdezte az egyik kis szörnyennagy.
- Aham, mi vagyunk. - mondtuk.
- Fujj akkor menjetek innen!
- De.. miért? - hűltünk el.
- Mert nem olyanok vagytok mint mi!
- És? - kérdezte mérgesen Sapphire.
- Aki más az nem jó!
- Bizony, anyuék ezt tanították!
- Nektek meg nem tanították! Nem tanítottak semmit, nincsenek szabályaitok, akár meg is ölhettek!! - mondta az egyik és úgy tett mintha ő lenne én és eljátszotta h felfalja a mellette ülőt és sikongatva elfutottak.
- Igen, nah olyat kaptok mindjárt!! - mérgesedett fel Sapphire és vissza kellett fognom, hogy ne rohanjon utánuk.
- Sapphire, hagyd őket! Úgysem éri meg! Legalább már tudjuk mi rólunk a szóbeszéd a szigeten... - szomorodtam kicsit el.
- Jah.. de mégegyszer idejönnek nekik annyi..... Elkényesztetett libák. - húzta fel az orrát és durcásan leült. Mondjuk ahogy ezen elgondolkodtam, hirtelen tényleg két nincstelen, hontalan, tróger kóborlónak éreztem magunkat a "városi" jólétűek között.
- Te figyelj... - gondolkodtam aztán el az énekeseket nézve.
- Igen Au? - nézett rám.
- Nincs kedved táncolni erre a zenére? - mosolyogtam kedvesen.
- De van! - pattant fel.
- Akkor gyere!
Odafutottunk és megvártuk míg beszállhattunk a zenébe. Amúgy nagyon jó zene volt, egyből megtetszett! jaaahj! ^^
- Ti meg mit kerestek itt? - mordult fel egy éjfúria aki lábai között átfutottunk.
- Táncolunk! - nevettünk és nekikezdtünk táncolni. Nem mondom hogy egy csapásra profi szinten ment, de nagyon jól éreztük magunkat és szerintem csak ez számít! Ugráltunk, lépkedtünk, jól éreztük magunkat!
Egyszercsak felemelkedtem a két hátsó lábamra és úgy próbáltam tovább lépkedni, de majdnem eldőltem. Ezt látva Sapphire felnevetett és ő is felágaskodott és mellső lábainkkal egymásnak támaszkodtunk.
- Ez tök jó így! - ordítottam neki, mert körülöttünk hangos volt a zene ő pedig csak bólintott és elkezdte szaporán rakosgatni apró lábait.
- Gyere vezetlek! - kiáltotta aztán és irányította merre és hogyan lépjünk. Így aztán az lett, hogy hangosan nevetgélve áttáncoltunk a sárkányok lábai, hasa alatt és egyáltalán nem zavart minket, hogy ennek ők annyira nem örültek mint mi.
- Hékás! - zsörtölődtek és minket bámultak.
- Ezaz Au jól csinálod! - bíztatott Sapphire és belevitt szárnymozdulatokat is. Rövid időn belül annyira elfeledkeztünk a külvilágról, hogy észre sem vettük, hogy mindenki minket néz ahogy járjuk.
Ahogy egyre gyorsult a zene már csak kapkodtam a fejem, Sapphire mit csinál, aztán végre elengedtem magam és lehunytam a szemem. Elengedtük egymást Sapphirral és úgy mozogtunk tovább, mígnem végül úgy éreztem emelkedni kezdek. Ugyanis úgy beleéltem magam h sűrűn mozgattam a szárnyamat és már majdnem fel is emelt a földről.
- Au hiszen te lebegsz! - kiáltott boldogan Sapphire, mire kizökkentem és kinyitottam a szemem. A lábam valóban már majdnem egy méterrel a föld felett volt. De ahelyett hogy örültem volna hirtelen úgy megijedtem h a pupillám összeszűkült bele. Aztán hirtelen becsuktam a szárnyam és leestem.
- Au jó vagy??? - rohant oda Sapphire.
- Aham.. asszem jól.... - feleltem félénken és felálltam.
- nagyon ügyes voltál ám! büszke vagyok! ^^ - ölelt magához, mire a körülöttünk álló felnőttek egy "Aww..." hangot hallattak és megtapsoltak.
Elpirultam a tapstól.. még sohasem kaptam ilyesféle dicséretet életem során.
- Ügyesen táncoltatok :) - jött oda mosolyogva az iménti cipzárhát.
- Köszönjük. - mosolyogtunk mi is.
- Ti árvák vagytok amúgy, nem igaz?
- De... azok vagyunk.
- Sajnálom... - mondta. - És.. szeretném nektek odaadni ezt a csirkét. - nyújtott oda egy nagy csirkét.
- Húú köszönjük! - vette magához nyálát csorgatva Sapphire.
- Köszönjük, de tényleg nem tudjuk kifizetni.. - mondtam.
- Nem is kell, ajándék :) - mosolygott és elsétált.
- Kedves :)) - mosolyogtam én is meghatottan.
- Húúú Au együk meg! - mondta Sapphire boldogan és bele akart harapni.
- Majd otthon! - kaptam ki a mancsai közül.
- Nemár :((
- Oké csak vicceltem, gyere! :D - nevettem és nekiláttunk megenni.
Nos... szóval.. egyik nap úgy esett, hogy mikor felkeltünk reggel, valami nagy zenebona csapta meg a fülünk az erdő felől. Eddig ilyesmit még sosem hallottunk de nagyon érdekelt hogy mi lehet az.
- Te Sapphire, szerinted ez miféle állatfaj hangja? - kérdeztem a hang felé bámulva, miközben álltam a barlang szájánál.
- Fogalmam sincs... - jött oda mellém - derítsük ki!
- Nem lesz baj?
- Ne légy már ilyen óvatos, gyere! - fogott meg a szárnyamnál és elhúzott és szaladtunk a hangok irányába.
Nem kellett sok és egy nagy tisztásra értünk. Amit ott láttunk, ahhoz hasonlót azelőtt még sosem!
Egy csomó sárkány mászkált fel, s alá, többeknél nagy dobok voltak és énekeltek, a többiek beszélgettek, táncoltak, és volt aki valami különleges halat vagy élelmet próbált eladni a többieknek. Nagyon sok volt az idegen sárkány, és volt pár ismerős alak is.. azok közül akik már sokszor támadtak meg minket. De most a hangulat jó volt, senki nem civakodott vagy morgolódott. Mintha egy ünnep lenne, aminek a tiszteletére ma béke van.
- Fúú micsoda illatok! - szimatolt Sapphire a levegőbe.
- Nézd Sapphire, ott van Tüskeláng! - mutattam egy fekete siklósárkányra a tömegben. Egy Gronkellel nevetgélt. Sokszor próbált minket kisebb korunkban felfalni. Mostmár öregszik, mi meg gyorsabbak vagyunk, szóval nem próbálkozik, de akkor is rossz érzéssel telik meg a szívem ha megpillantom.
- Tényleg, de legalább most nem akar minket megenni... - morgott.
- Te figyelj, nem akarsz körülnézni? *-* - csillogott a szemem.
- De!! Menjünk is! - vigyorodott el és boldogan befutottunk a tömegbe.
Mászkáltunk kis fiatal létünkre a sok sok felnőtt között, akik közben jól meg is bámultak minket. De ezúttal ez nem érdekelt.
- Vááá Au nézd ez csirke hús! - rohant oda Sapphire egy cipzárháthoz aki előtt egy csomó megkopasztott csirke feküdt.
- Vegyünk már egyet, szeretném megkóstolni!! - nézett bociszemekkel rám.
- Hát Sapphire.. ha van nálad annyi hal.. mert nálam semmi sincs :/
- Jahj ne már, nálam sincs :C
- Akkor gyere.. majd talán máskor. - mondtam és kénytelen-kelletlen eltessékeltem onnan a csalódott éjfúriát.
Mikor végigmentünk az egészen vissza fordultunk és leültünk pár másik kisebb sárkány mellett.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik kedvesen, valami hasonlót várva, de azok csak bámultak ránk.
- Ti vagytok az a két árva sárkány akik a sziget túlfelén laknak együtt? - kérdezte az egyik kis szörnyennagy.
- Aham, mi vagyunk. - mondtuk.
- Fujj akkor menjetek innen!
- De.. miért? - hűltünk el.
- Mert nem olyanok vagytok mint mi!
- És? - kérdezte mérgesen Sapphire.
- Aki más az nem jó!
- Bizony, anyuék ezt tanították!
- Nektek meg nem tanították! Nem tanítottak semmit, nincsenek szabályaitok, akár meg is ölhettek!! - mondta az egyik és úgy tett mintha ő lenne én és eljátszotta h felfalja a mellette ülőt és sikongatva elfutottak.
- Igen, nah olyat kaptok mindjárt!! - mérgesedett fel Sapphire és vissza kellett fognom, hogy ne rohanjon utánuk.
- Sapphire, hagyd őket! Úgysem éri meg! Legalább már tudjuk mi rólunk a szóbeszéd a szigeten... - szomorodtam kicsit el.
- Jah.. de mégegyszer idejönnek nekik annyi..... Elkényesztetett libák. - húzta fel az orrát és durcásan leült. Mondjuk ahogy ezen elgondolkodtam, hirtelen tényleg két nincstelen, hontalan, tróger kóborlónak éreztem magunkat a "városi" jólétűek között.
- Te figyelj... - gondolkodtam aztán el az énekeseket nézve.
- Igen Au? - nézett rám.
- Nincs kedved táncolni erre a zenére? - mosolyogtam kedvesen.
- De van! - pattant fel.
- Akkor gyere!
Odafutottunk és megvártuk míg beszállhattunk a zenébe. Amúgy nagyon jó zene volt, egyből megtetszett! jaaahj! ^^
- Ti meg mit kerestek itt? - mordult fel egy éjfúria aki lábai között átfutottunk.
- Táncolunk! - nevettünk és nekikezdtünk táncolni. Nem mondom hogy egy csapásra profi szinten ment, de nagyon jól éreztük magunkat és szerintem csak ez számít! Ugráltunk, lépkedtünk, jól éreztük magunkat!
Egyszercsak felemelkedtem a két hátsó lábamra és úgy próbáltam tovább lépkedni, de majdnem eldőltem. Ezt látva Sapphire felnevetett és ő is felágaskodott és mellső lábainkkal egymásnak támaszkodtunk.
- Ez tök jó így! - ordítottam neki, mert körülöttünk hangos volt a zene ő pedig csak bólintott és elkezdte szaporán rakosgatni apró lábait.
- Gyere vezetlek! - kiáltotta aztán és irányította merre és hogyan lépjünk. Így aztán az lett, hogy hangosan nevetgélve áttáncoltunk a sárkányok lábai, hasa alatt és egyáltalán nem zavart minket, hogy ennek ők annyira nem örültek mint mi.
- Hékás! - zsörtölődtek és minket bámultak.
- Ezaz Au jól csinálod! - bíztatott Sapphire és belevitt szárnymozdulatokat is. Rövid időn belül annyira elfeledkeztünk a külvilágról, hogy észre sem vettük, hogy mindenki minket néz ahogy járjuk.
Ahogy egyre gyorsult a zene már csak kapkodtam a fejem, Sapphire mit csinál, aztán végre elengedtem magam és lehunytam a szemem. Elengedtük egymást Sapphirral és úgy mozogtunk tovább, mígnem végül úgy éreztem emelkedni kezdek. Ugyanis úgy beleéltem magam h sűrűn mozgattam a szárnyamat és már majdnem fel is emelt a földről.
- Au hiszen te lebegsz! - kiáltott boldogan Sapphire, mire kizökkentem és kinyitottam a szemem. A lábam valóban már majdnem egy méterrel a föld felett volt. De ahelyett hogy örültem volna hirtelen úgy megijedtem h a pupillám összeszűkült bele. Aztán hirtelen becsuktam a szárnyam és leestem.
- Au jó vagy??? - rohant oda Sapphire.
- Aham.. asszem jól.... - feleltem félénken és felálltam.
- nagyon ügyes voltál ám! büszke vagyok! ^^ - ölelt magához, mire a körülöttünk álló felnőttek egy "Aww..." hangot hallattak és megtapsoltak.
Elpirultam a tapstól.. még sohasem kaptam ilyesféle dicséretet életem során.
- Ügyesen táncoltatok :) - jött oda mosolyogva az iménti cipzárhát.
- Köszönjük. - mosolyogtunk mi is.
- Ti árvák vagytok amúgy, nem igaz?
- De... azok vagyunk.
- Sajnálom... - mondta. - És.. szeretném nektek odaadni ezt a csirkét. - nyújtott oda egy nagy csirkét.
- Húú köszönjük! - vette magához nyálát csorgatva Sapphire.
- Köszönjük, de tényleg nem tudjuk kifizetni.. - mondtam.
- Nem is kell, ajándék :) - mosolygott és elsétált.
- Kedves :)) - mosolyogtam én is meghatottan.
- Húúú Au együk meg! - mondta Sapphire boldogan és bele akart harapni.
- Majd otthon! - kaptam ki a mancsai közül.
- Nemár :((
- Oké csak vicceltem, gyere! :D - nevettem és nekiláttunk megenni.
