53 - Legyünk hát barátok

###

~Auróra~

(/álom/)

Kimerészkedtem a barlangomból és beleszimmantottam a levegőbe. Csípős hideg volt a hajnal. Furcsa is volt mert valami.. idegen szag terjengett. Ami óvatosságra intett. És már akkor éreztem, hogy a mai napom nem lesz átlagos...
Elindultam az erdőbe, körbeszimatolni, mizujság a nagyvilágban. Csak azt a fura szagot éreztem, semmi mást. Meglepően kicsi volt a népesség. Egy sárkánnyal se találkoztam. Elindultam a tengerpartra, de már messziről egy sirály kiáltott elém, aki épp az ellenkező irányba repült nagy sebesen.
- Menekülj kis sárkány, itt a vég, a nagy veszedelem!! Mentsd az irhád!! - s elsuhant.
- De hát mi történt? - kiáltottam utána, de már nem hallott. Nagyot nyeltem, de tovább mentem a tengerpartra. Ahogy közeledtem kürt hangot hallottam meg kiabálást. De nem sárkányul, vagy egyéb általam ismert állati nyelven szóltak. Valami egészen különleges, új nyelv volt ez. Semmit nem is értettem abból amit mondtak. Így már csak annyira mertem közel menni, hogy kidugta a fejem az egyik bokorból, ami után már csak homok van. Hát... Gigantikus fa építmények álltak a vízben, elejük a partba fúródva, és a tetejükön egy meghatározhatatlan fajú sárkány feje ült. URAM ATYÁM!! EZEK SÁRKÁNYOKAT ESZNEK!!:O - ijedtem meg és visszarántottam a fejem. De még egyszer kinéztem. Fehér, szőrtelen, két lábon járó lények mászkáltak. a Fejükön szarvak, testükön szőrmebunda, kezükben pedig éles fegyverek. Elindultak az erdő felé, és bár nem pont felém jöttek, én futni kezdtem vissza a barlangomba.
Elrejtőztem odabent, és füleltem, de nem jöttek felém. Kezdtem megnyugodni, de erre a távolban ordítást hallottam meg. Aztán éjfúriák hadának üvöltését. Összekuporodtam és csak vártam mi lesz. ... Ahogy így feküdtem, lassan elaludtam. De hamar fel is ébredtem arra, hogy valaki a barlangom előtt mászkál. Kinyitottam a szemem de nem moccantam. Arra lettem figyelmes, hogy világítok a félelemtől. De sikerült elfolytani. Egy olyan szarvas, műszőrös lény jött be a barlangomba. Egy fiatal hím nemű. Ezt érezni a hormonok szagából. Bejött és körbenézett. Megtapogatta a falakat, majd nem mozdult. Feszülten, csukott szemmel figyeltem, mi fog történni.... Ő is csak fülelt. .. Végül sóhajtott egyet és elsétált.
Hamarosan elült minden zaj és újra kimerészkedhettem. Szaglásztam a levegőt és nagyon vészjósló volt, amit éreztem benne... Ismét lelopakodtam a tengerpartra, de a hajók már nem voltak ott. Végüll úgy döntöttem elindulok arra, amerre mentek, hogy megnézzem mi van ott. Minden csendes volt. Nézegettem körbe a fákat, a lábnyomokat.... És ahogy bambultam.... egyszercsak nekiütköztem valaminek. Mikor felnéztem egy kis éjfúria állt előttem. Méghozzá kékes-zöld színnel.
- Uhm...izé...helló!! - nézett közvetlenül a szemembe.
- Pardon, nem láttalak... - kaptam hirtelen odébb a tekintetem egy pillanatra - Ugye jól vagy? - kérdeztem aztán aggódva.
- Persze... - mosolygott rám - De te... milyen sárkány vagy?
- Ohh, én egy világréme vagyok - mosolyogtam én is. Végre találkoztam egy kedves sárkánnyal, aki ugyanolyan picike mint én, és nem akar bántani! ^^
- Az én nevem Sapphire, egy éjfúria vagyok, mint láthatod... - mondta.
- És... ilyen fiatalon mit keresel itt egyedül? - mértem végig.
- Hát.. tudod.. ne.. nekem meg.. megölték a falkámat... - kezdett el könnyezni.
- Úristen... sajnálom.... - jahj szegénykém, biztos az volt az a nagy kiáltozás, amit hallottam! :((
- Áhh, nem.. nem... semmi... semmi baj... mindegy. Inkább ne is beszéljünk róla.... Inkább mesélj magadról! - kért meg engem pityeregve.
- Hát... én csak bolyongok össze-vissza... és.. nincs senkim.... - szorult el a szívem a fájdalmas igazságtól....
- Értem.... szóval... arra gondoltam hogy... esetleg nem vágynál egy kis társaságra.... Au? - kérdezett félénken.
- Talán jó lenne... és.. Au? - lepődtem meg.
- Igen... hát... a neved Auróra, és gondoltam, hogy talán tetszeni fog a becézés... de ha nem akkor...
- Hogy tetszik-e? - vágtam közbe izgatottan - Imádom! - Váá már becenevem is van! ^^
- Háát... akkor jó. - mondta mosolyogva.
- És... eddig mit csináltál? - kérdeztem kíváncsianm rápillantva a talajra és a lábai előtt heverő ágra.
- Rajzolgattam a homokba... de utána úgy gondoltam hogy tök muris! Kipróbálod?
- Nem is tudom....lehet?
- Na, gyerünk,próbáld ki! - mondta izgatottan, és átnyújtotta nekem a botot, majd rajzolni kezdtem a homokos talajra, ő pedig nevetve figyelt.

Egész nap csak rajzolgattunk, és észre sem vettem, hogy lassan ránkesteledett.
- Uhm...esteledik... hová menjünk? - kérdezett félve.
- Hmm, először is elkéne menni halat fogni, gyere! - mondtam és megfogtam és elrángattam magammal a kis tavamhoz. Ott elengedtem és boldogan belegázoltam a vízbe és a jólbevált módszeremmel fogtam ki sorra a halakat.
- Na mi van, te nem jössz? - fordultam felé egy ficánkoló hallal a fogaim között.
- Tudod az a helyzet hogy... én nem tudok halat fogni... - mondta szégyenlősen.
- Semmi baj, megtanítalak! - intettem neki a szárnyammal, de ő csak állt - Na,gyere már!
- Jó-jó, oké, megyek már! - felelte és bejött mellém a vízbe - Oké,és most?
- Most csak állj így, és ne mozdulj! - magyaráztam - Nézd a vizet, és ha ide jön a lábaid elé egy kis hal akkor dugd bele a fejed a vízbe és a fogaiddal ragadd meg, de a nagy csukákkal vigyázni kell!
Maga elé nézett és vártunk. Álltunk a tóban, figyelve a vízet. Én meg őt. Egyszercsak egy kis hal úszott a lábai elé. Magamban drukkoltam, hogy sikerüljön neki. Bele is dugta a fejét és egy halat dobott ki a partra.
- Megvan, megvan megvaan! Láttad láttad láttad? - örvendezett hangosan.
- Ügyes! Elsőre! - örültem én is - Na de mostmár menjünk a barlangomba, mert már tényleg késő van.. - néztem fel az égre tűnődve.
- Van barlangod? De király! Oké, menjünk. - mondta és követett visszafelé az otthonomba. Már teljesen ránksötétedett, mire a barlanghoz értünk. A bejáratnál megállt és elbambult a barlangomon.
- Váó, ez a barlangod? - kérdezett, miközben körbenézett.
- Nem, mostmár a barlangunk! - javítottam ki vigyorogva, aztán eldőltem, hogy akkor én most alszok.
Ő még egy kicsit habozott, aztán lefeküdt mellém, némi távolsággal és elaludt. Én közben gondolkodtam a mai napon. Megtaláltam életem első barátját azt hiszem! A világ mától vidámabb, és szebb lesz. Mert Auróra már nem magányos kis sárkány. Igen... mától minden jobb lesz..... - gondoltam és ezzel el is nyomott az álom.