56 - Havas móka

 ~Auróra~

Nos ekkor mi már fél évesek is megvoltunk, de be kell vallanom.. én... még azóta sem tudtam repülni.....

Ezen felül nagyon jó volt az életünk ekkor..... Nőttünk, már nem támadtak a nagyobbak olyannyira, halásztunk, vadásztunk, beszélgettünk, játszottunk.. és elkezdtünk érdeklődni nem csak a világ, nem csak az állatok, de a velünk egykorúak iránt is. Azt játszottuk hogy kémek vagyunk és belopóztunk a sárkányok fészkeibe és úgy figyeltük őket. Nem bántottunk senkit és semmit csak megfigyeltünk, és rettenetesen élveztük! Igazi kis rosszcsontok voltunk xd


- Pssst... - csitított Sapphire aki elöl ment lopakodva, én meg magamban kuncogtam, de próbáltam elfolytani. A hatalmas levelek és bokrok között odasettenkedtünk egy Szárnyváltó fészkéhez. Ehhez már kellett bátorság.
- Váó de szép... - dugtuk ki a fejünk és bámultuk a tojást, ami folyamatosan változtatta színárnyalatait. Egyszerűen gyönyörű látvány!
- Honnan is tudjuk, hogy jön-e valaki? - kérdeztem csak úgy kíváncsiságból.
-  Majdcsak látjuk vagy halljuk... - mondta barátnőm, fel sem pillantva.
- De a szárnyváltót biztos ,hogy nem fogjuk látni... - homályosítottam fel nyugodt hangon.
- Akkor majd halljuk.... - bambult.
- Jah.. oké... - és mintha megbabonázott volna, úgy néztük a tojást. Szinte magába szippantott!
- Ti meg mit kerestek itt? - ébresztett fel egy fülsüketítően vékony női hang. Végre felnéztünk fáradt szemeinkkel. Hát basszus ,ott állt a szárnyváltó anyuka.... Teste beleolvadva a környezetbe, csupán a feje és nyaka volt látható. Vérvörös volt, és a szeme fehérje is. Mint aki épp megakar gyilkolni.
- Semmmiiiit....... - futott át rajtunk a hideg, de ebből semmit nem mutattunk.
- Csak csodálltuk az asszonyság gyönyörű tojását... - vallottam be.
- Rendben... akkor most 1 peret kaptok hogy eltűnjetek, aaztán ha még látlak titeket utánatok megyek és szétszaggatlak.. rendben? - mondta, de olyan nyugodtan, mintha előtte sárkányfüvet evett volna.
-  Rendben. Viszont látásra. - mondtuk mi is nyugodtan (mi meg a tojás okozta kábaságtól), és elrohantunk.

- Ez jó volt... de elfáradtam.. dőlt el a barlangban Sapphire fáradtan.
- Jahj ne légy már ilyen punnyadt, gyere játszani! - ugráltam.
- Ne moooost... - ejtette egyik mancsát az orrára.
- Akkor egyedül... egy.. két... egy..... két..... - lépdeltem hátrafelé, lábaimat lassan de biztosan helyezgetve a másik mögé és mint egy óra kattogása, olyan sebességgel mondtam a lábaimnak mikor mozduljanak...
- Egy..... két........ Egy...... két..... egy két egy két egy két hoppáá! - kiabáltam és ugrásomban megfordultam és úgy futottam tovább. Ám mikor kiértem a barlang elé, megtorpantam.
- Sapphiiire ezt látnod kell!!!!!!! - ordítottam torkom szakadtából.
- Mi van már? - nézett fel, majd lassan odacammogott mellém.
- Au miért nem érted, hogy aludni szeretnék, fáradt vagyok! - nézett rám, én meg csak bámultam kifelé.
- Mi az? Lefagytál? o.O
- Minden.. fehér...... *W* - hebegtem.
- Mi, dehogyis.... - nézett végre kifelé és meglátta.... - Wáóó.. minden fehér!!!
Az egész táj fehér volt, és folyamatosan hullott az égből még több ilyen fehér kis kristályszerűség, ami ha ráesett az orrunkra vízzé változott.
- VÁÁÁÁ EZ GYÖNYÖRŰŰŰ!!!!!!!! - ugrottunk ki és beleborultunk a hóba. Azonban ebben a percben sikoltozva ugrottunk fel és egyben vissza a barlangba.
- VÁÁÁ EZ HIDEEEEG!!!!
- ..... - vacogtunk mint a kocsonya. Aztán ismét kiljebb merészkedtünk és hol a fehérségre, hol egymásra néztünk, hogy mi legyen.
- Nézd, nyomunk van benne mint a sárban! - mondtam diadalmasan hogy igen, én észrevettem! ;)
- És olyan víz lesz belőle ha hozzáérünk!
- És hideg!
- És nincs szaga.
- És hideg!
- És gyönyörű *W*
- És hi- jah igen, gyönyörű *W*

- Nah... akkor most nézzük meg közelebbről :3 - mondta a kis kalandvágyó Sapphire.
- Oké! De óvatosan... - mondtam. Majd lassan felé indítottuk a lábunkat... és sunyin beletapostunk.
- Nem is olyan hideg..... - mondtuk, majd hirtelen mégis meggondoltuk magunkat és kikaptuk a mancsunk.
- Ez szinte éget!
- Harap!!!
- Vagy mérge van!!!!  - kontrázott rá, majd összenéztünk. Aztán felnevettünk.
Egyszerre feltámadt a szél és a fehéret mint valami port kapta fel és vitte arrébb. Meg az arcunkba.
- Ple... - ráztuk meg magunk.
- Ez valami hideg varázs-por kristály izé... - összegeztem.
- Oké.. akkor.. háromra kifutunk és nem futunk vissza!!! - mondta Sapphire.
- Legyen!
- Vigyázz.... Kész.....
- Rajt! - rajtoltunk el és belegázoltunk, az amúgy még nem túl nagy hóba.

(közben kapcsoljátok be, aláfestésnek jó ;) )

 - VÁÁÁÁÁÁÁÁ EZ NAGYON SZUPEEEER!!!! - ordítoztunk és ide oda ugráltunk, kapkodtuk apró tappancsainkat a hideg hóban és játszadoztunk.
- Megfoglak! - kiáltottam és futottam Saphire után.
- Igen? A hóban is? - nevetett és farkával úgy szántotta végig a havat, hogy az ellepte az arcomat.
- Nemár! - ráztam meg a fejem, de így nem figyeltem és oldalammal egy fának ütköztem. Elestem, neki az előttem futó Sapphirenak, s mivel egy dombtetőn voltunk elkezdtünk lefelé csúszni a hóban.
- VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ *sikítottunk egymásba kapaszkodva.
- Bele fogunk esni a tóba!!!!!!!!!!! - ordította Sapphire, ugyanis éppen a tó felé siklottunk. Ebben a percben pedig a fenekünk nekihuppant egy kőnek, minek hatására előre estünk és a levegőben szaltózva értünk földet a tavon.
- Jahj... ez.. ELKÉPESZTŐ VOLT!!!!!!!! - ugrottunk fel és megráztuk magunkat.
- Fáj a hátsóm :(( - panaszkodtam.
- Vááá hallod.... a tó kemény. - kocogtatta meg Sapphire az alattunk elterülő tavat.
- Ez furi..... - szagoltam meg.
- Az hát! o.O
- Menjünk innen gyorsan! - mondtam és elfutottunk a fák közé.
- Nééééézd... ez mi ez ez??? - mutatott rá Sapphire valami az ágakról lelógó, átlátszó nem tudom mire... 
- Mi lehet ez? Folyik róla a víz... - néztem.
- Nem tudom.. de nekem tetszik *-* - csillant fel a szeme és megnyalta.
- Nah milyen?
- ŐŐŐŐ.... Au sehítenél???
- Mi az??
- Assem idefaghtam.... - mondta pöszén a kidugott nyelvével.

- Na neeeee !! - nevettem fel és hátamra dőlve hahotáztam, ahogy ő leakarta húzni a nyelvét a hideg jégről.
- Nyem Vichhes!! - morgolódott.

- Deee igen :DD
- Ah, akkhor az chak sehíts! - morgott.
- Oké oké... - keltem fel, bár párszor még kuncogtam, de megpróbáltam segíteni.
Nos.. azt sikerült elérnem, hogy letörött a jégcsap az ágról, és így már Sapphire nem volt a fához kötve.
- Köhi, sokat seghítettél -.- ... - nézett rám megvetően.
- Nincs mit! ^^ - nevettem és elügettem a haza irányába ,ő meg követett, és húzta maga után a jeget.
- Nem jössz? - néztem hátra.
- Próbálj meg egy hatalmasz, fagyhosz zével a szádban menni!! - mérgelődött.
- Jó na, de tök vicces vagy XD - nevettem, miközben felhúzta magát a dombon. Megállt, rám nézett megvető szemekkel, én pedig elkomolyítottam az arcom és tűrtem a pillantásait. Mígnem ő is elnevette magát, s így én is.
- Oké, tényleg vicces xdd
- Mondom én :D - és átöleltem.
- Ezt miért kapom? - lepődött meg.
- Csak úgy... örülök, hogy a barátnőm vagy... - öleltem meg, de nem tudom mi jött rám, hirtelen ért az érzés.... Érzékeny pillanatomban voltam na... Végülis.. ő az egyetlen barátom..... Akire számíthatok...
- Bocsi.. - engedtem aztán el.
- Semmi gond. - mosolygott amennyire tudott.
- Asszem el fog olvadni a jégcsapom. - újságolta boldogan és megindultunk haza.
- Ha nem, bemesélhetjük a többi sárkánynak, hogy vlami veszélyes bajod van. Mondjuk megvesztél!
- Ja, de meg kergetném így a szomszéd gyerekeket XDD
- Akkor megvan a holnapi program! ;)

...

- Tök szép ez a tél, nekem tetszik! - mondta boldogan Sapphire a tűz mellett feküdve.

- Igen ,nekem is! Csak nagyon hideg...

- Jah, de vicces.

- Jaja. Kár h kiolvadt a jégcsap a nyelvedről, jól néztél úgy ki XD

- Gondolom :D

- Nah, akkor aludjunk... kezdek fáradt lenni.

- Oki.... én is. - ásított egy nagyot.

- Égve hagyhatnánk a parázsló tüzet?

- Miért, - döntötte meg a fejét kérdően.

- Jobban aludnék fény mellett... - vallottam be, hogy gyakorlatilag félek a sötétben...

- De hát te magad is világítasz! - nevetett fel.

- Oh.. És tényleg! - nevettem én is fel, és világítani kezdtem.

- Akkor elolthatom? :))

- Aham.. :) - s el is oltotta.

- Jóéjt Au.. - suttogta a sötét barlangban, ahol csak én világítottam egy kicsikét.

- Neked is Sapphire.... - hunytam le a szemem, s aludni próbáltam. Odakint fújta szél, és havazott is. De nyugalom volt... s idebent viszonylag jó meleg. S elgondolkodtam...

- Sapphire....

- Igen? - kérdezett vissza lehunyt szemekkel.

- Ugye mi mindig barátnők maradunk majd, és segítjük egymást? ... - kérdeztem, mire kinyitotta a szemét meglepettségében, kicsit gondolkozott, majd ismét lehunyta, s így válaszolt.

- Igen Auróra, azok maradunk.

- Akkor jó.. olyan nekem mintha a tesóm lennél.

- Nekem is te.. hugim ^^

- ^^ ... jóéjt.

- Neked is... - mondta, s végül így már mosolyogva aludtam el. Mit sem sejtve arról, hogy az idill még csak most fog szerte foszlani.....