57 - Ég veled...

~Auróra~

- Au, te is érzed ezt a szagot?? - keltett fel Sapphire ideges hangja, s a levegőben szimatolt.
- Mi... milyen szagot? - ásítottam egy nagyot, majd megnyaltam párszor a szám, hogy megnedvesítsem, mert kiszáradt éjjel. Ekkor pedig bele szimmantottam a levegőbe, és én is megéreztem.
- Emberek! - mondtuk egyszerre ahogy felpattantam.
- Erre jönnek! - kaptam fel a fejem a bejárat felé.
- Gyorsan!! - mondta és befutottunk a barlang mélyébe. Ő is elbújt egy kő mögé és én is.. és vártunk.
A hangok egyre erősödtek. Sokan voltak, már hallottuk ahogy beszélgetnek, kiabálnak egymásnak. Ekkorra már megtanultuk, hogy az emberektől nagyon is óvakodni kell, bár még nem sokszor láttunk embert. Kivéve.. azon a bizonyos napon.. ami Sapphire egyik legszörnyűbb napja volt..........
- Félek... - suttogtam, mert az emberek megálltak a barlangunk előtt. Egy egész csapat volt.
- Ssss.... - csitított Sapphire és egyre jobban belelapult a kőbe.
- Ti menjetek az erdőbe csapdákat építeni, tietek meg a tengerpart és a víz! Mi a barlangokba nézünk be. - mondta egy hang, bár én nem sokat értettem meg. Csak annyit, hogy a csapat nagy része elment, csak 3 ember maradt itt, ők viszont befelé jöttek. Egyre közeledtek.
Legszívesebben nyüszítettem volna ,olyan hangosan, hogy kilóméterekre elhangozzon a segélykérésem.. ám tudtam ha megmukkanok, meg találnak.. Lapítottam hát, de egész testemben remegtem, szaporán vert piciny szivem.
- Van bent valami?
- Nézzétek meg jól! - beszélgettek, és Sapphire-ra pillantottam. Ő is nagyon félt.
- Én nem látok itt semmit!
- Nézzétek, lábnyomok!
- Megfognak találni... - tátogtam könnyezve. Ő nem felelt ,nem tehette, épp a szikla, ami mögött állt, másik oldalán jött felénk az egyik ember. Meglátta a nyomait és elindult megkerülni a sziklát.
Erre Sapphire átfutott mellém és arrébb csusszantunk, így nem vettek észre.
- Figyelj, van egy tervem. - tátogott nekem Sapphire s a fülembe súgta a tervet.

(aláfestő zene!!!)

- Mehet? - suttogott s bizonytalanul bólintottam.
- Hé, vaksi emberek!! - ugrott ki a szikla mögül, s mindegyikük rá nézett. - Kapjatok el.. ha tudtok ;) - vigyorgott és elfutott egy szikla mögé.
- Ott egy éjfúria! - futottak utána, s az egyikük, ahogy elfutott mellettem, én beleharaptam a lábszárába.
- ÁÁÁ!!!!! Ez a dög megharapott!!!
- Milyen dög?
- Nem tudom, de veszettül belém mart! - mutogatta a vérző lábát. De én már elbújtam.
- Hé, mi tart nektek eddig? - nevetett Sapphire és megint elfutott előttük.
- Ahh, utána!! - kiáltotta a parancsnokuk és kergetni kezdtek minket, a hazai pályán :D
- Nah akko' most elkaptok, vagy nem? - ugrott rá az egyikük fején.
- Ott van! - futottak utána, mire megcsúsztak egy befagyott pocsolyán.
- Hé, munkában nem szórakozunk! - nevettem rá az elcsúszottra, mire egy másik elém állt. Felbátorodva elvigyorodtam és leültem vele szemben.
- Megvagy! - nyúlt értem, mire elvakítottam, Sapphire meg elrohant mögötte, és az ő utána rohanó férfi nekiesett az előttem állónak.
- Nem igaz, hogy kifog rajtatok 2 bébi sárkány! - csapott a homlokára a vezető, aki mindvégig a barlang előtt állt, és nem csinált semmit, csak osztotta az észt a többieknek, és nézte, ahogy bénáznak.
- Figyelj Au, viszek két palimadarat! - futott felém Sapphire, én meg kigáncsoltam a mögötte futó két hapsit.
- Szállítmány megérkezve! - nevettem. Már mindketten igazán nagyon élveztük, egyáltalán nem féltem. Nem is értettem, miért féltem előtte olyannyira.
- Aaahhh...... - sóhajtottak fel és nem volt több kedvük felállni.
- Felkelni lusta mihasznák!! - ment oda a vezető és felrángatta a társait.
- Indítsatok! - mondta, s az egyik kezébe adott valami hatalmas nagy fegyvert :O
- Vigyázz Sapphire, fegyver van náluk! - kiáltottam és elbújtam.
- Ne félts engem! - nevetett és átbújt az egyikük alatt és a hátára mászott, majd a fejére.
- Mizu?
- Most megvagy! - kiáltott a másik, akinél a fegyver volt, és lesújtott, de Sapphire elsiklott a levegőben, és így csak jól fejbe kólintotta a társát, aki rögvest eldőlt.
- Oh, bocsi...
- Ahj, add ide, mindent nekem kell csinálnom! - mérgelődött a parancsnok és kivette a fegyvert a másik kezéből és lesújtott ismét Sapphire-ra, de mellé ment.
- Hé, hagyod őt békén! - ugrottam neki és megkarmoltam a szemét. Mostmár az életünket fenyegette.
- Te mocskos kis... - ordított fel, de elkapott a maromnál fogva és nem tudtam menekülni, csak kapálóztam és sárkányhangon vinnyogtam.
- Eresszen el! Nem félek magától! - morogtam, s hirtelen valami elindult felfelé a torkomból.
- Ajjaj... - kerekedett el a szemem, azt hittem hirtelen, hogy hányni fogok. De nem! Egy hatalmas adag pára szerű anyag jött ki a torkomból, ami rátelepedett a fickó arcára és kezére, és ettől lefagyott, nem bírt megmozdulni.
- Au, tarts ki! - kiáltott nekem Sapphire, miközben mögötte két ember, pofával csapódott egymásnak, majd Sapphire felrepült, kikapott a férfi kezéből, s pár métert még repültünk, mígnem nem bírt tovább el és leestünk.
- Tűnjünk el innen! - javasoltam.
- Nem kell kétszer mondanod! - felelte és eliszkoltunk az erdőben.

***

- Hát ez eszméletlen volt!! - nevettünk ahogy futottunk az erdőben, s már nem hallottunk semmiféle hangokat.

- Ez volt mind közül a legnagyobb csínyünk, Au! - nevetett.

- Láttad az arcát, amikor megfagyott? xdd

- Láttam XD de hogy csináltad???

- Nem tudom! Nagyon mérge voltam, de egyáltalán nem féltem, de nem tudom, egyszercsak ez jött ki a számból!

- Nagyon vagány! Mint a felnőtteknek, ők is tudnak tüzet okádni. Te is tudsz?

- Hát.. nem tudom..... :/ - feleltem, s ekkor már csak gyorsan sétáltunk.

- Most merre?

- Nem tudom... De ugye egyszer elmennek a barlangunkból azok az emberek?

- Szerintem igen, hiszen nem itt laknak... De akkor menjünk erre. - mondta és egy irányba nézett. Tövises bokrokkal volt tele az út, amerre elindult.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, arra menni..... - nyugtalankodtam.

- Dehogynem, ki lenne olyan hülye, hogy oda bejöjjön utánunk? - nézett rám okosan, hogy ezt jól kitalálta.

- Hát.. végülis... - gondolkodtam.

- Na, gyere! - mondta és bemászott.

- Oké.... - néztem körbe, és én is bementem utána az egyik bokor alá.

A sok levél és tüske között mi nagyin jól kiláttunk, ám más kívülről nem nagyon láthatott be. Viszont fel is karcolta a bőrünk a sok tüske. Ezernyi apró sebből véreztünk.

- Fránya tüskék.... - nyalogattam a sebeimet.

- Legalább megvédenek... - mondta Sapphire aggódón.

- Éhen halok....

- Én is....

- Itt pusztulunk meg, ha nem mennek el.... Öhm.. amúgy, honnan is tudjuk, hogy kibújhatunk? - néztem fel rá, ugyanis én feküdtem, míg ő ült. Csak nézett maga elé, mint aki nem is hallotta a kérdést. De én tudtam ,hogy ilyenkor gondolkodik, csak nem tudja mit mondjon.

- Nah?

- Jó, nem tudom... - nézett rám szomorú szemekkel.

- Bocsi.... csak kicsit félek...

- Én is.... - nyugtáztam és két mellső lábam közé fektettem szomorúan fejemet, úgy sóhajtottam.

A bokorban lapultunk egy ideig, már délután volt, s ismét esni kezdett a hó. Ahogy néztem egyre jobban elálmosodtam, majdnem elaludtam, s nagyon fáztam is...

- Nem szabad elaludnunk, Auróra, mert halálra fagyunk... - vacogott Sapphire mellettem.

- Ki álmos....? - feleltem félálomban, kihűlten.

- Au.. kérdezhetek valamit? - kérdezte rám sem pillantva.

- Igen, Sapphire, mi az?

- Te lehelsz hátulról rám? - ráncolta a homlokát és egymásra meredtünk. Már én is éreztem, hogy hátulról valami meleg levegő jön. Félve hátra pillantottunk. Egy gigantikus Esőszelő volt feküdt a mögöttünk lévő barlangban. És mi órákig észre sem vettük, hogy ott alszik!

- Én történetesen aludni szeretnék.. Na takarodjatok innen!! - ordította el magát, mire elfagyott végtagjaink ellenére ,mint egy nyúl ugrottunk ki a bokorból, és fénysebességgel futottunk el onnan.

Futottunk, futottunk, ahogy bírta a lábunk. Rosszcsont tinédzserekből, hirtelen földönfutókká lettünk. Eddig sem sok helyünk volt itt.. De így már semmink sem volt... Hontalan, árva, nincstelen senkiházik lettünk, akik egyik helyről a másikra futottak. Alighogy találtunk egy barlangot, üreget vagy bokrot, valaki mindig elzavart. Egyszer még egy fára is felmásztunk nagy nehezen, Sapphire felrepült és felhúzott.. De onnan is elüldözött egy magányos üszkös füstlehelő...

- Itt fogunk megpusztulni... - álltam a hóban és néztem mereven a nagy fehérséget előttem, ahogy a szám sírásra görbült.

- Nem fogunk, ne sírj! - mondta.

- Au, túl fogunk élni mindent!! Érted?? Mindent!

- Mindent... - ismételtem bizakodva.

- Jaja.. csak tudnám merre van a tó....

- Jah, ebben a hóban nem ismerni fel semmit....

- Ott jön valaki!!! - ijedt meg Sapphire.

- Sárkányok vagy emberek? - néztem körbe.

- Nem mindegy, mindegyik elől futnunk kell! - kiáltotta és már futottunk is. Ismét....

- Ott vannak!!!

- Na, most megcsípjük őket!! - kiabáltak mögöttünk az emberek és követtek.

- Merre menjünk???

- Menjünk a--- - kezdte, de hirtelen egy háló elkapott minket és fenn lógtunk egy fán.

- Mi ez az izé??? - kapálóztunk ijedten.

- Sapphire, nem akarok meghalni!!! - ment össze a pupillám és szinte elvakulva éreztem magam, csak körvonalakat láttam, azt hiszem sokkot kaptam.

- Rágd a kötelet!!!!! - felelt és nekiláttunk kirágni magunkat, de az emberek odaértek.

- Végre megvannak!

- Látjátok, a befogók elől nincs menekvés!  -mosolygott gonoszul ránk a vezető, s mi vadul morogtunk. Sapphire szeme pedig.. vörösre változott.

- Ajjajj...... - gondolkodtam el, mert Sapphire-nak van egy olyan furcsa dolga ugyebár, hogy begőzöl és mint egy őrült lövöldözik meg minden...

- Au.... ha szólok, rohanj.... ahogy csak tudsz....... - morgott nekem összeszűkült pupillával, és egy nagyon rossz érzés futott végig rajtam.

- A tónál találkozunk...... - bólintottam félve.

- Nah, ehhez mit szóltok? - szedtek le minket a fáról, és ki akartak szedni a hálóból, hogy szétválasszanak, de ekkor Sapphire elkiáltotta magát.

- Most!!!! - s ezzel egy hatalmasat lőtt az egyik ember felé, aki erre elejtett minket. Majd őrült lövöldözés vette kezdetét, s mindenfelé szállt a füst.

- Sapphire!!! - néztem hátra, ahogy futottam.

- Nem mész sehová!! - kiáltott rá a parancsnok, s megragadta a marjánál fogva, s ráütött a fejére, mire elájult.

- Sapphire, nee!!! - kiáltottam, s hirtelen irányt változtattam. Futni kezdtem visszafelé, majd egy út menti fára nekifutásból felugrottam, s onnan a férfi fején landoltam.

- Tűnj innen pondró! - kiáltott rám, és egyetlen ütéssel messzire repített. Egy kőnek esve értem földet, s elsötétült a kép....

***

- Mi történt..... - kászálódtam fel állásba, leráztam magamról a rám hullott havat, s hunyorogva néztem körbe. Már késő délután volt.

- Sapphire... Sapphire!!!!!!!!!! - jöttem rá mi történt és futni kezdtem arra, amerre legutoljára láttam. De már nem volt ott senki... halovány nyomok látszódtak a hóban, az addig esett hó ugyanis elkezdte eltakarni.

- Ne kérlek istenek, ne vegyétek őt is el tőlem! - futottam könnyezve a nyomokban.

Ugráltam egyikből a másikba, ahogy csak lábam bírta, izmaimat megfeszítve rohantam, mígnem a tengerpartra értem, s a víztől visszahőköltem.

Felnéztem ismét a horizontra. A távolban még épphogy láttam egy hajót.

- Nem, nem mehetsz el!! Nem vihetik el a barátnőmet!!!! - kiabáltam torkom szakadtából, s ugráltam tehetetlenül a parton, melyet beterített a hó. Hirtelen úgy döntöttem most vagy soha, gyerünk, Au!!! - S belegázoltam a tengerbe. Úsztam, ahogy csak bírtam a jéghideg vízben, s közben kiabáltam a hajó után.

- Eresszék el!! Vagy vigyenek el engem is!!! Ne hagyjanak magamra.... Saphhire!!!!! Tarts ki!!!! - kiabáltam, de nem bírtam tovább, megmerevedett a testem a hidegtől... Elengedtem magam s a víz feldobott.. A hullámok visszasodortak a partra....

Utolsó erőmmel felültem, s csak bámultam utánuk.

- Nem lehet..... nem megy... - sírtam.

- Legyenek átkozottak!!!!!!! AZ ISTENEK BÜNTESSENEK; HA MEGTALÁLLAK... én.... én.. SZÉTTÉPLEK TITEKET!!! - ordítottam, s körülöttem azt hiszem a bokrokból egyre több állat és sárkány figyelt engem némán.

- Nem fogjátok megúszni... Ha bele halok is megbosszulom...... Ha bántani meritek..... Tarts kii Sapphire....... - sírtam hangosan.

hirtelen egy hatalmas plazmabomba repült fel az égre, s ott felrobbant. Odameredtem, de nem láttam többet. A hajó nyugodtan ment tovább.

- Te megpróbáltad.... - hajtottam le a fejem. Olyan volt számomra, mintha Sapphire ezzel jelezte volna, hogy sosem adja fel.... s ezzel köszönt el tőlem.... Talán örökre......

- Vigyázz magadra drága barátnőm.... - mondtam de megcsuklott a hangom minduntalan.... - Vigyázzanak az istenek rád.. ha már mellettem nem hagytak meg sem téged, sem senki mást... - nyeltem nagyot patakzó könnyek közt.

Körülöttem hangokat hallottam, és susmorgást. Tudtam, hogy figyelnek. Hátra pillantottam hát, s szánakozó arcokat láttam. De mikor rájuk néztem, lassan elmentek ők is. sajnáltak, de nem érdekeltem őket annyira, hogy segítsenek.... Ennyi az élet kedvessége.. Azt hiszed már nem lesz baj.. S beviszi a végső csapást... amitől összetörsz......

Egyedül voltam immár, hacsak egy madár nem figyelt még lopva a fákról... s néztem a távolba, míg el nem tűnt a hajó a horizonton...

- Minden jót Sapphire..... Ég veled.........