44 - Nyesi szemével a világ 4 + pár Tate féle gondolat

Nos először is egy kis közlendőm lenne...

1. Bocsássatok meg nekem, Valentin napra ígértem egy részt, de az még csak a következőben lesz, holott a napja már régen eltelt... Próbálok sietni!

2. Lenne hozzátok egy olyan kérésem hogy... ha lehet, minél többen írjatok kommentet. Akár csak annyit, h tetszett, vagy "Ilyen baromságot még életemben nem olvastam Fogatlan!", vagy akármi, építő kritikákat is elfogadok, esetleg írhattok ha már itt vagyunk, olyant is, hogy kinek mi tetszene, ha több lenne belőle a story-ban... Szóval írjatok kommentet please! 

Megértéseteket, és segítségeteteket előre is köszönöm! (:
Most pedig akkor a rész:

Jó olvasást!

###

~Nyesi~

Reggel.... Tenger illat, hajnali napfény. És egy nyugodt vidék. Ha nem tudnám, el sem hinném, hogy mi történt tegnap este... De a bizonyíték itt fekszik a szárnyam alatt. Igen.... végül nem jutottam haza, itt aludtunk kint a szirten, a Thor sziklán.
Tate nyugodtan szuszogott a szárnyam alatt, még aludt. Halkan ásítottam, és felemeltem a szárnyamat is az éjfúriáról. Hosszan néztem és gondolkodtam. Aztán lassan és óvatosan hozzábújtattam picit a fejem.
- Sajnálom Tate.... - emelkedtem ismét fel. - De nem fogok még egy srácot így elveszteni. - mondtam halkan és elrepültem haza.

...

Mikor beértem az istállóba, Csonti már felkelt. A szalmaágya is hideg volt. Lehet, hogy engem ment el keresni? Meglehet... De nem igazán akartam most beszélni senkivel... Ami elég nagy szó. Szóval gondoltam leülök egy percre és figyelek, mi lesz. ... Hmm...... eddig fel sem tűnt mekkora itt a forgalom időnként. Hé, ide még virágokat is tettek? Mióta vannak itt virágok??? Talán jobban kéne figyelnem ilyen dolgokra is...

- Na, jó... Keressük meg a többieket, kezdek unatkozni. - álltam végül fel. És megkönnyebbülés volt, hogy ezt éreztem, mert 1 teljes percig azt hittem, hogy olyan lettem mint Auróra.... Aki azt állítja sosem unatkozik, mert az "álomvilága" elszórakoztatja. Én inkább maradok a földön.

Felrepültem és egyből a gazdáink felé vettem az irányt. Ahhoz képest, hogy egyenesen oda mentem, meglepően lassan értem oda. A lovasom már várt az ajtóban.
- Na végre ide méltóztattál fáradni! Hol voltál?? - mért végig, nincs-e valami bajom.
- Hülyét csinálni magamból.... - sóhajtottam nagyot.
- Na, mi az? Mi volt ez a nagy sóhaj? - húzta össze kicsit a szemét értetlenül.
- Mindegy... - néztem a távolba.
- Furcsa vagy Nyesi.... Furcsa vagy. .... Na, gyere! Hamarosan itt a tavasz! Gyakorolnunk kell a Sárkányversenyekre! - tette aztán csípőre a kezét. Elmosolyodva emeltem fel ismét a fejem.
- Na söpörjünk le mindenkit a pályáról!

...

Mondanom sem kell, hogy ez után egész nap edzettünk. Igazából ezúttal jól esett, mert levezette a feszültségem. Közben pedig egyszer elrepült velünk szemben Csonti. Rá mosolyogtunk egymásra, amivel megnyugtattuk egymást, hogy minden oké. Ezután hazamentünk, kaptam egy kis ételt, aztán elmentem még egyet sétálni a faluba. Ahogy sétáltam, egyszerre egy ház mögött egy ismerős éjfúria orrot láttam meg kikandikálni.

- Jaj ne! - ijedtem meg és gyorsan elindultam az ellenkező irányba. Késő délutánig azon munkálkodtam, hogy kikerüljem Tate-t aki nem akart békén hagyni.... Egyszer azonban végül már fáradtságom miatt nem láttam és éppen szembe jött velem. Ekkor már este volt, kevés ember járt az utcákon, így ő is szabadon sétafikálhatott a faluban.

- Hé Nyesi! - kiáltott oda nekem. Nagyot sóhajtottam, de már nem futhattam el.

- Szia.... - álltam elé. - Mizu?

- Szia..... - lihegett de elmosolyodott. - Egész nap téged kereslek! Ugye nem direkt kerültél?

- Nem.....

- Nyesiii..... - mormogott. A fenébe. Ez tudja mikor hazudok..... Honnan??

- Oké oké, igen bújkáltam előled! Komolyan azt akartad, hogy ezt kimondjam?

- ... Miért? Tegnap már azt hittem...

- Mit hittél?? - ráncoltam össze a homlokomat. - Hogy minden más lesz? Hogy teszel nekem egy be nem tartható ígéretet, és ettől rögtön a karjaidba borulok, és "boldogan élünk, amíg meg nem halunk" ? Az élet nem ilyen egyszerű Tate! Ez nem egy mesefilm! - kiabáltam le szerencsétlent. Először csak hallgatott, aztán mérgesen összehúzta a szemét.

- Akkor mit vársz tőlem?? Nyesi, megteszek bármit, érted? Akkor legalább azt hagyd hogy bizonyítsak!! Ne légy ilyen önző! Nem csodálom, hogy nincs senkid, ha mindenkit lepattintasz magadról!

- .... Én nem kérek semmit. - válaszoltam halkan. - Nem akarom, hogy rám pazarold az időd.

- Nyesi, kérlek!

- Tate!! - kiáltottam túl, és mindketten elhallgattunk. - .... Menj inkább haza.... még valaki meglát.... - hajtottam le a fejem.

- Rendben... De ezzel nincs vége. Nem fogom ilyen könnyen feladni. És pontosan ezekért, amit mondtál. - mosolygott.

- Miért?? - értetlenkedtem.

- Mert most már tudom, hogy te is szeretsz. - mosolygott tovább. A háta mögött lépés zajokat lehetett hallani, így csak gyorsan visszafordult felém, adott egy puszit az arcomra..... és elrepült. Én meg csak néztem utána leforrázva.

- Hát Nyesi.... ez nem jött be. - morfondíroztam magamban és komótosan haza caplattam.

###

~Tate~

Eszméletlen ez a csaj.... kéreti magát, de majd megmutatom én neki. Amúgy heló. Tate vagyok. Nem mondanám magam állandó blogolónak, úgyhogy ne várjatok tőlem sok irományt. Csak már muszáj leírni valakinek ezt az egészet. Mert őszintén: én nem értem Nyesit... Azt hittem már minden csajt kiismertem. Oké, most lebuktam, nem vagyok egy "várom az igazit, ha kell örökké" típus. Volt már jó pár csajom. De ez akkor is más... És ne kérdezzétek miért. Mert arra nem tudok választ. Először még csak azt mondtam magamnak, h biztos csak a kihívást látom benne.... Mert igen, azért tényleg hozzászoktam már, hogy a lányok vízbe ugranak értem, ha azt mondom. De aztán rájöttem, hogy nem.... Nem, biztos vagyok benne, hogy nem erről van szó. Ez már több. Érzem. Bárcsak el tudnám mondani ezt neki is.... de nem értené meg, amilyen makacs. Ezért kell kitalálnom valamit, hogy bebizonyítsam neki. Holnap lesz Valentin nap.... igen..... Már tudom is mit fogok csinálni!

...

- Azt már nem!! - akadtak ki a haverok, mikor beavattam őket.

- Ne már srácok, légyszi!

- Nem! Ezt nem!

- Meg egyébként is, nem te mondtad pont a múltkor, hogy első a banda, a csajokat meg ejtjük egy időre?

- Igen! Úgy volt!

- Vagy ez esetleg az éjfúriákra nem vonatkozik?

- Hé hé hé ááácsi! - állítottam le a dühös tömeget.

- Tudom mit mondtam.... de.... higgyétek el, ez most nem olyan helyzet!

- Á, megint a régi nóta..... - forgatták a szemeik.

- Oké, de ez most komoly!! - vettem komolyabbra a formát és hangosabbra a hangot.

- Oké. Ha ennyire komoly az ügy, akkor csináld a tervet. - szólalt meg egyikük. - Nagy bátorság kell egy szabad sárkánytól ehhez. Belőled meg, mind egyet értünk, hogy nem lehetne kinézni. - itt mindenki bólogatott is - Szóval, ha rászánod magad...

- Akkor? - vontam fel a szemöldököm. Összenéztek, aztán egyikük így szólt:
- 1 egész hónapig mi fogjuk neked a halat.
- Na ne röhögtessetek! - nevettem fel - Ha sikerül a terv, nem kell még plussz hal!
- Akkor mit kérsz?
- Figyeljetek... Ha sikerül...  - gondolkodtam el - Akkor 2 hétig csak rákot ehettek. - vigyorogtam elégedetten. Tudtam, hogy mind utálják a rákot. Legalább annyira mint én.
- Oké, de ha nem sikerül... akkor viszont 2 hétig bármit megteszel nekünk.
- Oké, áll a fogadás!