41 - Nyesi szemével a világ 3

###

~Nyesi~

Álmomban mindenféle csiszolás szerű, meg vízhez hasonló hangokat hallottam. Mikor pedig reggel kinyitottam a szemem, egy hatalmas halom hallal találtam szembe magam. Hirtelen ijedten felkaptam a fejemet, mire gazdám is megugrott mellettem. aztán csak bámultam, hogy ez meg hogy került ide?? Picit beleszagoltam és ismerős szagot fedeztem fel a halakon. Óvatosan a nem messze ülő Tate-re sandítottam, aki hirtelen elkapta a tekintetét.

A gazdám felállt mellettem és hol egyikőnkre, hol másikónkra, hol pedig a halkupacra pillantott, aztán csak gyengén megpaskolta az oldalam.

- Úgy látom udvarlód akadt. - mosolygott, mire gyorsan elkaptam róla a tekintetem és valami fintor félét vágtam. A lány csak tovább mosolygott és elsétált a többiek felé. Ekkor néztem ismét vissza a halra, majd végül nekiláttam megenni. Közben fura mód, de alig bírtam visszafogni, hogy ne húzódjon széles mosolyra a szám.

- Na, kész van mindenki? - kérdezte egyszer csak Karom lovasa.

- Aha, csak még John nem változott vissza emberré. - felelte Csonti gazdája rámutatva.... erre az idiótára. (Tate)

- Öhm... Én itt vagyok! - integetett neki a csoport túloldaláról John. Csonti gazdája meglepetten nézett vissza az előtte ülő éjfúriára, mire Tate egy kicsit megmorogta és duzzogva arrébb vonult.

- Na, indulás! - adta ki a parancsot John, mire megindultunk. - Azt hiszem, még a mai nap megtaláljuk őket! 

Megint egy hosszú és dögunalmas út állt előttünk -_- De aki egy ilyen társasággal utazik, sosem unatkozhat!

Starfire és Villám azzal szórakozott, hogy egymást kergették a levegőben, kissé versenyre emlékeztetett a történet. John hangtalanul ült Jázminon, de néha egymásra pillantottak. Már sosem tudom, mikor csak néznek maguk elé, és mikor beszélgetnek mondjuk úgy, hogy "telepatikusan". Szikra meg mindeközben dudorászott.

Csak repültem Csonti mellett, aki már félig aludt, és bámultam az utat. Egyszer csak azonban valami furcsát éreztem: Dani behatolt az elmémbe!

*Brrrr mi ez???*

*Nyugi, tudom, még nekem is fura.... Amúgy Nyesinek hívnak ugye?* - cikáztak a hangok a fejemben.

*Ja, de mit akarsz??* - ráztam meg újra a fejem. Fú de szar ez az érzés!

*Miket szoktatok csinálni Aurórával? Nem értem, mitől van mindig tele hegekkel, vagy tűnik el napokra!*. Odapillantottam rá és láttam az elszomorodott arcát.

*Veszélyes dolog sárkánynak lenni.* - feleltem végül, majd ismét jó nagyot ráztam a fejemen és hátrébb repültem, jelezve, hogy most már tűnjön a fejemből!!

Ismét Csonti mellett találtam magam, amit gazdáink örömmel fogadtak. Kissé átvettük az irányítást, ezzel a mentőakcióval, és örültek, hogy végre beszélgethetnek, leginkább arról, hogy teljesen megkattantunk.

- Csá Tesa', mizu? - érkeztem be mellé.

- Öhm... repülgetek. De már majdnem aludtam. - mondta rövid hitetlenkedő tekintet után.

- De úgy látom szerencsére még egyben vagy.

- Amint látod. - nevetett.

- Akkor jól van Tesa'. - fordítottam tekintetem ismét előre.

- Hallod, mi ez a " Tesa' " ?? - nézett rám értetlenül.

- Ja, semmi, új szavam. Szokj hozzá. - nevettem rá, amit egy mosollyal nyugtázott.

Auróra szaga egyre erősebben érződött, keveredve egy kicsit Karoméval, és még egy csipetnyi tengeri hallal.

Hirtelen ahogy lenéztem egy sziget terült el alattunk. Onnan  jött a szaguk!

John intett, hogy menjünk közelebb és tettünk is a sziget vulkánja körül egy kört, de mikor túl közel értünk, egyszer már nem érződött a szagnyom. Mi a franc?? Mindannyian riadtan és értetlenül bámultunk egymásra. Még Johnék is eléggé felkavartnak néztek ki. A lelkünket átjárta a félelem, éreztük, hogy nem kéne itt lennünk!

- Szálljunk le! - mondta John és leereszkedtünk. Rögtön egy enyhe vérszag csapta meg mindünk orrát. Au-jé volt, nem másé! Az idegességünk már az emberekre is átragadt, s láttam, ahogy Villám gazdája erősen belekapaszkodik Daniba.

- Szóródjunk szét! Bárki bármit talál, lőjön egyet az égbe! - adta ki a parancsot John, de a végét már csak halkan hallottuk, addigra már mind elindultunk a keresésükre.

Fél óráig kutattunk a fák közt hiába, mikor az égben megláttunk egy jelzést.

- Végre valami! - sóhajtottam fel és odarepültem. A többiek is már ott voltak. Starfire és Viki álltak egy helyen, ahol egy csomó fa állt kidőlve és darabokra törten. A porban pedig tisztán kivehető volt Karom lábnyoma.

John tanácsára meg is indultunk a nyomon, de hamarosan ismerős szag csapta meg az orrunk. Fürge Fullánkok!! RRRRRR.

- Lehet, hogy ez gond? - kérdezte mellettem halkan Szikra, nem kis ijedtséggel a hangjában.

- Lehet, habár ok nélkül nem szoktak támadni. - súgta vissza John a csapat sárkánybeli felének.
- Menjünk! - sürgetett aztán meg minket, mire hátamon gazdám oldalamba fúrta a sarkát, hogy induljak meg. Ahogy szinte futottunk, hirtelen Jázmin megtorpant, melynek következtében orral ütköztem az éppen időben megálló Szikra hátába. Már éppen leakartam cseszni mindenkit, hogy mi a fenének álltak, meg amikor észrevettem, hogy körös körül fürge fullánkok sorakoznak. Nem igen kedvelem ezeket a lényeket. Csontival sokszor meggyűlt velük a bajunk régen.... mikor még hírét se hallottuk Hibbantnak. Áh igen, a magányos évek....... Így is túl hosszúak voltak. Na, de ebbe most ne menjünk bele.

- Kik vagytok, és mit akartok? - lépett előre a fullánkok vezére. Közben nagyon nagyon halkan folyamtosan morogtam, amir szemem sarkából láttam, hogy a mellettem álló Tate is felfigyelt.
- Én John vagyok. Ő Jázmin, a többieket pedig később bemutatom. - Kezdte illedelmesen a fiú. - Két sárkányt keresünk. Egy Szörnyennagy Rémséget és egy....
- Világrémét? - szólalt közbe a vezető. - Mi dolgotok van velük? - nézett ránk mérgesen. A másik oldalamon álló Csonti erre felmordult, előrébb lépett, és már éppen készült "elmagyarázni" neki, hogy pontosan minek is tettük meg ezt a rohadt hosszú utat, de hirtelen Auróra és Karom tűnt ki a tömegből, ami megtorpanásra kényszerítette hangszálait.
- Srácok! - kiáltott fel boldogan Au, és Karommal az oldalán felénk szaladt. Azonban ahogy kinéztek.... az megdöbbentő volt! Tele hegekkel és véres sebekkel, meg ha jól láttam, volt ott egy letört fog is Karom részéről.
- Te jó ég, mi történt?? - kiáltottam fel ijedten, ahogyan a többiek is hasonlóképp. Auróra szégyenlős mosolyt vágott, s a gazdája odarohant hozzá és átölelte.
- Soha többé ne tűnj így el, érted? - mondta halkan a fiú.
John is odament és megvizsgálgatta őket.
- Karom, Auróra, maradjatok a helyeteken és ne csináljatok semmit! - mondta. Hátranézett és megmutatta nekünk mire gondol, majd mind hátrébb léptünk egy lépést. Bólintott Jázminnak, mire az felrepült. Zuhanórepülésben közeledett feléjük, majd gázt gyűjtött a lövéshez és egy plazmabombát lőtt a két sárkány közé és landolt John mellett. Mikor a porfelhő elült és a két sárkány előlépett, már egy karcolás sem volt rajtuk.
Mindenki rögtön újjongva odarohant hozzájuk és összedugtuk az orrunk. Szemem sarkából láttam, hogy közben John Jázmint vakargatja. Pfujj...... minek kell mindenkinek ilyen boldognak lenni körülöttem? Komolyan csak én fogok egyedül meghalni?

Ezután Au és Karom elköszöntek a fürge fullánkoktól és indulhattunk is.
- Nah miről maradtam le? - repült mellettünk Auróra.
- Ó képzeld, Nyesi összeszedett egy éjfúriát a csapathoz. - vigyorgott Csonti, amit egy "szárnyal oldalbavágással" toroltam meg.
- Egy éjfúria? - nézett rám elkerekedett szemekkel.
- Az Tesa. - vágtam rá nemes egyszerűséggel.
- Tesa?? - nézett rám ismét értetlenül mégis mosolyogva.
- Nyesi új szava... szokj hozzá! - válaszolta Csonti, amin jót nevettem. Így igyekeztünk hazafelé.

Mikor beesteledett leszálltunk azon a szigeten, ahol előző éjjel is aludtunk.
- Na, és most senki nem mondd rémmesét! - jelentette ki Viki mikor elment mellettem. Csontira néztem, és összemosolyogtunk. Aztán mikor a lány elment, odalopóztunk a háta mögé és jól ráhoztuk a frászt.
- ÁÁÁÁ!!! - ordított fel és elbújt Starfire mögött, aki mérgesen nézett ránk.
- Más gazdáját ijesztgessétek légyszíves!! - szólt ránk mérgesen, mi meg csak nevettünk. Aztán végül bocsánatot kértünk Vikitől, de Csontinak új terve volt. Ezúttal a saját gazdája mögé lopózott oda, aztán fentről ráordított, de úgy, hogy a lány feje majdnem hogy a szájában volt.
- Csonti. - felelte halál nyugodtan a lány és tovább haladt a nyeregtáskával a kezében.
- Ez nem jött össze. - nevettünk a többiekkel.
Ahogy így álltam, Csontival szemben, Tate magasan tartott orral elsétált előttem az erdő felé. Hangosan felsóhajtottam. Ebben a sóhajban pedig a legvalószínűbb értelem az volt: "Kötsög".
Lassan aludni tértünk. Kicsit távolabb feküdtem le a többiektől mint tegnap. Gazdám Csonti lovasa mellett akarta, hogy nyugovóra térjünk de én ragaszkodtam ehhez a helyhez, egyszerűen az túl közel volt a sok emberhez és sárkányhoz.... Szóval ő ott aludt... én meg itt. Egyedül. Remek. Épp letettem volna a fejem, hogy aludjak az igencsak csípős hidegben, amikor mögöttem lépések hallatszottak.
- Heló. - mondta egy hang, de fel sem néztem.
- Csá. - feleltem Tate-nek. - Mit akarsz?
- Beszéltem reggel Johnal. - ült le mellém. Kénytelen voltam én is felemelni a fejemet. - Nem démon. - mondta aztán nyugodt hangon.
- Aham, remek. Ezért keltettél fel? - néztem rá szemrehányón.
- Nem keltettelek fel. Még nem aludtál. - vigyorgott a képembe. Ezúttal el is mosolyodtam.
- Nah jól van, te nagy hős. - böktem oldalba a szárnyammal - Csak hadd aludjak, hulla fáradt vagyok! - s visszafektettem a fejemet, ő csak hangtalanul nézte a csillagos eget és nem mozdult el onnan. Aztán lehunytam a szemem, és álmomban átrepültem a csillagos egek kékségén.