18 - Verseny, azért is!

Másnapra végre jobb lett a szemem, és bár egy kis "zavart éreztem az erőben"... na jó, ne menjünk át egy másik történetbe, a StarWarst most hagyjuk ki. Szóval egy kicsit megvoltam zavarodva, de azért jókedvűen keltem fel. Reggelre Hullám már elment. Felhő mondta, hogy hazament a melegáramlattal.
- Azt mondja sajnálja, hogy megbántott.
- Aham....
- Mi történt tegnap?
- Semmi, nem érdekes. Am, a gazdám mindjárt itt lesz.
- Ja, oké, akkor én most megyek is. Dél körül én is hazamegyek.
- Okés, előtte még beszélünk. Szia!
- Szia! - köszönt el ő is és elrepült. Pár percre rá már ott is volt a gazdám, és rámtette a nyerget, hogy menjünk a reggeli edzésre.

Odarepültünk és szépen beparkoltunk Csonti mellé.
- Hali.
- Csá, mizu?
- Semmi különös, veled? Hogy aludtál?
- Jól köszi.
- Csöndeeet!! - ordította egyszercsak a csapat vezetője, mire mind elhallgattunk.
- A mai edzést rövidre fogjuk, mert mint ti is tudjátok, 10-kor Sárkányverseny lesz. - mikor ezt kimondta mindkettőnkön végigfutott a hideg. Sárkányverseny. A neve is olyan hívogató. Ez az én sportom, érzem! Gazdám rövid habozás után fel is szólalt:
- Lehet még jelentkezni?
A kapitány odafordult és fintorogva végignézett rajtunk.
- Lehet, de figyelj, szerintem jobb, ha kimaradsz belőle.
- Bizony ám, ez nem a pisiseknek való! - mondta az egyik fiatal viking mire majdnem mindenki nevetni kezdett. Kinevettek minket. Még némelyik sárkány is. Bár az egyik hahotázó cipzárhátat Csonti "véletlendirekt" leütötte.
- Öcsi, ebbe ne keverd bele magad, meg az elfuserált sárkányod! - mondta nevetve gazdám bátyja is. Erre már azért muszáj volt morognom.
- Az első körben kiesnél.
- Ó, igen, fogadunk? - felelte mérgesen a gazdám, mire az emberek kissé csodálkozva elhallgattak.
- Rendben, fogadjunk. - felelte, mire mindketten a tenyerükbe köptek és kezetfogtak.
- De remélem tudod, hogy kell beleegyezés anyáéktól. - mondta nevetve és felrepült. A csapat elindult, mi meg kissé leforrázva álltunk. Mindketten éreztük, hogy a szülei nem fognak belemenni. De elszántak voltunk, a célokért megkell dolgozni. És én egyszer játszani fogok a sárkányversenyen. Ha fogadás árán, akkor úgy.
- Na gyerünk Auróra, 10-kor versenyünk van. - mondta a fiú és belémkapaszkodva felhúzott az égre.

...

Miután vége lett a csoportos "edzés"-nek, hazarohantunk, és gazdám rögtön elkezdte kérlelni a szüleit.

- Nem, túl veszélyes!

- De anya!

- Anyádnak igaza van, sokszor eldurvul az a játék, te még ehhez kicsi vagy.

Én a sarokban ülve hallgattam a vitát, és láttam már előre: semmi esélyünk. Nem mennek bele. És bizony nem is engedték meg. Szomorúan lépdeltünk a főtéren.

- Kifognak röhögni...

- Arggh.

- Te is akartál volna menni, ugye? - nézett rám megsimogatva a fejem. Én helyelőn bólintottam, s mentünk tovább hangtalanul. Ahogy sétáltunk, elmentünk egy bolt mellett ahol festékeket árultak. Benéztünk az ablakon, és a fiú egyszercsak így szólt:

- Nem baj, mi akkor is ringbeszállunk! A nagy felfedezőket sem bátorították ha veszélyesre készültek, az őseink is veszélyben éltek nap, mint nap. - aztán bement, kezébe vett két festéket és felmutatta nekem - Mit gondolsz, a piros állna jobban vagy kék?

- Akhrarr! - horkantottam fel boldogan, és tudtam, mostmár semmi nem áll az utunkba

...

Vettünk egy festéket és otthon kifestettük magunk Is, meg jutott a berendezésre is. De végre készen lettünk.

És mentünk a versenyre. Direkt késtünk egy kicsit, hogy a szüleink ne tudják merre járunk, gazdám még a fejébe csapta a sisakját és bejelentkeztünk. A versenyzők közt már ott állt Starfire, Karom, és Szikra is. Mind meglepedten néztek ránk.

- Hát te itt? - kérdezte mosolyogva Szikra.

- Aham. Egyszer mindent ki kell próbálni, nem igaz? - mosolyogtam. Teljesen fel voltam pörögve, most valóraválik az álmom!

- Jól van, először játszotok, ha nem tévedek? - nézett ránk a viking, aki közben beregisztrált minket.

- Igen.

- Oké, Gustáv elmagyarázza a szabályokat, mikor felsorakoztok.

- Oké. - feleltük és beálltunk Star mellé.

- Héj Dani! - szólt oda nekünk Star gazdája. (Igen Dani a gazdám neve.)

- Igen?

- Sok szerencsét.

- Neked is Viki.

- Hajrá Star. - mondtam én is a sárkánynak.

- Neked is Au.

- Add át a többieknek is, hogy sok szerencsét.

- Oké. - mondta és elküldte az üzenetet Szikráéknak is, majd visszajött az üzenet.

- Karom azt üzeni: kevés szárny és lábtörést.

- Okés, köszi. - egy kicsit fura volt, legfeljebb azt szokás mondani: szárny és lábtörést, de miért kevést? Nos egy perc múlva rájöttem.

Egy toronyban álltunk, még bevolt zárva az ajtó, de már hallottuk a közönség robaját. Végül egy olyan 30 év körüli férfi állt oda elénk.

- Jól van, tehát a szabályok:

Lökdösni, egymásra tüzelni, a másikat falhozszorítani, vele szembe repülni, birkát egymástól elvenni... szabad.

Fegyverek használata tilos, valamint a próbáljatok meg valamennyire egymásra is vigyázni, mert szerintem senki nem akar úgy járni mint múltkor Sam.

- Mi történt? - kérdezte suttogva gazdám Star lovasát.

- Meglökték, leesett és a sárkányitató felhasította a bőrt a fején, két bordáját pedig szilánkokra törte. - súgta vissza, mire mindketten nagyot nyeltünk.

- A birkák elvegyültek a faluban, meg kell őket keresnetek és a saját kosaratokba bedobni. A fehér egyet ér, a fekete pedig tizet. A játék végén megszólal a kürt, akkor dobják fel a feketét. ... Nos akkor mindenkinek sok szerencsét, minél kevesebb sérülést, több birkát, és ne szaporítsuk tovább a szót, mindent bele!! - mondta és felnyitotta a kaput. A sok fény mind beömlött, a szurkolók pedig még hangosabban éljeneztek. Egyesével megindultunk, és mentünk egy kört szépen, egymás mögött repülve. Közben bemonták mindünk nevét. A szemek ránk, versenyzőkre szegeződtek.

A pályabejárás után mind lefékeztünk és a saját kosarunk előtt repültünk egyhelyben. Míg nekünk odafönt mesélték a szabályokat, gyorsan összedobtak nekünk egy képet egy Világréméről, hogy megismerjük, hová kell bedobni a birkát. A főnök csendre intette a falut, csak a mi szárnysuhogásunk hallatszott. Eléggé izgultam is. A főnök is sok szerencsét kívánt nekünk, majd egy kürtszóval megnyílt a verseny. A többiek olyan gyorsan elhúztak mellettünk, csak néztem. Kissé lefagytam, de aztán mi is belehúztunk, és próbáltunk visszajutni az élmezőnybe. Az emberek a lelátókon ismét hangos őrjöngésben törtek ki.

Miközben próbáltam utolérni a többieket és közben a földet is fürkésztem, merre lapulnak azok a jószágok, elöl már valaki felkapot egy birkát és veszekedés tört ki, kié legyen.

Egy rózsaszínes gronkel nekiment Szikrának, amitől elejtette a birkát, viszont őt meg Karom taszította meg, és rövid viaskodás után a gronkel elkezdett zuhanni, méghozzá felénk! Minket is majdnem letarolt, de sikerült kitérnünk.

- Huh, ez közel volt. - lélegzett fel a gazdám, és mentünk tovább. 

Két teljes körig egy birkát sem láttunk, akkor aztán, a juhok mozgólódni kezdtek.

- Gyerünk Au, most szerzünk egyet! - szorította meg mégjobban a nyeregkápát gazdám és belendültünk a házak közé. Hallottuk, hogy a többiek is jönnek mögöttünk, így mégjobban bele kellett húzni. Ha bejönnek elénk, elszedik tőlünk az összes birkát, mielőtt odaérnénk! Szerencsére sikerült még időben odaérnünk, és kis fékezés árán, sikerült felkapnom egyet a kb 3 fős nyájból. Erősen belekapaszkodtam a gyapjába, úgy fogtam, nehogy még a végén elejtsem. Közben még mindig izgatott voltam, és valami határtalan boldogság futott végig rajtam, ahogy belegondoltam: én most valóban versenyzem! Egy kissé még mindig hihetetlen volt.

Ahogy repültünk, egyszer Karomék vágtak be elénk. Náluk is volt egy birka, szóval ezúttal nem féltünk, hogy elvenni akarják a mienk.

- Na, hogy megy a kisasszonynak? - kérdezte Karom, mikor egy rövid ideig egymás mellett siklottunk.

- Egész jól. Nagyon pöpec a játék!

- Hát akkor mindent bele. Ja és vigyázz azzal a narancssárga cipzárháttal, szeret lőni. Na szia! - mondta megérezve lovasa sürgetését és még rámmosolygott (eszméletlenül szépen!), majd elrepült.

Hát én nem értem, miért mondja, hogy nem áll jól neki a vidámság, de mindegy. Mondjuk ahogy ezen filozofáltam majdnem nekirepültem egy sziklának. Aztán végre bekanyarodtunk a lelátóhoz és bedobtam életem első pontját.

Kemény meccs volt, a birkák már rettegtek, szóval nehéz volt őket összehalászni. Meg mi nem is nagyon akartunk mástól elvenni, már csak azért sem, mert féltem hogyha nekimegyünk valakinek, abban a szent másodpercben lezuhanunk. Így aztán végül 4 birkát szedtünk össze. Közben, nem tudom miért, talán Star gazdáját kivéve mindenki kipécézett magának, és már akkor is lökdöstek, ha nem is volt nálunk juh, vagy arra repültünk volna, hogy úgy nézett ki elakarjuk venni az övét. Egyszer Szikrát jó erősen megindították felénk.

- Au, vigyázz! - ordította Szikra, és mindketten próbáltunk nem összeütközni, de végül mégis sikerült. Szikra majdnem kicsúszott a kanyarban, minket meg majdnem elnyelt a tenger. Aztán mikor felkanyarodtunk, hogy visszatérjünk a pályaútvonalra, véletlen nekimentem a rózsaszínű Gronkelnek, aki ettől kicsúszott és ezzel kiesett a versenyből.

- Hoppá.... - mondtuk halkan.

- Vigyázz már a nagy ülepeddel! - ordított ránk a cipzárhát, és majdnem fellöktek. Tényleg betud durvulni a játék. Ezért jó olyanokkal játszani akiket már jól ismersz.

- Nyugi Au, úgyis nekimegy a falnak. - jött be mellénk Starfire. - nézd. - mutatott orrával előre, és a cipzárhát valóban teljes erővel neki a sziklának.

- Mondtam én. - nevettünk.

- Héj csajok, ne fecsegjetek annyit, verseny van! - jött be mellém a túloldalra Szikra is. - vagy legalább vegyetek be engem is. - mosolygott.

- Figyi, nektek szoktak szurkolni?

- Hát persze, a család, meg a barátok.

- De nektek is szurkolnak ám ott a sarokban. - nézett a lelátó szélére Szikra, mikor elhaladtunk mellette. És valóban, Felhő ott állt és hangosan ordította nekem hogy: Gyerünk Au, adj nekik!!

- Na, feloszlani, mindjárt itt az utolsó kör! - húzott el mellettünk Karom is.

- Már beszélgetni sem lehet? - néztem rá viccelődve.

- Jahj, ti lányok meg, a dumálási mániátok! - nevetett és jól lehagyott minket. De igaza volt, szinte ebben a pillanatban megszólalt a kürt, meghirdetve az utolsó kört.

- Hajráá!!!

- Huhúúú! - húzott el melletem két barátnőm is, mind egy irányba. Mindenki, akárhol is volt, elindult arra, amerről a fekete birka volt várható. Mi is nekiindultunk, de igazából biztos voltam benne, hogy nyerni úgyse fogunk. De mivel próbálkozni mindig lehet, minden erőmet megfeszítve repültem felé. Egyszercsak a sok sárkány közt meg is pillantottam a bárányt, ahogy pörögve repült az ég felé. Starfire meg is kaparintotta, de Szikra gazdája átugrott és kikapta a kezéből. Mi meg távolról figyeltük, mikor egyszercsak felénk fordult az élmezőny.

- O-ó - hűltem el, ahogy felénk jöttek, aztán megpróbáltam kitérni az útjukból. Szikrát még kikerültem, Karomnak majdnem nekimentem, de Star-ral nem vettük időben észre egymást és frontálisan ütköztünk. A lovasaink leestek, egyik egyik irányba, másik a másikba, mi pedig utánuk ugrottunk, és hatalmas robajjal becsapódtunk a házak közé. A közönségen először újabb őrjöngési gyűrű futott végig, mikor a fekete bárány landolt az egyik kosárban.

Aztán elhangzott a becsapódásunk nagy puffanása, és a vikingek elhallgattak. Akiknél volt kéznél sárkány, és Szikráék is jöttek megnézni, élünk-e még. Mi a földön fekve, barnásan a ránk hullott portól, lassan sorra kinyitottuk szárnyaink, és előléptek gazdáink. Mondjuk nem úgy ahogy számítottunk volna rá, mert a keveredésben én kaptam el Star lovasát, és ő az enyémet. De mind a négyen jól voltunk.

- Köszi, Au. - simogatott meg kedvesen a lány.

- Nem tesz semmit. - feleltem. Aztán egymás nyakába borultunk a gazdáinkkal. Mármint a sajátunkkal.

- Jahj, Odin nevére, ne ijesztgessetek már! - szólalt meg Csonti, a tömegben.

- Mi is jól megijedtünk Nyugi.

- Bocsi Au, nem láttam hogy jössz és... - mentegetőzött Star.

- Semmi baj, én repültem rosszfelé.

- Ja és.. köszi, hogy megmentetted Vikit.

- Nincs mit. Én is, hogy te az én gazdám. - mondtam és összeölelkeztünk.

- Szóval, ki nyert? - nézett aztán Star a többiekre.

- Hát.... mondjuk úgy hogy senki. - felelte Karom. Aztán kiderült, hogy Szikra nyert volna, de Karom a nyomában volt, és véletlenül nem maguknak dobták be, hanem a Gronkelnek, aki viszont előtte már kiesett, így senki sem nyerte meg hivatalosan. Amúgy a feketét leszámítva, nekem volt 4, Starnak 6, Szikrának szintén 4 és Karomnak 5 pontja.

- Na, Au, hogy tetszett a versenyzés? - kérdezte később Nyesi a klubban.

- Fenomenális volt! Muszáj lesz még játszanom ilyet.

- Hát akkor gyakoroljunk. - mondta Szikra mikor megérkezett és egy birkát dobott le elénk.

- Ez mi? - szaglászta meg a bárányt Csonti.

- Egy birka.

- Azt látom, de mire kell?

- Most mondom: a mai napon azt fogjuk játszani hogy egyikünk feldobja ezt a birkát, aztán mind megpróbáljuk megyszerezni, és idehozni a barlang szájához. Az nyer aki áthozza a vonalon. - és közben lábával húzott egy csíkot a homokba.

- Játszhatnánk rendesen is, de Valaki, nem segített birkát hozni. - sandított Starra.

- Most mi van? Edzenünk kellett a gazdámmal.

- Na oké, akkor ki dobja fel?

- Feldobom ha gondolod. - felelte erre Karom.

- Okés, akkor mindenki a levegőbe ééééés ..... Rajt!!