- Na mizu? - nézett be az ablakon Nyesi egyik alkalommal.
- Áh semmi, szép a hó innen belülről. - nevettem. - veletek?
- Csináltunk egy hósárkányt!! - üvöltötte be fellelkesülten Csonti a Fanyeső mögül.
- Hol? - érdeklődtem.
- A főtéren, a... - és megált, mereven.
- Odinra, szét fogják rombolni!! Aki bele mer taposni annak én is kitaposom a belét!!!! - mondta és ezzel elrohant. Mi csak nevettünk.
- Később még benézünk Au. De most rohanok, mert képes és tényleg széttép valakit. - mondta Nyesi és utánarohant.
Később mégegy kellemes meglepetésben részem volt. Nap meglátogatott! Olyan rég láttam már!
- Szia!
- Jaj szia Nap!! De jó újra látni! - mosolyodtam el és egy szokásos, sárkányféle köszönésmóddal köszöntöttem: egy kedves morgással, melyet egy alulról felfelé megtett fejmozdulat kísér.
- Honnan tudod mindig, mikor vagyok itthon?
- Megérzés! - kacsintott rám.
- Hogy van a rajzmester?
- Nah, azért ne túlozz. - nevettem. - amúgy egyre jobban mostmár.
- Meghűltél? - mért végig szemével.
- Kicsit...
- Kérsz egy kis meleget? - csillant fel a szeme.
- Hát... esetleg a tűzhelyet meggyújtanád nekem?
- Aha! - és tüzet fújt. Olya kis pici sákány, és mégis mennyi tüze van! Elképesztő.
- Köszi!
- Nincsmit. - felelte.
Aztán még nézegettünk rajzokat, megmutattam amit eddig csináltam. Úgy láttam tetszettek neki. Persze ő még attól sokkal jobb, de már haladok :3 Azután viszont sietve távozott, de azt mondta ha tud még beugrik ha elvégezte azt a bizonyos dolgát, amit sehogyse tudtam kiszedni belőle.. Huh, tényleg túl kíváncsi vagyok.
...
- Én talán senki vagyok? - jött egy hang. Nyílt az ajtó és Karom lépett be.
- Szia! - örültem meg neki - Nem dehogy, nem tudtam hogy itt vagy.
- Semmi baj. Hogy vagy?
- Egész jól. Sőt egyre jobban. - mosolyogtam - csak kissé fázom.. - húztam össze magam mégjobban, és még rá is tüsszentettem eme kijelentésemre. Szemével végigmért, majd lekapott egy lepedőt a polcról. Odaterítette a tűzhely mellett a padlóra.
- Gyere ide a tűz mellé! - mondta és odakísért. Lefeküdtem a lepelre, és úgy próbáltam felmelegedni. Közben néztem a ropogó tüzet. A felcsapó lángokat. Nem vagyok piromániás, de olyan szép! Bár ha jobban belegondolok, egy kicsit talán minden sárkány az lehet.
Közben letettem a fejem is és magamban dudorásztam, néha meg-meg remegve. Karom egy ideig nézett, aztán egyszercsak lefeküdt mellém, és betakart a szárnyával. Istenem.... már a gondolattól is felmelegszik a szívem.
- Köszönöm... - döntöttem neki a fejem.
- Bármikor.. - felelte. Belenéztem a szemébe, és ő az enyémbe. Úgy nézett... és olyan közel volt. És akkor jött az a bizonyos hosszas egymásra nézés, mikor érzed, hogy ugyanarra gondoltok. És nézitek egymás vonásait, minden kis apró pikkelyt, amit akár csukott szemmel is lerajzolnál, ha kéne. És már némán el is indultunk egymás felé... De hirtelen megijedtem, és elkaptam a fejem, gyorsan letettem a földre és témátváltottam.
- Amúgy Csonti nem ölt meg senkit ugye?
- ... Nem, asszem nem. - modta kis megtorpanás után - Miért, kellett volna?
- Jah nem, csak Nyesivel építettek állítólag hósárkányt és azt mondta ha letapossa valaki, azt kinyírja.
- Jah, értem. - nevetett halkan.
- Jut eszembe, Hektor kérdezi hogy vagy.
- Már jobban, megmondhatod neki. - feleltem.
- Oké.
- És am, mi jót csináltál ma?
- Hát edzettünk, hemperegtünk a hóban Starral. Aztán bújkáltunk egymás elől a haverokkal. Könnyű volt, csak a nyomokat követtük!
Ezen én is jót nevettem. Hát igen. Neki ugye vannak más haverjai is rajtunk kívül. Amit azért megértek, mert mi mind lányok vagyunk, és gondolom nem lehet túl felemelő minden percben egy csapat nősténnyel rohangálni XD Hm.... ha jobban belegondolok a csapatból egyedül nekem nincsenek olyan barátaim, akik nem a klubos barátok. A többieknek van. Például Starfire-nek is ott van Narancslikőr. Mondjuk én meg Nappal vagyok jóban... Nah mindegy is, ez így van jól.
Kb egy másfél óra múlva arra ébredtem, hogy ott fekszem a tűzhely mellett a lepedőn, a szintén alvó Karom mellett. Visszatettem a fejem és úgy néztem tovább az alvó Szörnyennagy Rémséget. Elmosolyodtam és lassan ingatni kezdtem a fejem.
- Hogy tudsz ilyen édesen aludni....
- Tehetségesen. - mormogta csukott szemmel, félálomban.
- Szóval te fent vagy?
- Nem... - felelte még mindig csukott szemekkel de elmosolyodott.
- Látom ám. - nevettem rá.
- A francba, lebuktam. - emelte végül fel a fejét. - De ugye nem fogsz bántani?
- Nem, nem tervezem :D
- Szóval tervezés nélkül ölöd meg az áldozataid? Ajjaj, félek!
- Mi, kit öltem meg? XD
- Azt neked kell tudni. Én csak azt tudom hogy mostanában felettébb agresszív vagy. - mondta és kicsit megigazította fekvését.
- De én nem- ... na mindegy. - nevettem. - Am, nem baj ha felkelek?
- Jah, persze, bocsi. - mondta és felkeltünk. De elég érdekesen sikerült, mit ne mondjak... Nem tudom hogyan csináltuk, de valahogy összeakadtunk. A szarvam gyakorlatilag belegabalyodott az övébe, és nem tudtam merre mozduljak hogy kijussak ebből a kínos szituációból... A "kínos" részt fokozta, hogy egyszercsak Nyesi és Csonti dugta be a fejét az ablakon.
- Szia, Auróra!
- Csá! öhm... - néztek ránk döbbenten.
- Ti meg mit csináltok?? - akadt ki Nyesi, mire megálltunk, és próbáltunk úgy fordulni, hogy mindketten lássuk a másik két sárkányt.
- Öhm... Semmit. ... Kicsit összeakadtunk. - mondtuk végül habozva. Hirtelen rántottam egyet az egész gubancon, mire kiszabadultunk.
- Huh. - hallatszott a sóhaj. De Csontiék még mindig csak meredten bámultak ránk.
- Hát, látom dolgod van, szóval nem is zavarlak... Szia. - mondta végül Karom és kihátrált a házból.
- Szia! - kiáltottam utána. Nyesi még utánanézett aztán ismét mindketten rám.
- Mi van már?? - kérdeztem végül.
- Seeeemmmiii....
- Okkééé... - feleltem. - Merre jártatok?
- Hát erre meg arra... Láttuk Swegéket!! - mondta Nyesi fellelkesülten.
- Kiket?
- Azt a két hímet az edzésről.
- Aham.
- Nagyon Swegek voltak!
- Ja! - helyeselt Csonti is.
- Hát, nektek elhiszem. De honnan ismeritek őket?
- Mögöttem repültek Edzésen. - mondta Nyesi.
- Nyesitől. - ez pedig Csonti válasza volt az ügyben.
- Van Sweg 1 és Sweg 2. Akarod hogy holnap bemutassalak nekik?
- Okés, felőlem bemutathatsz. - feleltem mosolyogva.
- És veled mizu?
- Semmi...
- Nah és Karommal?
- Hát.. mire gondolsz?
- Hát nem tudom... Volt már csók?
- Nem. - vágtam rá rémülten.
- És álmodoztál már róla?
- Nem.
- De most őszíntén!
- ...
- Nah? - lépett be Csonti is.
- Jó, igen! - böktem ki.
- Ne szégyenlősködj már, mind lányok vagyunk. És tudod hogy mi nem tudjuk milyen ez az érzés.
- Jah...
- Így is hihetetlen, hogy előbb bepasiztál. - felelte Csonti.
- Miért, én idősebb is vagyok egy évvel. - mondtam.
- Hát jó, de te nem olyan fajta vagy.
- Hát... igaz. De miért, milyen vagyok?
- Hát olyan... visszafogottabb.
- És álmodozó. - mondta Nyesi is. Nos ebbe van igazság..
- Jah.
- Nah, de most eltereltük a témát! - (már majdnem sikerült...)
- Szóval... és szoktál rajta gondolkodni?
- Hát... jah. Elég sokszor.
- És volt már olyan hogy épp rá gondoltál, és egyszercsak fel is tűnt? - vágott közbe Csonti.
- Jah, meg mikor meghallom hogy valaki mondja a nevét és odanézek és kiderül hogy nem is róla van szó.
- Jah, hát olyan velem is szokott lenni, az nagyon szar.
- Jah.
- Miért, kire gondoltál? - lepődött meg Nyesi.
- Egy Fanyesőre.. akki most is itt van.
- Miért, hány Nyesi nevű sárkány van a szigeten? - nevettem fel.
- 6. - felelték.
- Komoly?
- Aha.
- Az szép.
- Am, az jutott akkor épp eszembe hogy tartozom még egy hallal.
- Pff, Tényleg? Én már elfelejtettem. - nevetett Nyesi.
- Igen, de majd holnap odaadom.
Beszélgetésünket az szakította félbe, hogy Nap és még néhány Tűzféreg repült be a szobába.
- Szerbusz Auróra, hoztam pár barátot, hátha sikerül meggyógyítanunk! - mosolygott Nap. - Szikra javasolta, hogy próbáljuk meg, nála segített. - tette hozzá.
- Oh, okés. - mondtam, mire a kis sárkányok körém gyűltek. Valami fura, halk mormogó hangot adtak ki. Testük fényesen és forrón izzott, éreztem a melegét. Aztán közelebb jöttek és mellsőlábaikkal nekemtámaszkodva álltak hátsó tappancsaikon. Az egyikük odanyújtott nekem valami barnás löttyöt.
- De ugye nincs benne Tűzféreg gél? - ijedtem meg.
- Nem, nincs. - rázta meg a fejét, mire már nyugodt szível megittam. Bleh.... Viszont 1 perc rám irányuló feszült figyelem után, egyre jobban kezdtem magam érezni. Végre nem folyott az orrom, nem tüsszögtem, és sokkal kevésbé fáztam! Az erőm is visszatért, huh de jó érzés újra egészségesnek lenni!
- Ezazz, sikerült!! - lelkesültek be a Tűzférgek.
- Akkor ez azt jelenti, hogy kijössz velünk játszani a hóban? - kérdezte Csonti.
- Jaja, azt biza! - mosolyogtam rá.
- Akkor gyere, megmutatom a hósárkányom! - és ezzel el is rohant, mi meg mind utána.
Odakint viszont nem csak egy hósárkányt, de egy hatalmas hó-erődöt is találtunk!
- Ez hogy került ide? - értetlenkedett Nyesi.
- Vááá, most megvagy!!! - ordította a sánc mögül Starfire és megdobta hóval "kis" csoportunkat.
- Hupszi... bocsika. - kuncogott.
- Ó Szikra, látom már te is jól vagy! - néztem Szikrára aki szintén a havas erőd falánál állt és javítgatta azt.
- Jaja! - mosolygott rám. De hirtelen egy fiú futott oda hozzám. Gazdám volt az.
- Au, neked nem otthon lenne a helyed? Nah, nesze, nehogy megfagyj itt nekem! - mondta és nyakamba akasztotta a sálát.
- Héj srácok, mit szóltok egy kis forrócsokihoz a Nagyteremben? - kiáltott fel egy idősebb vikingfiú.
- Juhúúú!!!
- Gyertek! - intett a fiú mire mind futólépésben elindultunk a Nagyterembe. Isteni finom forrócsoki volt! Nem, eredetileg mi sárkányok nem kaptunk belőle. De amiről nem tudnak, az nem fáj nekik... :3 Egész este ültünk a jó melegben és hallgattuk ahogy a gazdáink besélgetnek. Bár az én eszem messze járt, valahol nagyon, de nagyon messze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése