24 - Fellépésünk van!

Igen, ma van a nagy nap! Ma megyünk először a Rémekkel a Sárkány-szigetre énekelni! Igazi közönség előtt. Nagyon.... nagyon... sok.. sárkánynak...... Nem tudom menni fog-e!! Asszem befogok pánikolni! De a dolog még csak este lesz, most meg délután 2 van. Még annyi időm van! Gyakorolnom kéne... Hm, a házam akusztikája nem túl kedvező... De azért megteszi.


Otthon elkezdtem mindent eltologatni az útból, hogy kialakítsak egy kis helyet amit "színpadnak" mondhattam. Az ablakot is becsuktam, nehogy valaki leskelődjön.
- Szóval... mivel kezdjem? - tűnődtem. Végül kiválasztottam egy dalt:

Nem is ment olyan rosszul mint hittem. De azért még énekeltem mást is.

Ezen felbuzdulva belevetettem magam a mély vízbe: egy angol dallal próbálkoztam.

Kezdtem megnyugodni, hogy talán mégsem lesz baj, menni fog ez. De persze a képzeletem megint elszaladt velem a zenéktől, és elkezdtem énekelni mégegy, utolsó dalt:

A dal végén halkan leültem. Néztem magam elé és gondolkodtam, elég erősen.

*Miért rántottam el a fejem?? Ha nem teszem tuti hogy Karom megcsókol.... Istenem, hányszor gondolkodtam már ilyeneken. ... De akkor miért??* ... Aztán megválaszoltam a magamnak feltett kérdést. *Félek.... de mitől? Karomtól?? - Nem, dehyogyis. ... A boldogságtól?? - Ez is abszúrd. ... De akkor is. Még sosem csókoltam meg senkit. Remélem nem bántottam meg... Ma biztos nem fog benézni.* - keseredtem el. Hirtelen Star rontott be a házba, megszakítva gondolatmenetem.

- Au, gyere már, mindenki rád vár!

- Jahj, bocsi, megyek már! - pattantam fel és gyorsan a Sikló nyomába eredtem.

...

Aznap már többet nem tudtam gyakorolni, egész nap utcát díszítettünk. Bizony, lassan itt van Snoggletog!! A vikingek mindig jóval előtte elkezdenek készülődni, amit azért nem csodállok, mert tényleg jó sok a feldíszítendő felület.

- Szerinted fenyőágat rakjak, vagy mégtöbb flittert? - mutatta fel kezében a két dolgot gazdám. Én személy szerint képes vagyok rosszullenni a túl sok flittertől, úgyhogy mindenképp a fenyőágat kellett hogy válasszam.

- Akkor egyetértünk. - felelte mosolyogva és odadobott nekem egy apró halat, amit én buzgón be is faltam. Aztán csak néztem a díszítgető, de egyre elfogyó embereket. Már sötét volt, de a már feltett fények szépen megvilágították a házakat. Minden ház szépen látszott. Előtte már az én házam is kidíszítettük :3 Aztán persze gazdámékében is segítettünk. Bár az nem volt túl szerencsés dolog, mert Rubin folyton szivatott. Miatta, és csakis miatta, utálok oda menni!! Tipikus territoriális jellem. Azt hiszi, csak mert ő lakott ott előbb, már övé a ház! Nah mindegy, megtarthatja, de a gazdámhoz nem nyúl!! Az én házam, az én gazdám, és az én barátaim, azok az enyémek, tartsa távol magát!!!! És főleg Karomtól, mert begurulok!!!! Huh, mintha egy picit én is agresszív kezdenék lenni, nem? :O Hát... ez már csak így van.

- Auróra, jössz este a klubba? Ottalvós buli lesz! - mosolygott rám egyszercsak Szikra.

- Öhm, sajnos nem tudok menni, fellépésem lesz, de ha mégis hamarabb végzek akk megyek én is.

- Okés. Akkor szia! És sok szerencsét! - köszönt el végül és elrepült.

Hamarosan mi is hazamentünk. Már nagyon késő volt.

- Úristen mindjárt elkések!! - kiáltottam fel és berohantam a házba, hogy valahogy összekapjam magam. De mikor beléptem, legnagyobb meglepetésemre a tűzhely égett, és szép világos volt. Aztán ahogy körülnéztem Karommal találtam szembe magam.

- Wow... ebben a fényben még helyesebb vagy- oh pardon.... - fogtam be hirtelen a számat, mert ezt nem gondoltam ténylegesen kimondani.

- Köszi. - vigyorodott el.

- De amúgy hogyhogy itt vagy? Nem minha nem örülnék neked...

- Hát csak... gondoltam megleplek. - felelte, mire nagy mosolygásba kezdtem. Mikor egyszercsak eszembe ötlött hogy nekem... más dolom van. Oh, hogy a fene vinné el!

- Figyelj... ez nagyon kedves, és örülök is neki de... az van hogy most nekem fellépére kell mennem a rémekkel a Sárkány-szigetre...

- Oh... okés. Akkor majd máskor. - indult el a kijárat felé.

- Aham... és mégegyszer köszi.

- Bármikor. - mosolygott még rám, aztán kiment.

Nos, én még gyorsan összekaptam magam, megmosakodtam, kicsit megélesítettem a karmom (attól sokkal szebben néz ki, de ezt lehet csak a sárkányok érthetik!), meg hasonló csinosításokat végeztem. Egy percig úgy éreztem magam mint egy híres Stár!!! *-* 

Nah aztán el is indultam. Kiálltam a szirtre és még vettem egy nagy levegőt.

- Huh... jól van, indulás! - és ezzel már repültem is a csillagos égen.

...

Mikor odaértem Már messziről hallottam a nagy zsivajt. Mint kiderült egy barlangban lesz a dolog. És nem kocertnek száít hanem bulinak... ami nem baj, csak aztán 

nehogy másnak nézzenek mint ami vagyok.... Kellett nekem kicsípnem magam! Nah mindegy, a tömeg békésnek tűnt. Én mégis remegő gyomorral indultam el befelé. Az egyik sárkány odaállt elém és megkérdezte ki is vagyok.

- Auróra...

- Megvagy hívva?

- Nem de-

- Pillanat, elnézést, oh pardon, bocsánat, helyet kérek! - tolakodott oda hozzám Aleko. - Semmi baj, velünk van!

- Oké, akkor bemehetsz. - felelte a sárkány, és végre bejutottunk. Bent végre nagyobb volt a hely, és nem kellett nyomorogni. Az egyik kanyarban elfordultunk, ott voltak a töbiek is.

- Ó hála az égnek, megjött a kisasszony!! - csillant fel Hektor szeme és szorosan magához ölelt, közben két nagy cuppanós puszit adva a lábamra...

- Elkéstem?

- Egy kicsit, de már semmi gond! Indulhatunk is! - és már meg is indultak.

- Öhm.. asszem egy picit félek... - mondtam félénken, mire visszafordultak. Összenéztek, aztán egyikük odalépett hozzám.

- Figyelj, tudod mit mondott nekem a mamám, az első fellépésemen?

- Nem... mit?

- Hogy ne foglalkozzam a közönséggel! Azért énekeljek mert szeretem. Azokkal akikkel szívesen csinálom. És ha nem tetszik másoknak a zeném, ő bajuk, neki mindig tetszeni fog.

Kissé megnyugodtam ettől.

- És aztán jól ment?

- Igen. Bár a végére nem emlékszem, mert fejbedobtak egy pisztránggal és elájultam.

Nah ettől viszont jól megijedtem, és gyakorlatilag földbe gyökerezett a lábam. Hektor erre farkával nagyott vágott rá.

- Ne ijesztgesd már!!

- Tudjátok mit fiúk... én inkáb itt maradok. Ti menjetek csak.

- De Auróra, megígérted!

- Tudom de... - és szembe találtam magam azokkal a hatalmas pupillájó szemekkel... - Ne csináld ezt velem! Légyszi...

- Jól van... pedig én bíztam benned... Mind bíztunk benned... - felelte végül és lehajtott fejjel kimentek a sárkánytömeg elé, egy sziklára.

- Nah, akkor kezdőthet a buli? - ordította nekik Hektor mire egy egyöntetű "IGEEEN!!!" volt a válasz. Meg még pár "YEAH!!!". És elkezdtek énekelni.

Közben én magam leültem és csak hallgattam némán a zenét...

- Cserben hagytam őket!! Nem lehetek ilyen nyápic!!!! Azért is kimegyek arra a színpadra. Énekelni fogok!! Auróra vagyok, a Hibbanti Világréme, és semmi nem állíthat meg!!! - ezen felbuzdulva felpattantam, és magabiztos lépésekkel, mint valami menő rockstár, kiálltam a sziklára a többiek közé. Szerencsére épp a szám végén voltak, így betudtam kapcsolódni a következőbe

A sárkányok nagyon örültek úgy láttam a zenének, és Hektorék is elégedett pillantásokkal nyugtázták: örülnek hogy mégis beszállok.

A sárkánytömeg egyre hangosabban üvöltött, sokak velünk énekeltek, na meg persze nagy volt a tánc is! Kezdtem egyre jobban beleélni magam, egyre hangosabban énekeltem, már konkrétan vigyorogtam, én is táncoltam, és időnként beszéltem a közönséghez is.

- Nah jöhet még?

A kérdés felesleges volt, jött a tapsvihar

Páran már kezdtek kidőlni, éjfél felé járt az idő, de mi még bírtuk. Miazhogy!

Nagyon jól éreztük magunk, bár szerintem, mikor Hektor megkért, hogy szálljak be mint énekes, nem arra gondolt hogy úgy beleélem magam, hogy elfoglalom az egész színpadot az összevissza ugrálásommal XD

Hát ez nem volt túl nyerő választás, mert pár részeges Dörgődob azt hitte én most komolyan meg hívtam őket magamhoz, és leakartak rántani a színpadról, de persze az épebb elméjűek visszatartották őket. Ezer hála a biztonságiaknak!! Nah de eddigre már mindenki kezdett fáradni, úgyhogy úgy gondoltam ideje lelassítani.

Közben én véig egy bizonyos sárkányra gondoltam... Arra aki a házamba lopózva próbált ma engem meglepni egy kis romantikával. Hú de romantikus alkat vagyok :3 Nah mindegy. Ezután már nem bírtam ki hogy ne énekeljek el mégegy pörgősebb dalt.

Az érdekes a dologban az volt.. hogy a dal végén, a tömegben egy olyan mondatot hallottam: "Itt vagyunk!", mire elkezdtem nézegelődni, ki lehetett az. És láss csodát, barátaim ott álltak a barlang bejáratánál!! De hát hogyan? Mindenesetre nagyon megörültem nekik! Szóval végül összesúgtam a rémekkel, majd ezt jelentettem be:

- A következő dalt a legjobb barátaimnak ajánlom! Köszönöm hogy vagytok nekem. 

A dal végén fütyülés és sok sok, "Huhúú, jók vagytok!!" kiáltás hallatszott felőlük. Lementem hozzájuk, legalább pihenhetek. Végre átverekedtem magam a tömegen, és barátaim körében álltam.

- Jól nyomjátok!

- Jaja! - kezdték el mondani, de én intettem hogy lassítsanak egy picit.

- Hogy kerültetek ide?

- Hát... Nyesi unatkozott, Star folyton ugrált, Szikra táncolni akart, Csonti jól bealudt, és nem tudtunk micsinálni, meg hiányoztál, és megállapodtunk abban hogy beugrunk, megnézni, hogy megy a fellépés! - mondta Karom, mire azonban Csonti felmordult.

- Milyen megállapodás? Felkeltettek aztán elráncigáltak!!

- Csonti... - kezdte Nyesi - előtte volt szavazás, csak azt te átaludtad. - nevetett.

- Jah... hoppá.

- Nem baj. - nevettem én is -  ha fáradt vagy ott a sarokban aludhatsz.

- Dehogyis. Már felkeltem! És úgy látom ez a hely buligyanús. Szal mindenki irány bulizni!

- Juhúú!! - és ezzel a lendülettel mind bele is vetették maguk az éjszaki életbe, és egyben a sárkányok közé. Én viszont ekkor jöttem rá, hogy mindjárt elájulok a fáradtságtól. De odabent akkora hangzavar volt.... Végül úgy döntöttem megkérek valakit, hogy jöjjön ki velem a barlang elé. Elindultam feléjük, és közben gondolkodtam, kit kérjek meg rá??? Mivel nem tudtam dűlőre jutni, úgy döntöttem, amelyikőjük először a szemem elé kerül, azt vonszolom ki magammal. És most nem, nem érdekel, hogy épp inni akart, vagy épp nagyban táncol az illető, most így fáradtan azért is önző leszek. XD De nem volt rá szükség. Mivel egy Nyökdöc nagy segítségemre volt: teljes erőből nekemjött és ellökött az iányból, amerre igyekeztem. Ami azért volt "segítség", mert ezzel gyakorlatilag Karom ölében értem földet.

- Oh, bocsi, hogy letaroltalak... - pirultam el és felkeltem róla, hogy ő is feltápászkodhasson.

- Semmi baj, hová igyekeztél?

- Öhm hát én... Kijönnél velem egy kicsit pihenni a barlang elé? Ezt akartam megtudakolni.

- Aha, oké, persze. - felelte és végre kijutottunk a tömegből. Én meg gyakorlatilag összeestem a porban.

- Hé, Au, jól vagy??? - ijedt meg hirtelen, mire én csak ábrándozva megingattam a fejem.

- Nem, jó így, már olyan fáradt vagyok.... Kellemes a por.

- Akkor oké... Megijesztettél.

- Bocsi...

- Nincs bocsánat, én elmegyek! - felelte és felkelt, mire én is riadtan felkaptam a fejem.

- Na, légyszi ne, most miért??

- "Tudom ezzel is csak rosszat teszek".

- ?? - néztem rá furcsállón, mire kiderült, hogy ez egy dalszöveg. Huh, mekkora kő esett le a szívemről!!

Végül én is felültem. Egyszercsak bentről új zene jött.

Ültem és farkammal doboltam az ütemet, mikor egyszercsak Karom mozgolódni kezdett.

- Hát... ha nem lennék kétballábas, most mondanám hogy táncoljunk...

- Jaj, de jó ötlet! - pattantam fel hirtelen.

- De mondom, hogy nem tudok táncolni! - vigyorgott ijedten.

- Az nem baj.

- De rádfogok taposni. Ne feledd hogy sokkal nagyobb lábam van mint neked. - mondta miközben felállt.

- Nem baj mondom! És nem lát most senki... Naaaa *-* - és közben próbáltam amolyan "bociszemekkel" nézni rá.

- Ne már... túl hatásos ez a Naaa....

- Naaaaaaaaaaaaa....! *-*

- Oké.. de előre szóltam!

- Oksa! 

És akkor átkarolt a szárnyával. És már táncoltunk is. Nem is értettem mire gondolt, hogy ő nem tud táncolni, mert szerintem nagyon is jól ment neki. És bizony nagyon jó volt... Egyszercsak Nyesi kijött minket keresni, de megállt az ajtóban, és én is csak egy pillanatra láttam, Karom pedig szerencsére addig se, Nyesi úgy döntött inkább nem zavar minket, úgyhogy egy "mindent bele!" fej kíséretében visszalopakodott a tömegbe.

Mi meg folytattuk, míg a végéhez nem értünk a dalnak, mert ott valahogy úgy van, hogy az egyik fél hátrahajtja a másikat. Nos nem tudom hogy csináltuk, de én tartottam őt XD Nah mindegy, ügyeskedtünk.

- Ennek nem fordítva kellet volna lennie? - mosolygott rám.

- De azt hiszem igen. - feleltem, szintén vigyorogva, de egyszercsak a lábam beadta a törölközőt, és elestünk, méghozzá pontosan rá Karomra. Igen, megint, csak ezúttal... ezúttal úgy hogy az orrunk a másikéhoz nyomódott. Hirtelen mindketten megijedtünk és felpattantunk, de aztán.... Megint jött az az érzés, mint múltkor. És néztünk némán a másik szemébe, és éreztem, hogy ő is arra gondol. És akkor önkéntelenül elindultam... A szememet becsuktam, aztán éreztem ahogy megcsókol... Ott, egy party közepén, a Holdfényben, a szóló zene alatt... Életem első csókja, amit már sosem feledek el. Sem őt, mert örökre megőrzöm a szívemben.

...

- Hahó Skacok, gyertek már be!!! - rohant ki mellénk hirtelen Starfire, akinek a képe tele volt valami ragacsos cukorral. Úgy megijedtünk, hogy hirtelen elengedtük a másikat és én személy szerint elkezdtem összevissza khümmögni. Aztán ránéztem Starfire ,és leesett, hogy valaki bizony jól leettte magát.

- Te meg mit csináltál? - nevettem rá.

- Mi, jah, odabenn van valami kaja, gyere kóstold meg, nem tudom mi az de írtó finom!!

Ezzel be is vonultunk, ahol megkóstoltam a cukros valamit, amit Starfire mutatott. 

- Hm ez nagyon finom! - jelentettem be.

10 perccel később...

- Húú, nah és a hold miért fogy el mindig?? és miért jön elő újra?? Vagy az talán egy másik Hold, és miért csak éjszaka van ott, ja és a halak miért a vízben élnek?? És az emberek miért nem tudnak repülni?? Ó nézzétek egy kő!! - hadartam mindent össze-vissza. Egy kissé felpörögtem a cukortól és mint egy részeg úgy festhettem.

- Héj, nyugi, nyugii!!!!

- Kapjátpok el! - ordították a többiek egymásnak és sorra utánam vetődtek, miközben én magam futkároztam össze vissza.

- Itt vagyok!! - kiáltottam nekik egy Forróböfcsi hátán állva.

- Most meg itt! .... Meglepiii!!! - nah ekkor konkrétan egy dörgődob falka alól ugrottam elő, haláklra rémisztve szegény Szikrát. Akkor aztán hirtelen Csonti lábának ütköztem.

- Nah és most hazajössz velünk, okés? - nézett rám komoly arccal.

- Oké... hajtottam le a fejem. - viszel? - csillant fel újra a szemem.

- Oké.. - egyezett bele végül mire felugrottam a hátára, úgy indultunk el hazafelé. Mindenki totál fáradt volt, majd leszakadt a szárnyuk, én meg még akkor is csak pattogtam.

- Tutúúú, el az útból, vezetek!!

Mire visszaértünk, azonban már csak félálomban voltam. Nyesi csúsztatott be az ablakon az ágyamba.

- Köszi...

- Nincsmit. Jóéjt.

- Nektek is... - feleltem és végre elnyomott az édes álom.