29 - Mit csinálok rosszul?

FIGYELEM!!!
A részben szerepel 1-2 káromkodásnak minősülő szó is, ezekért előre is bocsánatot kérek a nézőktől! Mindazonáltal remélem tetszeni fog a rész. :


Már vagy 2 nap eltelt... és semmi. A kis tojás meg sem mozdult. És ettől egyre csak fokozódik a feszültség. Legalábbis részemről igen! A többiek tök jól elvannak, storykat mesélgetnek egymásnak, hogy miket csináltak a kis ölvészek, hogyan tanítgatják őket, Milyen gyorsan nőnek, meg milyen nehéz időnként velük. Mikor mi is ott vagyunk, akkor meg szánakozó pillantásokkal nyugtázzák sorsunk. Engem meg már kezd nagyon kiborítani!

- Juj, akkor a legaranyosabb amikor ásít!! - ábrándozott egyik délután Star a klubban.
- Nátán büfögni szeret. - jelentette be Csonti, mire mind nevetésben törtek ki. Én meg feküdtem tovább, kissé távolabb a többiektől, és bámultam magam elé, úgy hallgattam a történeteket. Közben simogattam a tojás falát, és igyekeztem nem elveszteni a fejem.
- Imádom azt a kis csöppséget! Jó ötlet volt őket elhozni. - mondta Szikra, mire én felmordultam, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni, pedig szerettem volna, mert észrevették.
- Mi baj Au? Rosszkedved van? - kérdezte Nyesi.
- Nem! - feleltem mogorván, és még mindig nagy morgások közt arrébb húzódtam. (Karomnak is most kell dolgozni....).
- Auróra.... - néztek mind rám, azzal a jólirányzott kijelentéssel a szemükben, miszerint bökjem már ki, úgyis látják hogy nem vagyok jól.
- Most meg mit néztek?? Mesélgessétek tovább a történeteket, borzalmas boldog életetekről a bébikkel! .... Nagyon jól tudjátok, hogy mi bajom van!!! - böktem az ölemben csücsülő tojás felé.
- Auróra, nem mi tehetünk róla!
- Nem állítottam, de... Ahjj, mindegy, hagyjatok inkább békén, mi most hazamegyünk! - keltem fel és készültem kiviharzani az alagútból, de Csonti utánam szólt.
- Auróra, mind tudjuk, hogy az a sárkány már nem él!! Fogadd el! - s én megtorpantam. Éreztem, hogy az ereimben a vér egyre hevesebben áramlik, és éreztem ahogy mérgemben elvörösödök, tudtam, hogy mindjárt kifog belőlem törni valami. A lehető leglassabban hátrafordultam, és csak néztem rá. Szórtam a képzeletbeli villámokat, míg ő állta pillantásaim.
- Az a tojás ki fog kelni!! Én azért sem fogom feladni!! Tudom hogy él!! És addig ki sem mozdulok a házból, míg ki nem kel!!! Na császtok! - jelentettem be, és sarkonfordultam, majd borzalmas mérgesen hazarepültem.



Bezárkóztam a házba, és úgy terveztem senkit, a világon senkit nem engedek oda be! A tojást feltettem az ágyra, aztán fel alá járkáltam a házban mérgemben. Mellkasom szaporán járt fel-, s alá, ahogy lihegtem a szívemben felgyűlt méregtől fűtve, és egyszercsak már nem ment tovább a nyugodt járkálás, egy hatalmas ordításban törtem ki. Akkorában, hogy állítom, az egész falu beleborzongott. Aztán teljes erővel nekiestem a berendezésnek.
- ÁÁÁÁÁRRRR, TE SZEMÉT!! ROHADNÁL MEG!!! GGAAAAARRRRRR!!!!!!!!! - s ezzel a lendülettel egy pillanat alatt szétkaptam 3 széket, és felborítottam mindent a lakásban, ami csak volt. A fal mellett felsorakoztatott szekercék egyike majdnem levágta a fél lábam, de ettől csak még mérgesebben estem neki. Csak az ágy maradt sértetlenül, mert ott volt a tojás, és arra nagyon vigyáztam.
Közben számból csak úgy folytak a szitokszavak, amikért az istenek egyszer bizonyosan meg is büntetnek.... De mit nekem az, hát ennyi nem volt elég??? Mindig azzal kell sújtani, mindig a szeretteimet éri baj, a sors újra és újra ostoroz engem!! Miért utálnak így az istenek?! .......


Végül, már minden romokban hevert, és én akkor rogytam össze a padlón, sírógörcsök közt. Úgy ért a hajnal, az egyik sarokban feküdve; oldalamon hegekkel, amiket saját magamnak okoztam; könnyes, kisírt szemekkel, amelyek már keveset óhajtottak látni; és olyan életérzéssel, amiről a világ nem kíván tudni.
Feküdtem oldalamra dőlve, és figyeltem saját szívverésem. Úgy feküdtem akkor is mikor a gazdám jókedvűen benyitott, hátamögött egy vöröses hajú lánnyal. Még sosem láttam, de kedvesnek tűnt.
- Auróra, mi történt itt??? - hűlt el gazdám az ajtóban megtorpanva. Fel sem néztem rá, csak halkan horkantottam neki egy köszönést.
- Te jó ég, ugye jól vagy, ugye? - futott oda hozzám és megszemlélt, de én morogva kibújtam karjaiból és átkúsztam az ágyhoz. Fejemet feltettem a szélére, és onnan néztem mereven a kis tojásra. Egyszercsak valaki letérdelt mellém, és megsimította a nyakam. De ez egy másik kéz volt. Puhább, és kisebb is. Kicsit izadt, és forró. Aztán a lány kedves kis hangja szólt hozzám.
- Semmi baj, biztosan nehéz..
Felé fordítottam a fejem és belenéztem gyönyörű, kék szemeibe. Láttam hogy tényleg átérzi, és megért engem.
- Ne haragudj rá Dani, nem kelt még ki a tojása, azért van elkeseredve. - mondta aztán a gazdámnak, aki ettől megenyhülve letérdelt mellénk és ő is megsimogatta az oldalam.
- Sajnálom kislány... - mondta ő is. A hajnali fény oly együttérzőn, oly kedvesen szűrődött be az ablakon. Egyenest rá az Ölvésztojásra. Egyszercsak a lány elkiáltotta magát.
- Nézzétek! - mutatott a tojásra. A fény átjutott a héjon, és átvilágította a tojást. Ott volt benn az összegömböjödött kissárkány. És mozgatta a lábait. Nagyon lassan ugyan, de mozgott. Ismét boldogan kezdett verni a szívem: Még van remény!