- Auóra, nem láttad Villámot?? Kergetőztünk és aztán már nem találtam és.... - kezdte, mire Villám ráugrott az orrára a hátamról.
- Meglepiii!!! - ordította közben, mire Karom egyszerre ijedt meg, és nyugodott le. (Az én kicsikém, mintha csak magamat látnám :') )
- Hát te itt vagy?? Jahj, úgy rámijesztettél! - ölelte szorosan magához.
- Dani gyere, ezt a sütit meg kell kóstolnod! - futott oda hozzánk egy számomra kissé idegen csaj és magával rántotta társaságunk emberi felét + a kis Villámot, aki követte őket. Mi is mentünk volna, de megfelelő alkalomnak láttam, hogy elmondjam Karomnak mi a terv a kis ölvésszel.
- Figyelj Karom, valamit elkell mondanom... - kezdtem, mire teljesen megijedt.
- Igen? - erőltetett rá magára valami mosolyfélét.
- A tanács kérte a döntést, és Dani már tudja is a megoldást.. szóval... Villámot oda kell adnunk valakinek.
- Mi?? - kerekedett el a szeme. - És mégis kinek?? A hentes fiának??? - nevetett ironikusan fel.
- Nyugi, jó kezekben lesz! - nyugtattam, de egyre idegesebben mozgatta a farkát.
- Igen, és én ezt honnan tudjam?? Nem adom akárki kezébe! - tört ki belőle, mire vagy nyugtatgatnom kellett volna, vagy rákiabálni, hogy ne legyen a plafonon, bízzon már bennünk... de nem tettem. Pont az ellenkezője történt. Halkan elmosolyodtam és úgy figyeltem.
- Aztán ki tudja ért-e majd az a sárkányokhoz! Meg őőő.... Mit nézel? - akadt meg aztán rajtam a tekintete.
- Olyan édesen aggódsz. Le sem tagadhatod mennyire szereted. - feleltem, még mindig fülig érő szájjal, mire egy kicsit talán megenyhült, és nagyot sóhajtott.
- Figyelj, nem lesz baj! Tudom, hogy nem lesz!, És most gyere, nézzünk rá a többiekre is. - mondtam és belékeroltam a szárnyammal majd magammal húztam a többiek felé.
- Halii!! - köszöntek ránk, mindükön fura sapkával. Fehér prémes, piros sapka, lelógó fehér bojttal. Heh, ki hallott ilyenről?
- Ezek honnan vannak? - érdeklődtünk Karommal.
- A gazdáink nyomták a fejünkbe, nekem nagyon tetszenek! - örvendezett Starfire.
- Nekem nem, mikor vehetem már le? - nézett rám unottan Csonti.
- Érezd már jól magad egy kicsit! Ez Snoggletog!! A szeretet ünnepe! - feleltem bárorítóképp, de csak azt értem el, hogy megvető pillantásokkal bámult rám.
- Jól van, én nem vitatkozom veled, de előre szólok, hogy.....! - kezdtem, de megálltam, látva Nyesi arckifejezését, ami hamarosan mindünknek szemetszúrt.
- Nehogy hátranézzetek. De egy éjfúria éppen most lépett be az ajtón. - motyogta alig hallhatón.
- Egy éjfúria, hol?? - csillant fel Star szeme és rögtön fürkészni kezdett, ezzel egyszer, s mindenkorra rombadöntötte Nyesi "nem nézünk oda és nem vesz minket észre" tervét. Ezekután már úgyis mindegy volt, szóval mind odapillantottunk. És valóban, egy éjfúria éppen akkor nézett be az ajtón!
###
~Nyesi~
Hát ez nem lehet igaz! Azok után, hogy totál felidegesített, én meg hozzávágtam egy halat ennek a Tate nevezetű egyénnek még van képe bepofátlankodni a Snoggletogi ünnepre? Mi a franc??
- Héj, te, igen te ott! Szólnál annak a Fanyesőnek, hogy jöjjön ki egy percre? Köszönöm! - olvastam le a sárkány szájáról, majd a rettenetes rém, akit az előbb megállított, odajött hozzám.
- Heló, egy éjfúria vár odakint. Amúgy boldog Snoggletogot! - mondta nekem, mire mindenki kórusban kívánt neki viszont kellemes ünneplést. Én meg gyanakodva, lassan megindultam az ajtó felé. Mikor kiértem, nem láttam senkit. Komolyan kihívott aztán elment? Ha-ha, nagyon vicces. - Ezzel a gondolattal vissza is fordultam, de hirtelen visszakellet, hogy ugorjak, mert ott lógott fejjel lefelé az ajtófélfáról
- Szia. - köszönt, mire felsikítva hátraugrottam. Nevetve leszállt elém.
- Te meg mi a francot keresel itt?? - fakadt ki belőlem.
- Hoztam neked ajándékot! - felelte, mire felvontam nem létező szemöldököm. Erre elnevette magát, majd hozzámvágott egy halat.
- Mi a...??
- Mostmár kvittek vagyunk. - nézett rám elégedett vigyorral az arcán. Merész azt meg kell hagyni.
- És komolyan idejöttél, átlopózva a vikingeken, csak azért, hogy hozzámvágj egy halat? - néztem rá kérdőn, talán egy halvány mosollyal az arcomon.
- Nos, ha úgy nézzük igen.
- Miért, hogy lehet még nézni?
- Hogy ennyivel tartoztam magamnak. - nevette el magát, azzal az idegesítően jól csengő nevetéssel, majd szárnyrakapott és elreppent.
###
~Auróra~
Egyszercsak egy Rettenetes Rém jött oda hozzánk.
- Heló, egy éjfúria vár odakint. Amúgy boldog Snoggletogot! - mondta Nyesi felé fordulva.
- Öhm, neked is! - mondtuk aztán kórusban, majd Nyesi kisétált az ajtón.
- Vajon ki lehet az? Szerintetek ismerte?
- Nem, biztos egy ismeretlen hívta ki magához pont őt, akire amúgy már előre felfigyelt! - felelte Csonti, aztán inkább annyibanhagytam. Közben az emberek máris nagyon jól érezték maguk! Volt egy 5 tagú zenekar, akik szolgáltatták a zenét, közben a többi viking nevetgélt, táncolt, beszélgetett, sőt, sokan ekkor adták át az ajándékokat is.
Ahogy ott dudorásztam, Nyesi tért vissza.
- Nah?
- Mi az?
- Ki volt az? - kérdezte Szikra is.
- Áh, valami elmebteg. - vonta meg a vállát.
- Amúgy... nektek is mondták azt a dolgot a tegnapi gyűlésről? - kérdezte Karom, mire mind elhallgattak. Igen, ezekszerint hallottak róla, hogy a kis ölvészeinknek új otthon kell. Én tudtam hogy jó helyen lesznek. De ettől még minden porcikám ellenkezett ezzel. Merthát, vérszerinti család ide vagy oda... de mégiscsak szeretem. És erről most eszembejutottak a tesóim... *sóhaj* Szegény Hullám... :/
- Mindjárt éjfél! - kiáltott fel valaki, mire mindenki megismételte, így hangoztatva a többieknek, akik véletlen nem hallották volna. Ugyanis ekkora várjuk a bizonyos Snoggletogi csodát. A szeretet ünnepén. Ilyenkor mind átöleljük szeretteinket, és sok jót kívánunk nekik. Aztán átadjuk az ajándékaink. Mind felkaptuk a fejünk, majd áttörtettünk a tömegen, hogy megtaláljuk a gazdáink. Én könnyedén rá is leltem Danira, lábai mellett Villámmal. Engem kerestek.
- Jaj, Aurór, de jó hogy megvagy! - kiáltott fel és letérdelt mellém. Villám felpattant a hátamra. Közben magam mögül egy hangot hallottam meg.
- Elnézést hölgyem. - erre hátranéztem, és a többiek voltak azok, gazdáikkal maguk mellett. - Szabad még itt ez a hely? - mosolygott rám Szikra.
- Persze, gyertek csak. - mosolyogtunk vissza. És akkor éjfélt ütött az óra. Egyszerre megkezdődtek a jókívánságok és az ajándékozások.
- Ez a tied Au. - nyújtott oda nekem gazdám egy apró Skrill plüssöt, egy kulcstartón. Pont olyan színű volt mint Villám. Könnybelábadt szemekkel néztem gazdámra, aki elmosolyodott.
- Szívesen. .... Gyere keressük meg Annát. - mondta, mire elmosolyodtam.
- Mi az? - nézett rám kérdőn, mire megszólalt egy hang mögötte.
- Szia Dani. - hallatszott a lány hangja, mire ő lassan hátrafordult. Kissé meg volt szeppenve.
- Sz-szia...
- Miért kerestek?
- Hát... mert.. khüm. - köhintett egyet, majd komolyabbra vette a figurát. - Kisasszony, bemutatom önnek az új legjobb barátját! - mondta mosolyogva, és felvette kezébe a kis Villámot.
- Te jó ég, tényle?? - kerekedett el a lány szeme.
- Igen.. Boldog Snoggletogot! - felelte és átadta a kicsikét, mire az megnyalta az arcát.
- Jól kifognak jönni. - súgtam oda Karomnak, aki közben észrevétlenül (legalábbis azt hitte) odadugta mellém a fejét.
- Igen, látom... - felelte kissé megnyugodva.
- Köszönöm Dani. - mondta végül a lány meghatódva és letéve a kis ölvészbébit a földre, magához ölelte.
- Aww, de cukik. - mosolyogtam.
- Na nem, ezt nem! - csattant fel mögöttünk Csonti hangja, mire mind odafordultunk.
- De Csonti, ez egy fagyöngy! Tudod mi a teendő! - mondta neki Szikra, ugyanis Csonti éppen egy fagyöngy alatt álldogált, a többiek pedig azonnal kiszúrták, mikor egy mit sem sejtő fekete Szörnyennagy odaért mellé (pedig csak elsétálni akart melettünk), nos és hát csókot követeltek.
- De vele?? - mérte végig szemével a srácot. Mire az lesütötte a szemét. Kissé megsajnáltam.
- Csonti, ne csináld már, Snoggletog van! - kiáltottam oda neki.
- Jól van, akkor állj ide helyettem és csókold meg! - felelte.
- De nekem van barátom! - forgattam meg a szemem.
- Naaaa!! - kérleltük mind.
- Jóóó, oké... - felelte és lassan odahajolt... majd nyomott egy puszit a sárkány arcára. Ezzel mindenki el is nyugodott, a hím is, aki viszont szerintem örült volna ha kap egy igazán csóknak mondható valamit.
Közben megláttam hogy Nyesi kicsit arrébb leül. Odamentem ozzá, hogy megnézzem minden rendben-e vele.
- Héj, minden okés? - kérdeztem és mellé ültem.
- Igen. Csak... - hajtotta kissé le a fejét.
- Mi az? - néztem rá kérdőn, és kissé talán ijedten.
- Utálom ezt a sok nyomorékot. - Mutatott a táncikáló, és őrültködő Gronkel felé. Erre felnevettem.
- Valamilyen szinten meg is értem. - mondtam majd végignéztem rajt, ahogy ott gubbaszt.
- Héj...
- Mi az? - nézett rám.
- Boldog Snoggletogot! - mosolyogtam rá és átöleltem, mire fülembesúgta: - Neked is Au.
Jó lett!
VálaszTörlésjah. :D
VálaszTörlés