27 - Bébicsőszködjünk.

Az elkövetkező néhány napban nem sok minden történt. Többnyire otthon ültem, melegítettem a kis Ölvész tojást, és beszéltem hozzá. Aztán mikor Karom is itt volt, még beszélgettem vele is. És úgy az egész olyan... családias volt.
- Csáó, hogy vagytok? - jött be az ajtón hangtalanul egyik este. Én akkor is épp a földön feküdtem a kicsi mellett, már félig talán aludtam is, de lépteire azonnal felkaptam a fejem.
- Szia. Jól, köszönjük. - mosolyodtam rögtön el. Odajött hozzám és egymásénak nyomtuk az orrunk, aztán a tojást is üdvözölte hasonlóképp. Ezután meggyújtotta a tűzhelyet, és lefeküdt velem szemben.
- Hogy telt a napod?
- Jól, beszélgettünk kicsit, igaz picim? - bújtam oda a tojáshoz.
- Még ki sem kelt, de már úgy szereted mintha a sajátod lenne. - állapította meg mosolyogva.
- Igaz... De te is megszeretted, ne is akard tagadni!
- Oké, nem is tagadom. Ahogy téged sem. - kacsintott egyet rám.
- Akkor okés. - mosolyogtam rá, és közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam... de a tojásban a bébisárkány mocorogni kezdett, így ez nem sikerült. Természetesen a kicsike ezután rögtön el is nyugodott, és "aludt" tovább, amin elnevettem magam.
- Romantikus jószág mi? - mondta Karom is nevetve.
- Az hát. :))



Hamarosan elszundítottam. Álmodtam is. Ismét. Mostanában egyre többször álmodok. Kb mióta... mióta szerelmes vagyok.
Álmomban azonban éppen egy Ölvész elől menekültem, aki villámokat szórt rám. Aztán ott volt Karom is. Volt nagy acsarkodás. De végül egy ifjúbb Skrill mentett meg, aztán ránk mosolygott. Majd el is tűnt a sötét éjszakában. Éreztem hogy most látom utoljára...
Itt azonban felébredtem. Karom ott feküdt mellettem, azt hiszem míg aludtam csusszanhatott oda.
- Bocsáss meg, felébresztettelek?
- Nem... - feleltem még kissé furán érezve magam az álomtól.
- Valami baj van?
- Nem semmi.. csak ez.. ez fura volt. Ez az álom.
- Értem. Mit álmodtál?
- Egy Ölvész kergetett... és egy másik mentet meg. És te is ott voltál ám. De a Skrill elment.... és ettől valahogy összeszurult a szívem......
- Értem... Ismersz olyan Ölvészt aki közel áll a szívedhez?
- Nem... csak talán őt. - simítottam végig orrommal a tojás héjának falát. - De honnan tudjam ő volt-e? Hisz azt sem tudom hogyan néz ki.
- Még nem. De majd egyszer megtudod. Tudod... ez mind az Isteneink akarata. Nem tudhatjuk mit szánnak még nekünk.
- Igaz... hisz azt sem hittem volna sose, hogy egyszer egy Ölvészbébire kell vigyáznom. Mintha saját tojásom lenne.
- Jah. Én se terveztem ebben a korban gyereket. - nevetett fel halkan.
- Hát én sem...
- Bár arra sem számítottam, hogy egy ilyen szép és aranyos barátnőm lesz egyszer.... - mondta halkan és egymás szemébe néztünk.
- És okos... ügyes... és említettem már hogy gyönyörű? - folytatta, mire ismét elkezdett szűkülni köztünk a távolság.
- Kár hogy ezt a szemébe nem tudom mondani a Julinak.... - mondta egyszercsak, mire kissé lefagytam. Ő meg elvigyorodott.
- Te aztán tudod, hogyan rontsd el a pillanatot! - löktem meg mosolyogva és tekintetem visszafordítottam a tojásra, miközben hallgattam a halk kuncogását.
- Volt kitől tanulnia a tojásnak! - jegyeztem aztán még meg.

...

Jah és hogy a gazdám hogyan reagálta le a dolgot? Hát az egy külön élmény volt!
Úgy rendeztük, hogy mivel ketten kaptunk egy tojást, amikor a lovasunkkal kellett mennünk, mindig a másik vigyázott a kicsire. Ám egyszer elfelejtettem hogy a gazdám vár, és így végül ő jött oda hozzám a házamba. ... Aztán persze rögtön megakadt a szeme az ölemben csücsülő tojáson.
- ŐŐŐŐŐŐŐ..... Auróra? - nézet rám elkerekedett szemekkel. Én hasonlóképp vissza rá, és összehúzva magam kérdeztem vissza.
- ....Igen?
- Csak.. egy... kérdés......... - hajolt le mellénk és megnézte közelebbről. - HONNAN A SZENT VALHALLÁBÓL VAN NEKED TOJÁSOD????? - fakadt végül ki, mire ijedtemben hátraugrottam, természetesen a tojást is húzva magammal. Ugyanis úgy hiszem, azt hihette én magam tojtam... Nah aztán a helyzetet súlyosbította a tény, hogy Karom jött megnézni minket. Megtorpant az ajtóban, de lovasom észrevette. Aztán mindenki csak bámult egymásra felváltva.
- Most komolyan Auróra, komolyan??? Jó én megértem hogy szereted, meg Snogletog van, meg minden, de mivel fogunk etetni mégegy sárkányt??? Apám totál ki lesz akadva!!
Nah erre hatalmas cirkusz lett, minndenki mondta a magáét, Ő szidott, én így magyaráztam, Karom úgy mentegetőzött.... Végül az vetett véget a dolognak, hogy kénytelen voltam egy kis időre párával lebénítani, aztán elé toltam a tojást, remélve hogy sárkányszakértő lévén rájön, hogy azt Ölvész tojta. Mikor kiolvadt már nyugodtabbnak tűnt, és lehajolt a tojáshoz. Kissé morogtam ugyan mikor felvette, de csak megnézegette. Aztán leült vele az ágyra és ölébe tette. Majd rám nézett.
- Oké.. bocsáss meg az előbbiért. - simogatott meg, majd az ugyancsak odahajoló Karomot is megcirógatta.
- De honnan szereztél Ölvésztojást?
- Hát az úgy volt.... - forgattam meg szemeim, de végül sárkány lévén természetesen nem tudtam elmagyarázni egy vikingnek a storyt. De mindegy, ua már megvolt nyugodva egy kissé. Bár nem tudom miért, így is mi gondozzuk! Nah mindegy, vikinglogika... Viszont Karmot rögtön hazakísérte, de nem tudom miért nem maradhatott :(( Szóval most egyedül ülök a házban és a tojáshoz beszélek... és hiányoznak a többiek.

(Félreértés ne essék, a képen a Skrill tojás nincs ott, a fejem alatt az egy kő)