26 - Túrának indult...

###

Gyönyörű, délutáni fényhatásban sütkéreztem a háztetőn. Mellettem ott volt Karom is, és néztük a falut, miközben átkarolt a szárnyával és összepuszilgattuk a másikat...

Ééééés ekkor........

- AURÓÓÓÓRAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!
- Mi, mi van???? - ijedtem fel álmomból olyan szinten, hogy leestem az ágyról.
- Gyere gyorsaaan!!!!! - hallatszott a ház elől Csonti hangja, mire rögtön kirontottam a házból, amolyan harci pózt felvéve, és hangosan morogva. Mire megláttam mi folyik odakinn: túrára indult a sárkányklub.
- Mit ilyesztgettek??? Azt hittem valakit épp ölnek!!! - morogtam rájuk mérgesen. - Ráadásul megint a legszebb álmomból keltettetek. - ültem le összehúzott szemekkel nézve a társaságra.
- Bocsi, de már mindenki azt várta hogy felkelj! - mondta Szikra.
- Látod, mondtam, hogy erre felkel! - nevetett Csonti, mire mérgesen néztem rá.
- Oké, bocsi, nagyon megijesztettelek? - kérdezte aztán, mire megenyhültem.
- Eléggé... De semmi baj.
- Akkor indulunk? - kérdezte Star mosolyogva.
- Aha, menjünk! - felelte Nyesi is, így végül felrepültünk.


Bár én nem festhettem valami jól... Nem szedtem még össze magam kellőképp, szal szerintem kb egy zombival voltam egyenlő.
- Jól vagy? - érdeklődött Szikra berepülve mellém.
- Aham.... - feleltem, közben szememet megdörzsölve. Ezután végre normálisan láttam!
- Vigyázz! - kiáltotta el magát Karom, mire előrenéztem és még épp időben tértem ki egy hatalmas szikla elől.
- Minek teszik ezeket ide? - morogtam, mire aztán végül mind elnevettük magunk.
- Tudod Au, Odin szeretné ha megtanulnál szalomozni! - nevetett Nyesi.
- Így gondoltad? - feleltem mosolyogva, és belevetettem magam a sziklás öbölbe. Végre sikeresen felébredtem, ahogy ott cikáztam a sziklák közt. A szél süvített mellettem, a sziklák elmosódva látszódtak a sebességtől, én pedig csak élveztem hogy siklok a szélben. Hamarosan hatalmas sikongatások, és "Juhúúúú"-k hallatszodtak mögöttem. A többiek is bejöttek utánam, és láthatóan élvezték ők is. Így rohangásztunk fel-alá a sziklák közt vagy egy fél óráig is. Közben egymást kergetve.
- Nah, meneküljetek!! - kiáltotta el magát egyszercsak Csonti, és üldözőbe vette Nyesit. Aztán ott kergetőztük a sziklák közt. Őszíntén szólva én csodállkozom hogy mindenki max 2 szer ment sziklának.
- Nah, kapj el ha bírsz!! - kiáltotta el magát Starfire, aztán teljes erőből neki egy sziklának... de szerencsére csak az oldalával ment neki. Így viszont rögtön lezuhant. Mi meg uzsgyi utána!
- Star, ugye jól vagy???
- Merre vagy??? - kérdezgettük ordítozva, és repültünk minden fele, mire végül sikeresen megtaláltuk a porban fekve.
- Star, jól vagy??? Mondj valamit légyszi!!! - rohantunk oda hozzá, mire hirtelen széttárta két szárnyát, ezzel megtorpanásra kényszerítve a társaságunk. Aztán megláttuk mi az amit olyan meredten bámul. Ami miatt nem mer felkelni. Ami miatt csak fekszik, egy szót sem szólva: Egy sárkányfészek volt az orra előtt. Méghozzá nem is akármilyené!
- Ölvész! - hallatszott sorra mindenkitől a halk, erőtlen sóhaj. Hirtelen az egész hely olyan kísérteties lett. Hatalmas csönd, öreg fák. És nem mozdultunk. Nem szólaltunk. Még Starfire-t sem segítettük fel. Nem tudtuk mit kéne most tenni. Ugyanis a fészekben 3 tojás csücsült. A pokoli bestia a közelben lehet. A tojásból pedig bizony újabb vadállatok születnek majd. Már éltünk át mind Ölvésztámadást. És az éppen elég is volt. De azok a tojások... Azok nem tehetnek semmiről. Azok még csak embriók, azt sem tudják hogy ők sárkányok. És azt sem, hogy arra születtek, hogy fertelmes villámaikkal pusztítsanak el, amit csak akarnak. De hamar rájönnek, hisz ez a sorsuk. Kicsit minden sárkány sorsa ez.
- Mi legyen? - súgta nekünk oda hátulról Szikra.
- Olyan aranyosak... - felelte halkan Starfire, és csak nézte őket tovább. Láttam is a szemén, hogy mindjárt elolvad. De igazából tényleg nagyon szépek voltak.... Mi van??? Ezt most komolyan gondoltam?? Mi ez az anyai ösztön beütés????
- Szerintem az anyjuk már régóta nem nézhetett rájuk. - mondta egyszercsak Karom, mire mind ránéztünk.
- Mi van? - húzta hátra a nyakát..
- Honnan gondolod? - kérdeztük meghökkenve.
- Hát... Nézzetek már rá a fészekre! - felelte mire oda is fordítottuk tekintetünk.
- Igazad van, eléggé elhanyagolt. - jegyezte meg Szikra.
- Milyen kis hidegek szegények! - kiáltott fel egyszercsak Starfire, (aki eközben felpattant) és gyorsan rájukült.
- Micsinálsz?? - kerekedett el Csonti szeme.
- Felmelegítem őket!
- Ezek vadállatok, hagyd őket!
- Júúúj... egyelek meg. - kezdtem el én is gügyögni velük, Star-ral együtt, mire mindenki csak bámult ránk.
- Most mi van?? Olyan arik!
- Tényleg azok... - mondta végül Szikra is, és ahogy hosszasan néztük őket, végül mind gyönyörűségesen megállapítottuk hogy nagyon édesek.
- Akkor... most hazavisszük őket? - kérdezte egyszercsak Nyesi, tulajdonképpen rávilágítra a legnagyobb kérdésre az üggyel kapcsolatban. Ugyanis erre a kérdésre, mindenki egyszerre vágta rá a "NEM!"-et. Azonban rögtön belegondoltunk, hogy akkor viszont ezek a tündéri kis jószágok nem élik túl... Talán még saját születésüket sem élnék meg, elragadná őket egy másik sárkány. Mert lehet hogy Ölvészek... de azok amik, ez már csak így van, volt, és lesz. De attól még joguk van élni... Főleg míg ilyen picik, semmi okunk rájuk haragudni.
- Figyeljetek, nem kell hogy ezek is olyan vérengzőek legyenek mint akiket ismerünk! - mondta Szikra megszakítva a csöndet.
- Igaz!
- Jaja!
- Mi lenne ha elvinnénk őket?
- Biztos jó ötlet?
- Nem... De itt nem hagyhatjuk őket sorsukra!


Végül.......... végül szavazásos alapon eldöntöttük hogy a 3 kis tojás hazajön velünk. Mivel mi meg 6-an vagyunk, úgy döntöttünk kettő-kettő sárkány vigyáz egyre, hogy mindenkinek okés legyen. Nyesi és Csonti természetesen együtt voltak, én meg még gondolkodtam hogyan csinálljuk, Aztán a végén mégis az eredeti gondolat lett: Én Karommal, Starfire és Szikra meg együtt.


Este hazavittem a kis tojást, és csináltam neki a házban egy kis zugot az ágyam mellett. Egész kis takaros lett.
- Így ni! Jó lesz? - kérdeztem tőle, mire természetesen nem válaszolt.
- Persze... mit is vártam....  - mondtam erre, mire a tojás picit mintha megmozdult volna. Nagyon meglepődtem, odahajoltam és megszaglásztam. Egy pillanatig azt hittem ki fog kelni! De aztán rájöttem, hogy nem, csak megmozdult benn a bébisárkány. Elmosolyodtam, ahogy figyeltem a héj színeit.
- Nyugi, én vigyázok rád. - mondtam halkan és köré feküdtem. - Belőled jobb Ölvész lesz, mint Villámszárny! Mert neked lesz valami, ami neki sose: Család.