35 - Hát ezt nem így terveztem...

Idilli hangulat járta át a társaságot. Hamarosan előkerültek a szardellák, lazacok, heringek, pisztrángok, sőt még repülőhalat is hozott valaki! Ínycsiklandozó volt ami elénk tárult. De volt még egy kis bibi. Egy akadály amin átkellett még ugranom, mielőtt bevágtatnék a célba. És ez Hullám volt. Muszáj vele beszélnem...
- Szerbusz. - köszöntem neki kedvesen, kissé remegő hanggal mikor megálltam előtte. Ő is megállt, aztán bizonytalanul rámköszönt.
- Szia...
- Mi van, már meg sem ölelsz? - viccelődtem, mire elmosolyodott és átkarolt.
- Dehogyisnem... Hugi.
- Ez a beszéd! - nevetett ránk Felhő, majd mind leültünk a nagy halom hal elé, hogy együnk. Amikor megtörtént a borzalom... Barátaim éppen arra repültek és minket meglátva, rögtön leszálltak mellettünk.
- Ó atyám, mi lesz ebből.... - tettem mancsom a szemeim elé.
- Héj, ti kik vagytok? - állította meg a társaságot Tűzagyar, mire Karom elé állt.
- Auróra barátai! - felelte, miközben a többiek közelebb jöttek.
- Szia Au! - kiáltott oda nekem Starfire teli torokból mire az összes családtag egyszerre fordította felém a fejét, mintegy választ várva egyetlen, közös kérdésre: "Te ismered ezeket?".
Nagyot sóhajtva köszöntem vissza és odamentem hozzájuk.
- Szerbusztok! Hogyhogy itt vagytok?
- Kerestünk. - felelték. Aztán rájöttem, hogy be kéne mutatni a családot, és viszont.
- Oh bocsi, bemutatom a családomat! Ő itt az anyám Marina, a tesóim: Tengerúszó, Hullám, Nita és Forrki. Aztán Felhőt már ismeritek, az ő édesanyja: Verona és a párja Vajk. Aztán az ő örökbefogadott fiaik Zúzó, és Denisz és Derel. - kissé kifulladtam mire ezt végigmutogattam, szóval vettem egy nagy levegőt, úgy folytattam. - Jah és ő ott Tűzagyar. Nita férje.
- Heló. - vigyorgott Karom képébe, amitől felment bennem a pumpa. Olyan mértékű megvetettséget éreztem hangjában, hogy az már nem kicsit dühített. Ő viszont szintén mosolyogva válaszolt neki.
- Mi pedig vagyunk: Szikra, Nyesi, Csonti és Starfire Auróra legjobb barátai és Karom. Auróra párja! - mosolygott a képébe, sőt ha vikingek lennénk szerintem karba is tette volna a kezét. Ettől a gondolattól kuncogni kezdtem, mire megint mindenki rám nézett.
- Őőőő.... Folytassátok csak. - feleltem zavartan.
- De husik. - mondta erre Felhő.
- Nem maradtok enni? - kérdezte egyszercsak kedvesen Forrki, fiatalabbik nővérem. Én buzgón mutogattam a többieknek, miszerint semmiképp nem maradhatnak! Nah és erre ők mit feleltek? Hát persze, hogy maradnak!
- Köszönjük a meghívást! - mondta illedelmesen Csonti és mind helyetfoglaltak körünkben. Feszengve ültem le Szikra és Csonti közé. Éreztem, hogy ha ezt a két világot összeresztjük nem lesz jó vége. És milyen jól sejtettem...

Fél órán belül...

- Kaphatok mégegy halat?
- Persze kedvesem. - felelte anyám Csontinak és odatolt elé mégegy szardíniát. Közben olyan mértékű ordítozás tört ki hogy az eszméletlen.
- Nem, nem értek egyet!! A vikingek csak bajt hoznak ránk!! - mondta ingerülten Tengerúszó, aki Szikrával veszekedett azon, hogy jó-e a sárkánytársadalomnak, hogy a vikingek sárkánylovasokká lettek. Közben Starfire elvolt a kis cipzárháttal, bár azok nem kicsit voltak gonoszok szerencsétlen barátnőmmel, aki csak úgy kapkodta a fejét. Közben Csonti tömte a fejét és anyával beszélgetett, szerintem ő járt a legjobban... Aztán Nyesi ásítozva hallgatta Zúzót, amikor végül kifakadt és leordította a fejét. Ekkor Zúzó elénktárta igazi énjét, és nevének jelentésére is fényderült. Ugyanis morogva rontott Nyesinek, és ha nem vágok közbe ölre mennek.
- Héj, héj, nyugi!!! - választottam őket szét, és még soroltam volna tovább, hogy miért ne essenek egymásnak, mikor kicsit arrébb megláttam hogy a két szörnyennagy rémség is mindjárt kinyírja egymást.
- Hogy értetted azt hogy kopjak le?? Ez egy családi összejövetel!! - háborodott fel Karom.
- Igen, pontosan, és te nem vagy a család része!!! Szóval tűnj innen!!!! - ordította vissza, nem kis morgások közepette.
- Igen??? Csak azért mert én nem vettem el Aurórát, úgy mint te a Forrkatlan csajt???
- Nita a neve!!! És igen azért!!!!
- Nah jó, most lett elegem belőled!!!! - horkantott fel Karom és már majdnem egymásnak ugrottak, mikor közéjük álltam.
- Áááálllljjj!!!
- Te ne szólj közbe fruska!!! - kiáltott rám Tűzagyar, mire mindhátman megmerevedtünk. Lassan megfordultam és hatalmasra tágult szemmel, de annál kisebbre szűkült pupillával meredtem rá.
- Mit is mondtál?
Erre kezdte elhagyni bátorsága, de azért megismételte az egész mondatot.
- Jól hallottad Fruska, tűnj az útból, ez a férfiak dolga!
Erre egy akkora pofont kevertem le neki, hogy csak úgy csattant! Hirtelen mindenki elhallgatott és ránkmeredt.
- Auróra, te meg mit csinálsz?? - hortyant fel Nita és rögtön ott termett mellettünk.
- Én??? Ő kezdte!!!
- És??, lehetne annyi eszed, hogy ráhagyd!
- Hát milyennek nevelt téged anyád? - szitkozódott a család. Én könnyeimmel küszködve figyeltem, ahogy elmondanak mindennek, egyszerre szidnak engem, a barátaim, anyukám, és Hibbantot.
- Mi lett ebből a gyerekből, megrontotta a viking nemzet! - mondta az egyik felnőtt Viharszelő, mire kifakadt belőlem minden.
- HOGY MERÉSZELITEK!!!???? Hogy meritek ócsárolni Hibbant szigetét?? Vagy a barátaim??? Attól még, hogy máshol élünk, vagy hogy van egy barátunk, aki esetleg emberi, még mi is érző sárkánylelkek vagyunk!!! És ha most megbocsátotok, mi lelépünk. - mondtam, majd sarkon fordultam, de senki nem jött utánam, mire visszafordultam.
- Nem jöttök? - néztem barátaimra, akik valahogy nem akartak megindulni.
- Nah jól van, akkor maradjatok csak, de nekem elegem volt! - feleltem és elrepültem, olyan messzire, ahogy csak tudtam.