Boldog Snoggletogot mindenkinek!!

Íme a másik blogomra kitett Snoggletogi bejegyzés:

http://httydtortenetek.blogspot.hu/

Ezzel kívánok Boldog Snoggletogot nektek :))

Ha valakit érdekel olvassa el! Sziasztok, Legközelebbi viszont olvasásra!! ;)

Kérdéseitekre a válaszok

Sziasztok!! (:
Nos akkor jöjjenek a válaszok a kérdéseitekre.. :

Greta Hofferson: 

Aurórának: Van valami hobbid, amit folyamatosan csinálsz? Ha igen, mi az? :33

Auróra: Hát.. igazából a rajzolással próbálkozok, és diktálom Verának mit írjon a blogba :33 Kábé ennyi, a hülyéskedést a barátokkal nem nem nevezném hobbinak xd

Villámszárnynak: egyszer eljössz hozzám egy pizsama partyra? *OOOO*

Villámszárny: Ő eléggé elfoglalt vagyok.. még forralnom kell a bosszúmat hogy hogy térjek vissza.

*Auróra a háttérben megforgatja a szemét*

Villámszárny: De ha lesz időm egyszer lehet róla szó. Lesz hal? :3

Hanna Székely:

Aurórának: Szoktál sárkányokról portrét készíteni?? :)

Au: Aham, még régen írtunk is egy olyan részt, ahol mindenkit lerajzoltam. Azóta annyira még nem vetettem bele magam, de azért próbálkozok :))

(Tehát a válasz: ritkán. xd)

Viktória Tóth:

Auróra: Mi a legnagyobb álmod a világon? :)

Au: Hát... a legnagyobb talán az..... Hogy megtaláljam a szüleim.. és körbeutazzuk a világot, ahová minden számomra fontos személyt magammal viszek! :))

Villámszárny: Majd egyszer elmegyünk vásárolni? *-*

Villámszárny: háh, mindenki ilyen csajos izékre hív... téged is hívnak Au? *megvető pillantások*

Au: Hadd szedjem szét... *morgás*

Villámszárny: *nevetés* Amúgy oké, de jegyezzétek meg, hogy ettől még nem vagyok lányos!! *ijedten körbenéz*

Au: Tudom a titkod *-*

Villámszárny: Dehogy tudod, nem tudsz te semmit... *mérgesen kiviharzik, Au meg utána*

Au: Dehogyneeeeeeeem!!!

Én: pardon... XD remélem azért majd visszajönnek... :/

((Bocsi, elragadtattam magam XD))

Tate: Adsz autogramot? *00000*

Tate: Persze, a rajongóimnak bármit ;)

(Neked már elküldtem chaten :)) )

Star Blood The Wolfdragon:

Au: Hallgattál Gatopaint Zenéket? Mert valami kegyetlen jók! Próbáljátok ki! :D

Mindenki: *gondolkoznak és nézik a monitort*

Villám: Az mi?

Au: fogalmam sincs...

Szikra: hát egy zene, oda van írva.

Hektor: elküldené esetleg az Úr/Kisasszony hogy az milyen? Én kíváncsi vagyok mire gondol.

Astrid Halász:

Auróra: Megpróbálod lerajzolni Jázmint? Létszi *bociszemekkelnézekrád*

Au: Neeeeee túl aranyos *-* .. Oké oké! Végülis majd megpróbálhatom ha lesz időm.. de nem ígérhetem meg :(

Bárki: Hányan vannak John és Jázmin kölykei? És mind éjfeketék?

Anna: Ó, erre hadd én feleljek! :D Öt kicsinyük van: Árnyék, Holdfény, Fantom, Fogas és Orion. Orion egyedül fehér, a többiek feketék :))
Mindenki: Awww olyan édesek... *álmodozó tekintetek*
Én: Csatlakozok!
*Leültem közéjük, kezemmel megtámasztottam magam az állam alatt, elnéztem velük az egyik sarokba a plaffonon, majd mindd egyszerre álmodozó hangon:* Awwww... *sóhaj*

*Pár hosszú percnyi méla álmodozás után* 

Én: Jah még nem is végeztünk...!

Hanna Székely, te is mondtad h jó lenne egy aláírás Tate-től....

  

Tate: Szívesen adok, bocsi Vera, de csak küldeni tudom, már itthon vagyok. Ezt add oda:

 

( Sárkányírással írta, magyarul annyit tesz:
 Hannának! :)
Tate )

Tate: Amúgy kicsit meglepődtem bevallom, hogy hirtelen így érdeklődtök irántam. A sárkány világban többé-kevésbé megszoktam, na de hogy már az embereknél is híres legyek xD

Nos azt hiszem ennyi lenne! Ha valakit kihagytam volna szóljatok!!!

Viszont olvasásra, remélem tetszett ez a kis "játék" ! (:  

HTTYD Fogatlan és

a Sárkány Naplók szereplői

  

Kérdezz: felelünk! :)

Sziasztok kedves olvasók! :D

Nos a blog 1 éves évfordulójának alkalmával összedugtuk a fejünket Auval, hogy kéne valami különlegesség... És ez volt Au ötlete:

- Mi lenne, ha megbeszélném a többiekkel, hogy mindenkitől lehetne kérdezni valamit?
- Márminthogy az olvasók kérdezhessenek tőletek szereplőktől?
- Aham! ^^ Valahogy úgy, mint Kiwi egy blogjában! Csak hát eredetileg úgy gondoltam h csak tőlem lehessen kérdezni, de az milyen már, nem vagyok én olyan érdekes :P
- Naah ne becsüld már le magad! De oké, kérdezzük meg őket!

Szóval mindenkinek írtunk, vagy meglátogattuk és megbeszéltük, hogy oké, legyen. Még Csonti is belement nagy nehezen, de Villámszárny is!! Szóval most mától két hétig kommentben kérdezhettek a szereplőktől, csak írjátok hogy kitől kérdeztek és a bloggal kapcsolatos legyen! (Ezt minek is írom le, miről lehetne még kérdezni???)
- Villámszárny, szereted a vajas kenyeret? - (egy bébisárkány)
- Őőőőőő...... *vakarja a fejét*

Jah... Valami ilyesmit..... XD Szal ha lehet ilyet ne mert kiidegeljük szegényeket :'D Nyah.... remélem tetszik az ötlet, de ha nem akkor le fogom venni ezt a bejegyzést....

Sziasztok!

Üdvözlettel HTTYD Fogatlan és

a Sárkány Naplók Szereplői.

55 - Sárkány-vásár

###

~Auróra~

/álom/

Hosszú hetek teltek el azóta... Sapphire nagyon sokat haladt a repülés terén. Már tudja irányítani magát, tökre profi, csupán helyből felszállni nem képes... Én meg még suhanni sem tudok a levegőben a szélben.... szégyenlem magam hogy ilyen gyáva és béna vagyok :'(

Nos... szóval.. egyik nap úgy esett, hogy mikor felkeltünk reggel, valami nagy zenebona csapta meg a fülünk az erdő felől. Eddig ilyesmit még sosem hallottunk de nagyon érdekelt hogy mi lehet az.
- Te Sapphire, szerinted ez miféle állatfaj hangja? - kérdeztem a hang felé bámulva, miközben álltam a barlang szájánál.
- Fogalmam sincs... - jött oda mellém - derítsük ki!
- Nem lesz baj?
- Ne légy már ilyen óvatos, gyere! - fogott meg a szárnyamnál és elhúzott és szaladtunk a hangok irányába.
Nem kellett sok és egy nagy tisztásra értünk. Amit ott láttunk, ahhoz hasonlót azelőtt még sosem!
Egy csomó sárkány mászkált fel, s alá, többeknél nagy dobok voltak és énekeltek, a többiek beszélgettek, táncoltak, és volt aki valami különleges halat vagy élelmet próbált eladni a többieknek. Nagyon sok volt az idegen sárkány, és volt pár ismerős alak is.. azok közül akik már sokszor támadtak meg minket. De most a hangulat jó volt, senki nem civakodott vagy morgolódott. Mintha egy ünnep lenne, aminek a tiszteletére ma béke van.

- Fúú micsoda illatok! - szimatolt Sapphire a levegőbe.
- Nézd Sapphire, ott van Tüskeláng! - mutattam egy fekete siklósárkányra a tömegben. Egy Gronkellel nevetgélt. Sokszor próbált minket kisebb korunkban felfalni. Mostmár öregszik, mi meg gyorsabbak vagyunk, szóval nem próbálkozik, de akkor is rossz érzéssel telik meg a szívem ha megpillantom.
- Tényleg, de legalább most nem akar minket megenni... - morgott.
- Te figyelj, nem akarsz körülnézni? *-* - csillogott a szemem.
- De!! Menjünk is! - vigyorodott el és boldogan befutottunk a tömegbe.

Mászkáltunk kis fiatal létünkre a sok sok felnőtt között, akik közben jól meg is bámultak minket. De ezúttal ez nem érdekelt.
- Vááá Au nézd ez csirke hús! - rohant oda Sapphire egy cipzárháthoz aki előtt egy csomó megkopasztott csirke feküdt.
- Vegyünk már egyet, szeretném megkóstolni!! - nézett bociszemekkel rám.
- Hát Sapphire.. ha van nálad annyi hal.. mert nálam semmi sincs :/
- Jahj ne már, nálam sincs :C
- Akkor gyere.. majd talán máskor. - mondtam és kénytelen-kelletlen eltessékeltem onnan a csalódott éjfúriát.
Mikor végigmentünk az egészen vissza fordultunk és leültünk pár másik kisebb sárkány mellett.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik kedvesen, valami hasonlót várva, de azok csak bámultak ránk.
- Ti vagytok az a két árva sárkány akik a sziget túlfelén laknak együtt? - kérdezte az egyik kis szörnyennagy.
- Aham, mi vagyunk. - mondtuk.
- Fujj akkor menjetek innen!
- De.. miért? - hűltünk el.
- Mert nem olyanok vagytok mint mi!
- És? - kérdezte mérgesen Sapphire.
- Aki más az nem jó!
- Bizony, anyuék ezt tanították!
- Nektek meg nem tanították! Nem tanítottak semmit, nincsenek szabályaitok, akár meg is ölhettek!! - mondta az egyik és úgy tett mintha ő lenne én és eljátszotta h felfalja a mellette ülőt és sikongatva elfutottak.
- Igen, nah olyat kaptok mindjárt!! - mérgesedett fel Sapphire és vissza kellett fognom, hogy ne rohanjon utánuk.
- Sapphire, hagyd őket! Úgysem éri meg! Legalább már tudjuk mi rólunk a szóbeszéd a szigeten... - szomorodtam kicsit el.
- Jah.. de mégegyszer idejönnek nekik annyi..... Elkényesztetett libák. - húzta fel az orrát és durcásan leült. Mondjuk ahogy ezen elgondolkodtam, hirtelen tényleg két nincstelen, hontalan, tróger kóborlónak éreztem magunkat a "városi" jólétűek között.
- Te figyelj... - gondolkodtam aztán el az énekeseket nézve.
- Igen Au?  - nézett rám.
- Nincs kedved táncolni erre a zenére? - mosolyogtam kedvesen.
- De van! - pattant fel.
- Akkor gyere!

Odafutottunk és megvártuk míg beszállhattunk a zenébe. Amúgy nagyon jó zene volt, egyből megtetszett! jaaahj! ^^

 - Ti meg mit kerestek itt? - mordult fel egy éjfúria aki lábai között átfutottunk.
- Táncolunk! - nevettünk és nekikezdtünk táncolni. Nem mondom hogy egy csapásra profi szinten ment, de nagyon jól éreztük magunkat és szerintem csak ez számít! Ugráltunk, lépkedtünk, jól éreztük magunkat!
Egyszercsak felemelkedtem a két hátsó lábamra és úgy próbáltam tovább lépkedni, de majdnem eldőltem. Ezt látva Sapphire felnevetett és ő is felágaskodott és mellső lábainkkal egymásnak támaszkodtunk.
- Ez tök jó így! - ordítottam neki, mert körülöttünk hangos volt a zene ő pedig csak bólintott és elkezdte szaporán rakosgatni apró lábait.
- Gyere vezetlek! - kiáltotta aztán és irányította merre és hogyan lépjünk. Így aztán az lett, hogy hangosan nevetgélve áttáncoltunk a sárkányok lábai, hasa alatt és egyáltalán nem zavart minket, hogy ennek ők annyira nem örültek mint mi.
- Hékás! - zsörtölődtek és minket bámultak.
- Ezaz Au jól csinálod! - bíztatott Sapphire és belevitt szárnymozdulatokat is. Rövid időn belül annyira elfeledkeztünk a külvilágról, hogy észre sem vettük, hogy mindenki minket néz ahogy járjuk.
Ahogy egyre gyorsult a zene már csak kapkodtam a fejem, Sapphire mit csinál, aztán végre elengedtem magam és lehunytam a szemem. Elengedtük egymást Sapphirral és úgy mozogtunk tovább, mígnem végül úgy éreztem emelkedni kezdek. Ugyanis úgy beleéltem magam h sűrűn mozgattam a szárnyamat és már majdnem fel is emelt a földről.
- Au hiszen te lebegsz! - kiáltott boldogan Sapphire, mire kizökkentem és kinyitottam a szemem. A lábam valóban már majdnem egy méterrel a föld felett volt. De ahelyett hogy örültem volna hirtelen úgy megijedtem h a pupillám összeszűkült bele. Aztán hirtelen becsuktam a szárnyam és leestem.
- Au jó vagy??? - rohant oda Sapphire.
- Aham.. asszem jól.... - feleltem félénken és felálltam.
- nagyon ügyes voltál ám! büszke vagyok! ^^ - ölelt magához, mire a körülöttünk álló felnőttek egy "Aww..." hangot hallattak és megtapsoltak.
Elpirultam a tapstól.. még sohasem kaptam ilyesféle dicséretet életem során.
- Ügyesen táncoltatok :) - jött oda mosolyogva az iménti cipzárhát.
- Köszönjük. - mosolyogtunk mi is.
- Ti árvák vagytok amúgy, nem igaz?
- De... azok vagyunk.
- Sajnálom... - mondta. - És.. szeretném nektek odaadni ezt a csirkét. - nyújtott oda egy nagy csirkét.
- Húú köszönjük! - vette magához nyálát csorgatva Sapphire.
- Köszönjük, de tényleg nem tudjuk kifizetni.. - mondtam.
- Nem is kell, ajándék :) - mosolygott és elsétált.
- Kedves :)) - mosolyogtam én is meghatottan.
- Húúú Au együk meg! - mondta Sapphire boldogan és bele akart harapni.
- Majd otthon! - kaptam ki a mancsai közül.
- Nemár :((
- Oké csak vicceltem, gyere! :D - nevettem és nekiláttunk megenni.

1 ÉVES A BLOG!!!!!

VÁÁÁ SZIASZTOOK!!!!

Annyira az eszemben volt aztán annyira suli volt hogy annyira elfelejtettem!!!!
Szeptember 27-én volt a blog első bejegyzése!! Tehát már elmúlt 1 éves a blogom!!!

Boldog szülinapot Sárkány Naplók!!! ^^

Ember lehet, hogy ennek csak én örülök ennyire? XDD nah mindegy, remélem azért még valaki olvas engem. Mert én igazából boldog vagyok hogy már ennyi ideje működik ez a kis blog *-*

Bevallom nektek, régóta foglalkozok írással, de ez az első olyan storym, ami úgy tűnik véget is fog érni XD mármint.. egyszer valamikor. Mármint... a legtöbb storymnak vagy nincs vége, vagy sokára lesz még és mindig más van és elfelejtem ,mert hosszú időkig elvesztem iránta az érdeklődésem.. A Sárkány Naplók azonban úgy érzem mérföldkő az életemben. Ez a story még akkor is folyamatosan foglalkoztat, ha éppen nincs kedvem azt írni, ami a folytatás kéne, hogy legyen XD rajzolok, elképzelem, fejben továbbírom: sosem tudom hetekre kiverni a fejemből! És hogyha még maradt pár ember, akik olvassák is, akkor pláne örülök!

A napokban megint nekiálltam plussz dogoknak.. és hát nagyon sok iskolai dolgom is volt, vagyishát.... Igazából a dolog arról szól, hogy sokáig vagyok suliban (bár nagyon jól tudom érezni ott magam) de este legtöbbször hulla fáradtan érek haza.. és elvileg még tanulnom is kéne. (Nem mintha túlzásba vinném XD) Csupán az elmúlt 1 max 2 hétben vettem észre, hogy már nem vagyok olyan fáradt délután :D És hát korábban is kell lefeküdnöm.. ez is hozzájárul, mind ahhoz h nem tudok sokat írni, mind ahhoz, hogy kevésbé vagyok fáradt XD De megint vannak új ötleteim, ezek ha kész lesznek majd meglátjátok ;) Időnként jönnek új ötletek a blog folytatásához és hát ezek vagy foglalkoztatnak egy ideig aztán elfelejtődnek.... vagy leírom előre őket. De ezt csak az utóbbi időben kezdtem el, hogy leírjam előre. Pedig már tudom mit akarok kihozni a dologból, csak kellenek összekötő részek, ráadásul lehetőleg szépen, színvonalat tartva leírva és hát valljuk be, ha csak annyit írnék amit már nagy vonalakban tudok, egy perc nyugtotok nem lenne a drámai cselekményeimtől XDDD Szóval úgy döntöttem kicsit visszafogom magam és ráfekszek a nyugisabb részekre is. (Páraknak ez megkönnyebbülés lehet XD) Szóval igyekezni fogok hogy azért értelmes legyen a történet! :D Egyébként ha valamelyik részben valamit nem értetek / értettetek nyugodtan írjátok meg és megpróbálom elmagyarázni :) Az egyik résben, ahol abban a barlangban voltak Auék, ahol halucináltak, azt megértem, ha nem igazán értettétek, kicsit zavaros volt XD

De ez hogy is jött ide a szülinaphoz? o.O Nah jó, befogom a szám XD

Nem tartalak tovább fel, amit akartam azt hiszem el mondtam! :)
A lényeg, hogy lehet, hogy lesznek szünetek a blogban.. nem ígérem ,hogy most naponta vagy két naponta fogok írni.... azt sem hogy hetente.... De az biztos, hogy nem hagyom abba.... Mert a szívemhez nőtt a történet és a blog és nem akarok teljesen elszakadni tőle :'))

A legközelebbi viszont olvasásra! Sziasztok! :)

54. - Az első repülés

###

~Auróra~

/álom/

Attól a perctől kezdve mindent együtt csináltunk Sapphirral! Lévén, hogy mindketten árva bébisárkányok voltunk a hatalmas világban, sok közös témánk volt és a sors jól összehozott minket mint két jó barátot! Mindent együtt csináltunk, együtt játszottunk, hülyéskedtünk, védtük egymást és együtt jöttünk rá az élet nagy dolgaira és tanultuk meg, hogyan éljünk túl. Ezen storyk közé tartozik az, amikor együtt megtanultunk repülni.

- Úgysem kapsz el! - nevettem és elfutottam előle, ő meg kergetett.
- Nah várj csak, jövök! - kiáltott és rohant is utánam. Ekkor már nagyobbak voltunk, már legalább 3 hónaposak voltunk.  A lábunkon is biztosan álltunk, törtük az állati nyelvek nagy részét, tudtunk halászni, úszni, és a szárnyaink is kemények voltak már.  De azt nem tudtuk hogy.. mi gyakorlatilag már készek vagyunk repülni.
- Hoppá, megvagy! - fogott meg és az ellenkező irányba szaladt, a hegyek felé.
- Jahj ne már! - tettem le a fenekem fékezés képpen, majd megfordultam és futottam is utána. Átfutottunk az erdőn, aztán a sziklafalon lévő ösvényen (abban a sziklafalban van a barlangunk is.) Szóval Sapphire felfutott, én mondjuk kicsit megijedtem, de utána másztam.
- Sapphire, biztos jó ötlet oda fölmászni? - kérdeztem tőle, miközben egy kő tetejére kűzdöttem fel magam.
- Csak gyere! - nevetett és könnyedén felszökkent a tetejére. Én is utána másztam és onnan néztük a tájat.
- Hú de szép! - ámuldoztunk.
- Igen, gyönyörű! - nézegelődtem. - De.. ne állj olyan közel a széléhez.
- Miért?
- Mert én félek, hogy leesel.
- Nyugi nem lesz bajom! - mondta és kisétál a szélére, hogy lenézzen a mélybe. Féltően néztem a jelenetet, de végülis nem történt semmi... Így kezdtem megnyugodni és néztem tovább a tájat. A különleges alakú felhőket, és az égen repülő sárkányokat.
Ekkor pedig megtörtént a baj!
- Vááááá!!! - kiáltott fel Sapphire és a sziklaszirt leszakadt alatta, ő pedig zuhanni kezdett!!
- Sapphire!!!!  - ordítottam és odarohantam, de megcsúsztam és én is leestem.
Zuhanás közben láttam, ahogyan Saphire kinyitja a szárnyait és elkezd suhanni a levegőben előre. Éppen a hátán landoltam és végül földet értünk.
- Jahj.... - rázta meg a fejét. - Au jól vagy?? - nézett rám ijedten.
- Mondjuk... - nyitottam ki a szemem és felálltam. - Te.. repültél?? - néztem aztán hitetlenkedve rá.
- Én.. nem tudom! csak reflexből kinyitottam a szárnyam és a levegő felemelt!!
- Váá de menő!!!
- Vááá repültem!!! - kezdtünk el ugrálni. Aztán egyszerre megálltunk és egymásra néztünk.
- Ki kell kísérleteznünk! - mondtuk egyszerre.
- Te hozz kaját én hozok leveleket!
- Oké! - lelkesültem én is be és elfutottunk. Aztán visszajöttünk mert az ellenkező irányba indultunk el XDD
- Másik irány.. hehe
- Jah XDD - és elfutottunk.

...

Hamarosan visszatértünk a tett színhelyére, ami gyakorlatilag a barlangunk előtt volt xd Én halásztam egy rakat halat, hogy legyen erőnk, Sapphire, pedig hozott sok levelet és odahordtuk a szikla alá, hogy arra essünk. Mikor már jó puha volt, és mi sem éheztünk de nem is ettük tele magunkat) Sapphire vakmerően felmászott a sziklára.

- Figyelj jövök!!

- Biztos jó ötlet? - döntöttem félre a fejem odalent. Sok méterrel lejjebb......

- Nem.. de az élet kockázatos! - felelte, amivel nem tudtam vitázni.

- Ugrooook!!!! - kiáltotta és fejest ugrott. Meredten figyeltem, mi fog történni. Először úgy tűnt be fog csapódni, összehúztam a szemem és vártam a puffanást.... De erre ezt hallottam:

- Huhúúúúú!!!! - és Sapphire elsuhant a fejem felett.

- Sikerüült!!!  -ugrottam fel boldogan.

- Repülöööööök!!!! - kiáltotta és elsuhant a fák közé, majd fentakadt az egyik lombjában.

- Sapphire, jól vagy!!??  - futottam oda. Az egyik ágon kapaszkodott. És közben harsányan nevetett.

- Vuhúú!! Ez nagyon király! Neked is ki kell próbálnod! - mondta és leugrott mellém.

- Oké! - buzdultam fel és én is felmásztam a sziklára. Ám amikor ott álltam a szirten a karmom nem akarta elereszteni a sziklát.

- Nah, jössz? - kiáltott fel Sapphire.

- Nem is tudom...... - zakatolt a szívem.

- Naaaa gyere, nem lesz baj! - bíztatott.

- Oké.... - nyeltem nagyot. Aztán... leugrottam! Nagyon ijesztő volt!!! De megtettem! Azonban külön bátorság kellett hozzá, hogy kinyissam a szárnyam és nagyot csalódtam! A szél nemhogy fenntartott volna, kifacsarította a szárnyaimat!!!

- Auróra!! - ijedt meg Sapphire is és nagy puffanással becsapódtam a levelek közé és minden sötét lett.......

- Au jól vagy??? szólalj meg! Te jó ég, csúnyán kiment a szárnyad!!! - hallottam Sapphiret, de még csak ekkor tértem igazán magamhoz. És olyan fájdalom nyilalt a szárnyamba!!! áájjjj......

- ÁÁÁÁA nagyon fáj a szárnyam, váááá - kezdtek el hullani a könnyeim.

- Nyugi nyugi, nem lesz semmi baj, visszateszem neked, oké!!

- Csak siess!! - sírtam és meg sem mertem moccanni. Sapphire ijedten odaugrott a szárnyamhoz és a szájába akarta venni de felmordultam.

- Nagyon fáj!!

- Oké oké, ne mozdulj! - mondta és becsuktam a szemem. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy Sapphire ráugrik a szárnyamra.

- VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ordítottam fel fájdalmamban, mire szétreppentek körülöttünk a madarak. De utána érdekes módon.. enyhült a fájdalom. De még mindig sírtam.

- Jól vagy? - dörgölte nekem a fejét Sapphire.

- Olyan rossz volt.... - szepegtem.

- Elhiszem.. nyugi, nem lesz baj! - mondta és odafeküdt mellém.

- Legközelebb jobban fog menni meglátod! - bíztatott.

- Nem... nem akarom többet megpróbálni...

- De Au, nem adhatod fel! Így hogy fogsz repülni? És velem játszani a levegőben? És hogy járod be a világot? - tette fel a legütősebb kérdést. Ugyanis ebben az időben ez volt a legnagyobb álmom.

- Nem tudom.. de.... akkor nem fogok sohasem repülni.... - hunytam le a szemem.

- Dehogynem fogsz... segítek. - mondta és ő is lehunyta a szemét. Álomba sírtam magam....

Sziasztok! :)

Először is sajnálom hogy régen írtam!! :( Nem igazán volt időm, és mikor volt, mással foglalkoztam.. De a ma estére olyan szinten kezdett el hiányozni ennek a blognak és Auróra életének továbbírása, hogy neki kellett ülnöm!! Sajnos ez most rövid lett kicsit, de remélem azért érdekes... azt hiszem kiestem a rutinból. Majd visszaszokok :) Mindjárt jön mégegy nem írásos jellegű bejegyzés és ott folytatom ;)

Sziasztok! ^^

53 - Legyünk hát barátok

###

~Auróra~

(/álom/)

Kimerészkedtem a barlangomból és beleszimmantottam a levegőbe. Csípős hideg volt a hajnal. Furcsa is volt mert valami.. idegen szag terjengett. Ami óvatosságra intett. És már akkor éreztem, hogy a mai napom nem lesz átlagos...
Elindultam az erdőbe, körbeszimatolni, mizujság a nagyvilágban. Csak azt a fura szagot éreztem, semmi mást. Meglepően kicsi volt a népesség. Egy sárkánnyal se találkoztam. Elindultam a tengerpartra, de már messziről egy sirály kiáltott elém, aki épp az ellenkező irányba repült nagy sebesen.
- Menekülj kis sárkány, itt a vég, a nagy veszedelem!! Mentsd az irhád!! - s elsuhant.
- De hát mi történt? - kiáltottam utána, de már nem hallott. Nagyot nyeltem, de tovább mentem a tengerpartra. Ahogy közeledtem kürt hangot hallottam meg kiabálást. De nem sárkányul, vagy egyéb általam ismert állati nyelven szóltak. Valami egészen különleges, új nyelv volt ez. Semmit nem is értettem abból amit mondtak. Így már csak annyira mertem közel menni, hogy kidugta a fejem az egyik bokorból, ami után már csak homok van. Hát... Gigantikus fa építmények álltak a vízben, elejük a partba fúródva, és a tetejükön egy meghatározhatatlan fajú sárkány feje ült. URAM ATYÁM!! EZEK SÁRKÁNYOKAT ESZNEK!!:O - ijedtem meg és visszarántottam a fejem. De még egyszer kinéztem. Fehér, szőrtelen, két lábon járó lények mászkáltak. a Fejükön szarvak, testükön szőrmebunda, kezükben pedig éles fegyverek. Elindultak az erdő felé, és bár nem pont felém jöttek, én futni kezdtem vissza a barlangomba.
Elrejtőztem odabent, és füleltem, de nem jöttek felém. Kezdtem megnyugodni, de erre a távolban ordítást hallottam meg. Aztán éjfúriák hadának üvöltését. Összekuporodtam és csak vártam mi lesz. ... Ahogy így feküdtem, lassan elaludtam. De hamar fel is ébredtem arra, hogy valaki a barlangom előtt mászkál. Kinyitottam a szemem de nem moccantam. Arra lettem figyelmes, hogy világítok a félelemtől. De sikerült elfolytani. Egy olyan szarvas, műszőrös lény jött be a barlangomba. Egy fiatal hím nemű. Ezt érezni a hormonok szagából. Bejött és körbenézett. Megtapogatta a falakat, majd nem mozdult. Feszülten, csukott szemmel figyeltem, mi fog történni.... Ő is csak fülelt. .. Végül sóhajtott egyet és elsétált.
Hamarosan elült minden zaj és újra kimerészkedhettem. Szaglásztam a levegőt és nagyon vészjósló volt, amit éreztem benne... Ismét lelopakodtam a tengerpartra, de a hajók már nem voltak ott. Végüll úgy döntöttem elindulok arra, amerre mentek, hogy megnézzem mi van ott. Minden csendes volt. Nézegettem körbe a fákat, a lábnyomokat.... És ahogy bambultam.... egyszercsak nekiütköztem valaminek. Mikor felnéztem egy kis éjfúria állt előttem. Méghozzá kékes-zöld színnel.
- Uhm...izé...helló!! - nézett közvetlenül a szemembe.
- Pardon, nem láttalak... - kaptam hirtelen odébb a tekintetem egy pillanatra - Ugye jól vagy? - kérdeztem aztán aggódva.
- Persze... - mosolygott rám - De te... milyen sárkány vagy?
- Ohh, én egy világréme vagyok - mosolyogtam én is. Végre találkoztam egy kedves sárkánnyal, aki ugyanolyan picike mint én, és nem akar bántani! ^^
- Az én nevem Sapphire, egy éjfúria vagyok, mint láthatod... - mondta.
- És... ilyen fiatalon mit keresel itt egyedül? - mértem végig.
- Hát.. tudod.. ne.. nekem meg.. megölték a falkámat... - kezdett el könnyezni.
- Úristen... sajnálom.... - jahj szegénykém, biztos az volt az a nagy kiáltozás, amit hallottam! :((
- Áhh, nem.. nem... semmi... semmi baj... mindegy. Inkább ne is beszéljünk róla.... Inkább mesélj magadról! - kért meg engem pityeregve.
- Hát... én csak bolyongok össze-vissza... és.. nincs senkim.... - szorult el a szívem a fájdalmas igazságtól....
- Értem.... szóval... arra gondoltam hogy... esetleg nem vágynál egy kis társaságra.... Au? - kérdezett félénken.
- Talán jó lenne... és.. Au? - lepődtem meg.
- Igen... hát... a neved Auróra, és gondoltam, hogy talán tetszeni fog a becézés... de ha nem akkor...
- Hogy tetszik-e? - vágtam közbe izgatottan - Imádom! - Váá már becenevem is van! ^^
- Háát... akkor jó. - mondta mosolyogva.
- És... eddig mit csináltál? - kérdeztem kíváncsianm rápillantva a talajra és a lábai előtt heverő ágra.
- Rajzolgattam a homokba... de utána úgy gondoltam hogy tök muris! Kipróbálod?
- Nem is tudom....lehet?
- Na, gyerünk,próbáld ki! - mondta izgatottan, és átnyújtotta nekem a botot, majd rajzolni kezdtem a homokos talajra, ő pedig nevetve figyelt.

Egész nap csak rajzolgattunk, és észre sem vettem, hogy lassan ránkesteledett.
- Uhm...esteledik... hová menjünk? - kérdezett félve.
- Hmm, először is elkéne menni halat fogni, gyere! - mondtam és megfogtam és elrángattam magammal a kis tavamhoz. Ott elengedtem és boldogan belegázoltam a vízbe és a jólbevált módszeremmel fogtam ki sorra a halakat.
- Na mi van, te nem jössz? - fordultam felé egy ficánkoló hallal a fogaim között.
- Tudod az a helyzet hogy... én nem tudok halat fogni... - mondta szégyenlősen.
- Semmi baj, megtanítalak! - intettem neki a szárnyammal, de ő csak állt - Na,gyere már!
- Jó-jó, oké, megyek már! - felelte és bejött mellém a vízbe - Oké,és most?
- Most csak állj így, és ne mozdulj! - magyaráztam - Nézd a vizet, és ha ide jön a lábaid elé egy kis hal akkor dugd bele a fejed a vízbe és a fogaiddal ragadd meg, de a nagy csukákkal vigyázni kell!
Maga elé nézett és vártunk. Álltunk a tóban, figyelve a vízet. Én meg őt. Egyszercsak egy kis hal úszott a lábai elé. Magamban drukkoltam, hogy sikerüljön neki. Bele is dugta a fejét és egy halat dobott ki a partra.
- Megvan, megvan megvaan! Láttad láttad láttad? - örvendezett hangosan.
- Ügyes! Elsőre! - örültem én is - Na de mostmár menjünk a barlangomba, mert már tényleg késő van.. - néztem fel az égre tűnődve.
- Van barlangod? De király! Oké, menjünk. - mondta és követett visszafelé az otthonomba. Már teljesen ránksötétedett, mire a barlanghoz értünk. A bejáratnál megállt és elbambult a barlangomon.
- Váó, ez a barlangod? - kérdezett, miközben körbenézett.
- Nem, mostmár a barlangunk! - javítottam ki vigyorogva, aztán eldőltem, hogy akkor én most alszok.
Ő még egy kicsit habozott, aztán lefeküdt mellém, némi távolsággal és elaludt. Én közben gondolkodtam a mai napon. Megtaláltam életem első barátját azt hiszem! A világ mától vidámabb, és szebb lesz. Mert Auróra már nem magányos kis sárkány. Igen... mától minden jobb lesz..... - gondoltam és ezzel el is nyomott az álom.

Fontos közlendő!! - Itt a suli

Heló mindenki! (:

Fontosat kell mondanom nektek.. Nem tudom most végülis hányan követitek figyelemmel az én kis blogomat.... De nos elkezdődött a suli... Én pedig most lettem 9-es... Mondjuk évvesztes vagyok, de ez más kérdés... (nem buktam, nem visszatartottak, betegség miatt lett így! xd)
Szóval a lényeg, hogy új suli... új év... és ezáltal több probléma is felmerült :/

1. A suli miatt anyáék leakarnak korlátozni, hogy 10 kor ágyban legyek... ami engem nagyon idegesít xd

2. Van olyan napom amikor negyed ötkor van vége az utsó órámnak :P
Mert iparművészetibe mentem animációra :3
Animátor leszek emberek XDD Nah mindegy.. (:3)

Szal.. az a lényeg hogy félek tőle, hogy keveset lesz időm és erőm írni... Pedig pont jönne az ichlet :c Nah mindegy.... Majd igyekszem azért!

A viszont olvasásra mindenkinek! (:
Sziasztok!

Pár új rajz

Sziasztok! (:

Sajnálom, hogy nem voltam, nem voltam itthon, most meg nincs erőm írni.... De viszont rajzoltam sokat.. Vagyishát sokáig de csak kb 3 kép került ki a kezeim közül xd

Ezeket szeretném megmutatni :)

Egy kép Villámszárnyról:

És két kép jövőbeli részekből:

Merthát a kalózkodás egy storyból sem maradhat ki ;) És hogy ki az a zöldes Éjfúria? Hamarosan kiderül ;)

Amúgy van még egy rajz, amit gépen rajzolok, de az még nincs kész.. Ha kész lesz azt is felteszem.

Egyébként lenne egy olyan kérdésem, hogy incs esetleg kedvetek valami játékhoz vagy valamihez? Mondjuk egy kvízhez, vagy rajzversenyhez, vagy csupán valami olyan bejegyzéshez a részek között amiben beszélek valamilyen témáról nektek...? Csak mert eléggé leállt a blog, és úgy érzem egy ideje a kutya se olvassa, ami hát azért idegesít, mert volt idő, amikor láttam h sokkal többen olvastok... xd

Szal.. Ha lenne valami ötletetek, vagy valamelyik az enyémek közül szimpatikus, akkor írjatok kérlek kommentben!

Nah sziasztok!!

Kék halál - Mélytengeri veszedelem

Heló mindenki! :))

Valakinek megígértem egy kommentben.. (ne haragudj de már nem tudom ki volt az)Szóval.. Megterveztem a kék halált mint saját sárkányfajt *-*

Amúgy van egy olyan sejtésem, hogy a HTTYD 2 ben van már egy ilyen nevű sárkány.. Ezért kitaláltam neki egy másik nevet is: Mélytengeri veszedelem.
Ugyanis ez a sárkány a tenger mélyén él. Tüdeje és kopoltyúja egyaránt van. Valamint úszóhártya az ujjai között, és hatalmas lebenyek a hátán és a farkán a tüskéi közt amivel könnyen úszik. Jah és a hátsó lába csakugyan uszony. :))

Mutatom is:

És egy jelenet, mikor a szigeten volt:

(Bocsássatok meg, de ezt a rajzot nem tudtam egyben lefotózni :(( És ez A3-as lap szal a szkennelőbe nem fér be... 

Nah mindegy.. Remélem tetszik :)

A legközelebbi viszont olvasásra!

Sziasztok!

52 - 2. lecke: a halászat művészete

###

~Auróra~

Másnap reggel hajnalban már fent is voltam. Én: Auróra, a bébi világréme! ^^
Ásítva nyújtóztattam ki apró végtagjaim, majd felálltam és stílusosan, boldog léptekkel kiügettem a barlang száján. Gyönyörű volt a fény, egyből beleszerettem.
- Gyönyörű! - ámuldoztam. Ekkor jöttem rá, hogy imádom a fényhatásokat. Bár ennek ellenére világéletemben az éjszaka volt a kedvencem.
A gyomrom vészjóslóan korgott és kezdett hányingerem lenni az éhjségtől..
- Hmm.. Étel kell.. most. - tanakodtam és útnak indultam az erdőbe. Azonban most jobban vigyáztam. Nem rohangáltam hangosan nevetve a fák közt. A bokrokban lapulva, csendesen lopakodtam. Egyszercsak sárkányok szagát éreztem meg. Keveredve valami.. isteni illattal! Már a szaga is laktatónak hatott, muszáj volt megtudnom mi az! Kidugtam a fejem a bokorból és 3 sárkányt láttam meg. 2 egy halon marakodott. A harmadik kicsit arrébb aludt, hasa alatt egy rakás hallal.
- RRRR, ez az én halam, takarodj innen!! - acsarkodott a Gronkel.
- Nem igaz, mert az enyém!! - kapta ki a karmai közül a Sikló a halat és elszaladt vele, a Gronkel meg utána. Mikor elhalkult a hangjuk a távolban, bizonytalanul közelebb mentem az alvó Cipzárháthoz. Megálltam előtte és hosszan figyeltem. Részben a hangját, ahogy horkol, részben a kinézetét. Akkor láttam először ilyen állatot és gondoltam, ha már van rá esélyem, megfigyelem alaposabban is. Körbe szaladtam, megvizsgáltam, átfutottam a szárnya alatt is. Huh, milyen jó érzés volt a szárnya alatt.. olyan biztonságot adó érzés töltött el.. Vajon anyukám szárnya alatt is ilyen lett volna lenni? :(( - szomorodtam el és könnyes lett a szemem. Mi lesz ha soha nem találom meg őket? Ha örökre egyedül maradok..? - pityeregtem, mire a nagy cipzárhát egyik feje megmozdult. Ijedten megmerevedtem, és moccanni sem mertem. A fej felemelkedett, azt hiszem rám is nézett.. aztán vissza feküdt és elaludt.
- Huh.. - sóhajtottam megkönnyebbülten és átmentem a másik oldalára, ahol egy kicsit hozzá lehetett férni a hasa alatt illatozó halakhoz. Megnézegettem, megszaglásztam őket. És rájöttem, hogy ezek se mindd ugyanolyanok. Az egyik büdös és rossz ízű, a másik szépen illatozik, a harmadik kesernyés is akár... Elkezdtem kutakodni, mert éreztem egy isteni illatot... De a halat nem láttam. Végül egy még nálam is nagyobb halat találtam, aminek isteni illata volt *-* Tudtam, hogy ez kell nekem! Gyorsan megfogtam és a lehető leg óvatosabban kihúztam a sárkány alól, majd rohanni kezdtem vele a barlangomhoz. Úgy féltem, hogy észrevesz és utánam jön, a szívverésem megugrott és csak rohantam. De sikeresen hazaértem és elrejtőztem.
- Huh.. megvan ez az.. izé. - szaglásztam meg szerzeményem. Egy lazac volt egyébként. Óvatosan megnyaltam. Nagyon jó íze volt még így is *-* Beleharaptam hát és rövid időn belül befaltam az egész hatalmas halat.

...

Ezek után egyre jobban boldogultam az életben, ahogy lassan rájöttem az élet nagy túlélési trükkjeire. Mindig voltak más vad sárkányok, akiktől csenhettem ételt, közben barangoltam a szigeten. Ugyanis később kiderült, hogy körbe mindenhol víz van. Amibe ösztönösen nem merészkedtem be. Mikor egyszer egy nagyobb sárkányt halászni láttam, ki is derült miért.
Találtam egy tavat, oda jártam később mindig inni. Egyik nap mikor épp békésen lefetyeltem a vízet, egy kicsit odébbról csobbanást hallottam. Felnéztem és egy fiatal felnőtt éjfúria állt a vízben. Nem tudtam mit csinálhat, és kíváncsi természetem miatt muszáj volt megtudnom. Viszont féltem túl közel menni, így viszonylag távolról figyeltem. Megfigyeltem, hogy a sárkány egy ideig csak áll a vízben és nézi a vízet. Aztán hirtelen bedugja a fejét és egy halat dob a partra, vagy éppen nyeli le azonnal. WOW! A hal innen jön?? :O És hogy csinálta ezt?? Nekem is meg kell tanulnom!! - s ezzel belegázoltam a tóba. A víz a hasamat súrolta, és nagyon hideg volt, egyre jobban fáztam tőle. De csak néztem a vizet. Aztán egyszercsak gondoltam már eleget vártam és beleharaptam a vízbe, majd kiemeltem a fejem. De nem volt a fogaim között hal.
-  Jahj, mit csinálok rosszul? - szontyolodtam el, és szomorúan beleültem a vízbe. Hosszan néztem magam elé, közben a tükörképemet bámulva.. mígnem valami megmozdult a víz alatt. A lábamnak nekicsapta a vizet, felülről pedig egy kis halat láttam meg. Megmerevedtem és csak figyeltem a kicsikét. Nem mozdult. Lassan közelebb hajoltam a fejemmel.... aztán hirtelen bedugtam a fejem a vízbe és elkaptam a fogammal a halat! Boldogan a magasba emeltem a fejem, az meg úgy ficánkolt, hogy majdnem el is ejtettem. Ezek után erősen ráharaptam, mire abbahagyta a ficánkolást én meg lenyeltem. Hát ettem már jobb halat is, de saját szerzemény volt, és a győzelem édes!
- Ezaz, tudok halat fogni!! - ugráltam boldogan fel alá, mígnem megcsúsztam egy kövön és elmerültem a vízben. Köhögve jöttem a felszínre.
- Még jó, hogy itt leér a lábam.. - gondoltam és megindultam kifelé a vízből, mikor egyszercsak nagy csobbanást hallottam magam mögött. Megálltam és hátranéztem. Nem történt semmi. Tovább mentem hát kifelé, de hátulról valami hirtelen elkapta a lábam és berántott a mély vízbe. Elengedett és sikeresen feljöttem a felszínre, de ott úszott körülöttem egy nagy csuka! Annyira nem volt vészesen nagy, de világréme húsra fájt a foga! És én ekkor jöttem rá, miért nem merek bemenni a vízbe.... A világrémék nem tudnak úszni. A nagy hal felém száguldott a vízben én pedig gyorsan elengedtem magam és lesüllyedtem a víz alá. Ezzel kitértem az útjából, de mostmár nem csak egy nagy hal üldözött, de még levegőt se kaptam. Itt lenne a vég? Így kell meghalnom, 2 hetesen?  :'( Kegyetlen a világ.... De Aurórát nem pusztítja el ilyen könnyen! - nagy volt bennem az élniakarás, mitagadás. Mikor leértem a víz aljára a növények között végig másztam, egészen addig míg le nem ért úgy a lábam, hogy a fejem kint legyen a vízből. Ekkor a hal ismét felém vette az irányt.
- VÁÁÁ, HAGYJ MÁR BÉKÉN!!! - ordítottam és futni kezdtem kifelé, végül beugrottam a bokrok közé a hal meg megfeneklett és nagy ficánkolás árán visszaugrott a vízbe.
- Huh... Mi?? - vettem észre, hogy egy Rettenetes rém épp most lép le a vacsorámmal, amit a partra gyűjtöttem.
- Na ne már! Most mit fogok enni? - szontyolodtam el és könnyezni kezdtem. De senki nem volt, aki megvígasztaljon. Senki nem figyelt egy ilyen kis sárkányra mint jómagam.... Csak a felhő figyelt talán fel rám. Mert ő is sírni kezdett.
- Mi a baj kedves felhők? Miért sírtok? - néztem fel az égre.
- Jól van, nem kell sírni, minden rendbe jön idővel. - nyugtatgattam. - Ki bántott?? Úgy képen karmolom, hogy sírva fut az anyukájához! - mutattam be hogy is gondoltam. ... De az ég csak sírt tovább. Szívszorító látvány.
- Sajnálom..... - hajtottam végül le a fejem, hogy nem tudtam megvígasztalni és sírva elindultam a barlangomba. Az égből zúduló könnycseppek hada verte a hátam, csurom víz voltam, bár valószínűleg inkább a halas kalandom miatt.... Ami eredménytelenül zárult. Kűzdöttem az élelemért, és majdnem belehaltam. Aztán túléltem és mégsem nyertem kaja ügyben semmit a dolgon.... - leültem és felnéztem az égre.
- Ha az az élet értelme, hogy túléljünk, miért akarnak megölni? És ha az a cél, hogy meghaljunk, miért akarunk túlélni? - kérdeztem a felhős, sírós eget. De nem válaszolt. Csak egy könnycseppet csöppentett az orrszarvamra, ami lefojt az orromon, és csatlakozott a szememből kigördülő könycseppekhez. Összeszorítottam a szemem és ismét elindultam hazafelé. Csak akkor nyitottam ki ismét. Majd megálltam a barlangom előtt. Csak néztem a hatalmas köveket, aztán hátra pillantottam. Mintha ez a szikla választana el engem és a kegyetlen világot, amiben túl kell élni, de ő csak kínozni tud. Sóhajtva beléptem a barlangba.
- Csak te vagy nekem..... Te vagy az egyetlen, aki soha nem bántanál. - kuporodtam szomorúan le és elaludtam.

Mi ez a rajzolás??

Halihó olvasók! (:

Ezúttal nem részt hozok, most kicsit várunk, mert megkell várnom a blogírótársam, de azért írok közben is és majd kiteszem, ha ő is kész lesz. (:

Most azért írok, mert ezen már gondolkodtam.. és ismét megtaláltam az első Világréme rajzom. Megnézegettem és.... Rájöttem, hogy az sokkal világrémésebb lett mint amiket most posztolok a bloghoz XDD Szal gondoltam megmutatom:

Régen:

Most:

Jah meg ez is XD:

(Ennek az utolsónak mondjuk storyja van, amire már nem emlékszem, csak hogy valahová autóval mentünk és elképzeltem, hogy milyen lenne ha Au-t is vinném XDD Hát élvezné a menetszelet a kocsi tetején!)

De most nah XD Szerintetek azért jól néz ki az én kis, kicsit átváltoztatott Világrémém?

(Pl észrevettem, hogy az enyémnek máshol hajlik a lába xd)

Nah Sziasztok, légyszi írjatok kommentet, hali! :DD

51 - Lázálom - Egy bébi sárkány első napja

###

~Karom~

- Oké Au.... Nem lesz semmi baj. Fel fogsz ébredni, és minden rendben lesz... Itt vagyok melletted. - suttogtam folyamatosan az eszméletlen szerelmemnek, miközben Szikra a hátán vitt minket hazafelé. Nagyon siettünk, hogy minél előbb biztonságban tudhassuk szegény kis világrémét.

Auróra csak feküdt az oldalán mozdulatlanul, és néha megrándult egy arcizma, vagy nagyot horkantott. Időnként pedig mosolygott is. De olyan is volt, hogy egy-egy szót kimondott hangosan, vagy kinyitotta a szemét, bambán rám nézett, mint aki lát, de nem bírja felfogni mi történik körülötte. Aztán újra becsukta a szemét és csak feküdt tovább.

- Hogy van? - kérdezte Szikra.

- Nem tudom.... - néztem rá elkeseredetten Aurórára, aki éppen fájdalmasan összehúzta a szemét.

- Mindjárt otthon leszünk, már látom a szigetet! - kiáltott fel Starfire, aztán Au fölé hajolt. - Csak még egy kicsit bírd ki Au, mindjárt otthon leszünk!

Nem telt el sok idő és már csak pár méterre voltunk a talajtól. Au háza előtt landoltunk. Az emberek eléggé rémültnek tűntek, bár nem hiszem, hogy mi miattunk...

- Gyertek, vigyük be! - mondtam a többieknek, mire leemeltük Aurórát Szikra hátáról, de rögtön Villám futott elénk.

- Hát itt vagytok! - mosolygott, majd meglátta Au-t. - Te jó Thor, mi történt Anyával??

- Megtört egy átkot... De most segíts bevinni! - vágtam rá és alá dugta a fejét és a hátán be is vitte.

- Istenek, mi történt veled Au!? - ijedt meg Auróra gazdája is, meg Villám lovasa is, aki ő mellette ült mindeddig az ágyon.
Villám csak letette Aut az ágyára.
- "Karom, mit csináltatok vele??" - vízhangzott hirtelen a fejemben Dani fülrepesztő, ideges hangja.
- "Nem mi csináltuk!!" - háborodtam fel és megmutattam neki a fejemben hogy mi is történt.
- Hogy engedhettétek oda?? Tudjátok hogy mindig valami baj történik vele! - szidott le mindünket, mire mind nyüszögve elkezdtünk kihátrálni a házból, mert kicsit úgy éreztük.. igaza van.
- Dani, ne szidd le őket, tudod hogy Auróra hajthatatlan! Nem a ő hibájuk. - mondta Villám gazdája. Dani ránézett, aztán kicsit már nyugodtabban fordult vissza felénk, akik már majdnem el is somfordáltunk a ház közeléből.
- Nah jó.. bocsi, gyertek vissza nyugodtan. Aurórának szüksége van rátok. - mondta higgadtan, mire összenéztünk a többiekkel.
- Te maradj itt vele Karom, nem kell, hogy egyszerre mindenki itt legyen. Mi még elmegyünk a többiekhez is. Aztán majd váltjuk egymást Aunál, ok? - mondta Szikra.
- Mint mikor először hozzánk került? - kérdezte Starfire.
- Igen.. pontosan úgy. - mondta Szikra miközben rám nézett. Biccentettem, hogy hát akkor legyen így. Én visszamentem a házba Au és a mellette ülő Villám mellé, a többiek pedig elmentek.
- És most? Ne hívjunk hozzá egy orvost? Idehívhatom apukám! - mondta Anna. Én közben ránéztem Villámra és szemeinkkel megbeszéltük mennyire aggódunk Auróráért.
- Oké... de.. hogy mondjuk el neki, hogy mi történt vele, anélkül, hogy lebuknánk, hogy tudok velük beszélni? - kérdezte Dani Annától.
- Szóljunk Johnnak, hátha segít!
- Oké, menjünk! Ti addig vigyáztok rá? - nézett ránk a fiú.
- Természetesen. - feleltük sárkány nyelven. Nem tudott sárkányul, de egyértelműen értette mit feleltünk.
- Akkor rendben, hamarosan jövünk! - mondta és becsukták maguk mögött az ajtót. Tehát ott maradtunk hármasban. A szerelmemmel és a nevelt fiúnkkal...
- Ne, nem akarok, anya merre vagy? - motyogta álmában Au és közben összehúzta magát.
- Álmodik valamit? - kérdezte halkan Villám.
- Igen... - feleltem halkan és összeszorult a szívem, ahogy láttam, hogy Au álmában szenved.
- De mit? - kérdezgetett Villám tovább.
- Azt nem tudom Villám... De bárcsak tudnám. - mondtam neki halkan, egy könnycseppel a szememben....

###

~Auróra~

Csend és nyugalom. Semmi zaj. Csak egy piciny tojás és benne egy piciny sárkány. Egy kis világréme. Ő voltam én. Csönd volt, semmi zaj. Akkor ébredtem fel. Nem tetszett a nagy csönd. Vártam valamit. Valami jelet. A jelet, hogy a tesóim kikeltek és jöhetek én is a napvilágra. De nem kaptam meg. Az idő meg csak telt.. Mostmár muszáj volt kibújnom, kitörtem hát orrommal a tojás falát és beleszagoltam a levegőbe. Az első lélegzetvétel. Figyeltem egy percig mereven, de nem történt semmi. Végül csak széttörtem annyira hogy kiférjek és talpra álltam. Pici szárnyaimat meglengettem, hogy száradjanak, a tojáshéjat pedig megettem, mielőtt a szaga odavonzaná a ragadozókat. Meg tápláló is ^^
Körbenéztem, de nem volt ott senki. Egy kis barlang előtt álltam, előttem erdő, kicsit távolabb zúgás hangzott. Mint később rájöttem, az adta a hangot, amit úgy hívnak: tenger.
- Hahó? van itt valaki? - szólaltam meg halk, vékony hangomon. Semmi válasz nem jött. - Mama? Papa? valaki... - szontyolodtam el. És mikor rájöttem, hogy totál egyedül vagyok... és senkire nem számíthatok... A lelkem megremegett. De már a testem is remegett. Féltem.

Elindultam körülnézni. Próbálgattam a szaglásom is, érdekes volt látni a sok színt is, a sok hatalmas dolgot. Ez a világ csodálatos! Miért is félek én? A világ amibe csöppentem elképesztő, és gyönyörű! Hatalmas, és tágítható, felfedezni való!! És én mindent látni akarok *-* - csillogott a szemem és nekiiramodtam, befutottam az erdőbe. Felemelt fejjel rohangáltam a fák és bokrok között, szívtam az illatokat, figyeltem a formákat, hangokat, és szívtam magamba a világról alkotott képek tudását. Egyszercsak a fák véget értek és a talpam alatt valami fehér, szemcsés dolog termett. Letettem a fenekem, úgy fékeztem hirtelen.
- Ez meg mi? - tapogattam ujjaimmal a talajt. - De puha és süppedős! ^^ - örültem meg és elkezdtem ugrálni benne, mire belement a számba.
- Pfujj.. - köptem ki - de az íze pocsék... - s ezzel tovább mentem, de ekkor észrevettem azt a hatalmas vizet, ami olyan nagy zajt csapott. Érdeklődve közelebb mentem és egészen a víz széléig bementem, majd megszagoltam. Semmi szaga nem volt. Viszont erre felém kezdett jönni O.O
- Váá! - ugrottam hátra. Megakart támadni! :O Aztán hirtelen visszahőkölt. Felbátorodva felé futottam közben morogva.
- Háhá, ezazz, menekülj csak te hangos szörny! - nevettem boldogan, hogy így megijedt tőlem. Azonban ismét felém vette az irányt, én meg épp ültömben voltam, és nem sikerült időben felállnom, így bekapott... Aztán kiköpött. De csupa víz lettem. Ami ráadásul sós volt.
- Pfujj... - köpködtem és megráztam magam. Erre a víz megint felém jött, szóval gyorsan elfutottam a közeléből. Kicsit arrébb, lihegve ültem le a homokban.
- Mi ez az izé?
- Ez a tenger, öcsi. Ez a tenger. - pillantott rám egy szárnyas, fehér állat, nagy csőrrel. Egy közeli ágon ült.
- És te mi vagy?
- Sirály. De megyek is halászni, menj vissza a szüleidhez kicsike, veszélyes a nagyvilág! - s ezzel elrepült. Hú... Csak úgy.. elsiklott a légben. Ilyet ugye én is tudok??? *--* - gondoltam és széttártam a szárnyam. De nem történt semmi. Hát persze, ő csapkodott vele! Meglengettem őket de nagyon puhának bizonyultak. És nehezen mozogtak. Picit mintha megemelkedtem volna, de nem termedtem úgy az égben mint az a sirály...
- Hát... majd később. - gondoltam és összecsuktam szárnyaimat. Erre valahonnan hangos morgásra lettem figyelmes.
- Mi történt?? - ijedtem meg, de rájöttem, hogy csak a hasam korog. Most mit tegyek? Kaja kéne.. De.. azt se tudom mi vagyok! Mit kéne ennem? A sirály azt mondta.. menjek vissza a szüleimhez.. De azok nincsenek :(( Vagy csak meg kell őket találnom? Lehet hogy bújócskáznak velem! - örültem meg és ismét befutottam az erdőbe. Kezdett sötétedni, én meg még kerestem hová tartozom. Egyszere hatalmas morgást hallottam.
- Csitt, mert nem kapsz kaját! - fordítottam le a fejem és néztem a hasamra. De ezúttal nem az volt. A hasam alatt fejjel lefelé megláttam egy hatalmas lábat és szárnyat. Felemeltem a fejem és odafordultam. Egy nagy sárkány állt előttem. Egy szörnyennagy rémség. Félelmetes volt, de úgy éreztem nincs mitől félnem, így bátran megszólítottam.
- Szép napot kívánok a bácsinak, nem tudná megmondani merre vannak a szüleim?
- Rrrrr....... - vicsorgott a képembe.
- Rossz kedve tetszik lenni? - húztam picit össze magam.
- Takarodj innen!!!! - ordított rám, mire hanyatt homlok menekültem el onnan. Sokáig futottam, végül lihegve megálltam egy tisztáson.
- Mi baja volt velem? - szomorodtam el. Egyszercsak ahogy így ücsörögtem, körülöttem temérdek kis fénnyel (szentjánosbogarakkal) , egy bokorban zörrenést hallottam.
- Van ott valaki? - kaptam oda a fejem. Nem jött válasz. - Anya? Apa? - döntöttem érdeklődve a fejemet oldalra és közelebb léptem. Egy viszonylag kis méretű sárkány sétált elém, egy öreg éjfúria.
- Hát te mit keresel itt ilyenkor, a szüleid nélkül, fiacskám? - kérdezett nyugodt hangon.
- Bácsi kérem, én a szüleimet keresem.. és lány vagyok. - javítottam ki kicsit félősen, de kedves volt, így felbátorodtam.
- Elnézést... De hát merre vannak a szüleid? Egy ilyen pici fiókát nem lenne szabad magára hagyni. - nyalta meg a száját... nem tudom miért. Biztos jót evett előtte.
- Nem tudom... Egyedül keltem ki. Azóta őket keresem, de nem tudom hová bújtak.... - hajtottam le a fejem... Valahogy úgy éreztem benne megbízhatnék. - De még azt sem tudom mi vagyok.. és éhes is vagyok.
- Nos kishölgy.... Magácska egy Világréme sárkány. Aki teljesen egyedül van.... Árván... - jött lassan közelebb felém.
- De.. a szüleim biztos itt vannak valahol.. csak meg kell találnom őket! - mondtam neki bizakodóan, de elkezdtem hátrálni mert végigfutott rajtam egy rossz érzés, attól ahogy közeledett....
- Nos lehet... Csak vigyázz.. sok errefelé az éhes sárkány... - magasodott fel. - Köztük én is. - nyalta meg ismét a száját és a pupillája hirtelen összeszűkült. A szívem megugrott, és futni kezdtem. Felém kapott, hogy megöljön, de átcsúsztam a lábai közt és csak futottam tovább. Hátranéztem, de nem követett. Könnyű zsákmányra vágyott.. De nem kapta meg. Csak futottam és futottam, de nem tudtam merre mehetnék? Aztán egy ismerős illat csapta meg a kis orrom. Mintha erről jöttem volna... vagy nem? - s ezzel a gondolattal arra vettem az irányt. Kijutottam a fák közül és megtaláltam a barlangot, ami előtt kikeltem a tojásomból. Kicsit lelassítottam és berohantam a barlangba. Tágas volt, szép nagy, de a lényeg, hogy biztonságot nyújtott egy olyan picike sárkánynak, mint én.
- Itt talán végre biztonságban leszek.. - lihegtem. - Vigyázni kell ebben a furcsa világban.... Itt mindenki csak meg akar ölni. - gondolkodtam és még a gyomrom is megkordult. Szóval... összegezzük mi is vagyok én..: egy árva, nincstelen, magányos, picike, kíváncsi, nőstény Világréme. Jah igen, és lila színű, sárga tüskékkel és hassal... Éhes vagyok.. egyedül vagyok.. és félek... - nyüszögtem a gondolattól - és nincs, aki megvédjen... Szóval.. akkor majd én gondoskodom magamról. De azért is túlélek! Már csak azt kéne kitalálnom.. mi legyen a nevem.... Ma egy madár kérdezte tőlem és én nem tudtam felelni.. kell, hogy legyen egy nevem.. de mi legyen az? - néztem körbe a sötét barlangban. A sötétség megrémített és félni kezdtem.. Mire.. világosabb lett. Aztán észrevettem, hogy.. én világítok.
- Vá, ez normális? - ugrottam meg és megnéztem magam. Fénylettem!! De jó már! *-* - ugrándoztam boldogan, míg ki nem ugráltam a barlang elé, ahol csodálatos látvány tárult elém. Az ég kéken, zölden világított sávokban, gyönyörű fénnyel! Mesés volt! Na meg a sok kis fénylő pont!! De gyönyörű!! - ámuldoztam, s elgondolkodtam. Nem messze ült tőlem egy Tűzféreg, szintén a fényeket figyelte.
- Elnézést... - szólítottam meg félénken.
- Igen? - szólalt meg kedvesen.
- Megtudná mondani a néni, hogy mi ennek a nagy fénynek a neve az égen? Ugye van neki?
- Persze kicsikém, ezt úgy hívják északi fény, vagy más néven: az Aurora Borealis. - felelte mosolyogva.
- Aurora boreális? .. Aurora... Auróra!!! - villanyozódtam fel.
- Mi az kedves?
- Ez lesz a nevem! Auróra, a kis világréme! ^^ - ugráltam. Olyan szépen csengett, hogy Auróra... nem tehetek róla, beleszerettem a névbe.
- Illik hozzád. - mosolygott majd szárnyra kapott - Sok szerencsét a nagyvilághoz, kis Auróra! - s fényével együtt eltűnt az égen. Boldogan csüccsentem le és figyeltem tovább a fényeket.
- Egyszer megtanulok repülni.. és bejárom az egész világot. Majd meglátjátok! - mosolyogtam elégedetten és visszamentem a barlangba ahol azonnal ki is dőltem. Hosszú napom volt, de nem panaszkodhatom.. hisz ez volt életem legelső napja a nagyvilágban.

50 - Na, most vagy soha!

- Reggelt... - szólalt meg valaki bágyadtan, de mind feküdtünk még. És senkinek nem akaródzott felkelni.
- Neked is Nyesi. - ásított Tate.
- Fent vagytok? - kérdezte Starfire.
- Aha. Már majdnem teljesen.... - kezdett el valaki újra horkolni.
- Mindenki megvan? - nyöszörögtem én is.
- Szikra biztos épp sétál valahol, ő mindig szokott hajnalban.. - mondta Roar.
- Nem kicsim, én is itt vagyok. - hallatszott egy halk nevetés. Nekem csukva volt a szemem.
- Még Szikra is itt van, akkor tényleg jól kipurcantunk.... - nyökögtem.
- Az már biztos. Jól megdolgoztatod az embert, ezekkel a szökéseiddel. - fordult felém nevetve Karom.
- Jobb mintha unalmas lennék, nem? - mosolyogtam felé nézve.
- Igaza van! - kiáltott oda Nátán és nevettünk egyet.

...

Végül feltápászkodtunk, megráztuk magunkat, nyújtózkodtunk, és fáradtan bár, de útrakeltünk. Vagyishogy a következő történt:
*Mindenki felkel*
Én: Sárkányok, csatasorba! *lelkesen és peckesen beállok előre, számban a semmit nem érő térkép, a többiek pedig olyan mondatok közepette mint a: -- hagyj már... - legyünk már otthon - ne sürgess már... -- felálltak mögém és megindultunk.*
Majd pár lépés után megálltam, a többiek pedig nekemjöttek és hátulról megtoltak, míg végül mindenki megállt.
- Mi történt Auróra? - nézett előre Szikra.
- Nem tudjuk merre kéne menni... - feleltem halkan. Mindenki egymásra nézett majd sóhajtottunk.
- Akkor most mi lesz?
- Gondolkodjunk... - mondta Karom.
- Én fáradt vagyok gondolkodni... - mondta Csonti.
- Tudom, te mindenhez fáradt vagy... - mérgelődtem.
- Oké, döntöttem. Én nem megyek veled tovább semerre! Nyesi, gyere, menjünk haza! - ragadta szárnyon a Fanyesőt és elkezdte húzni magával visszafele.
- Felőlem.... Mehetünk Au? Nekem sincs már kedvem tovább menni...
- Oké, de akkor én is megyek veletek. - mondta Tate is. Ránéztem Karomra, majd Starra és Szikrára, aztán vissza a három sárkányra.
- Akkor.. ti hárman hazamentek?
- Akkor én se maradok!! - ugrott gyorsan oda Nátán is.
- Szóval akkor.. ti.. NÉGYYEN hazamentek? - kérdeztem ismét.
- Hacsak nem jön Roar is. - nézett Nátán a tesójára.
- Nem, én inkább megyek anyumékkal. - felelte és közelebb lépett Szikrához, aki felülről adott egy puszit a fejére.
- Oké... akkor..
- Otthon találkozunk. - fejezte be a mondatom Karom.
- Jah.
- Oké, sziasztok! - repült el Csonti és Nátán is.
- Sok sikert, és egyben gyertek haza! - mondta Nyesi és Tattel az oldalán ő is elrepült. Így maradtam én, Karom, Starfire, Szikra és Roar. Csak álltunk, hogy most hogyan menjen tovább.

*fél órával később*

- Nah, valami ötlet? - nézett fel rám Karom, aki egy kövön ült. Szikra egy fát figyelt, Roar annak az ágán bohóckodott, Starfire pedig kicsit arrébb egy lepkével játszott. Jómagam pedig fel-le járkálva gondolkodtam, mit kéne tenni. Mit jelent a doboz és a vér? Merre kéne tovább mennünk? Mit kéne azzal az izével csinálni? Arra már rájöttem, hogy az a versike, amit találtunk, a vérre vonatkozik. Az a kék halál vére. De azt nem tudom, mit kellene vele tennem... Megálltam és felnéztem az égre. Kék volt és enyhén felhős. Napsütéssel és kevés arra repülő lénnyel...

- Nem, még mindig semmi ötletem... - ültem végre le.

- Tessék, mit mondtál? - nézett rám Szikra, hátán Roarral, akivel játszadozott.

- Csak azt, hogy nem tudom merre menjünk! - feleltem kicsit idegesen.

- Szerintem repüljünk fel és nézzünk körbe, vagy esetleg.... - kezdte Star de hirtelen felsikított és beszakadt alatta a föld.

- Star! - kiáltottunk egyszerre fel és odarohantunk. Lenéztem a lyukba és ott ült az alján. Nem volt mély, de széles.

- Jól vagy Anyu? - kiáltott le neki Roar.

- Igen, minden oké! De viszont... Au... szerintem ezt látnod kéne. - felelte miközben lassan felállt. Összenéztem a többiekkel, majd puhán leugrottam az üreg aljába. Hirtelen nagy fény csapta meg a szemem, gyönyörű kék fény.
- Hé, srácok, gyertek ti is, ezt nézzétek! - kiáltottam fel és beljebb léptem, míg Karom is lejött, Szikra pedig bedugta a fejét.
- Wow... ez nagyon szép!! - képedt el Szikra is. A falakon sárkány írás volt látható, és minden egyes betű kékes-zöldes fénnyel fénylett. Fogalmam sincs mitől, de gyönyörű volt!
- De mit ír? Ez nekem túl kínai.... - hunyorgott Starfire. Nos, ha úgy nézzük, ő a legfiatalabb köztünk, és ez régies írás.
- Szerintem valami olyat ír, hogy..... - gondolkodott Karom - " A vért ott kell ontani, ahol egyszer már lángra lobbant. "
- A vulkán! - kiáltottunk egyszerre fel Karommal.
- Milyen vulkán? - pislogott értetlenül Star.
- Errefelé már régóta nincs egy működő vulkán sem! - felelte Szikra.
- De még mennyire hogy van! - vágta rá Karom.
- A szigetre kell vissza menni, ott kell ezt a vulkánba bedobni! - mutattam fel a dobozkát.
- És.. akkor megtörik az átok? - kérdezte Star.
- Azt hiszem.. igen.
- Akkor meg mire várunk még? Indulás sárkányok! - pattant fel odafent Roar és Szikra felhúzta Starfire-t.
- Gyere Au, mennünk kell! - szólt oda nekem Karom, mikor Szikra őt is fel akarta húzni, de én még olvastam valamit a falon.
- Csak egy perc! - fordultam oda, aztán meredten néztem tovább a falakat. A fal fényesen, kedvesen sugározta a fényt és szinte olvastatta magát.
- Auróra, jössz? - kiáltott le Szikra, mert már mindenki rám várt.
- Jah igen, megyek már! - futottam oda és Szikra engem is kihúzott.
- Akkor hát merre menjünk? - kérdezte Szikra.
- Hát.... Talán még vissza tudnánk oda találni, ugye Au? - nézett rám Karom.
- Vissza... de.... - nyeltem nagyot.
- Mi a baj? - kérdezett aggódóan Starfire.
- Mi lesz ha nem sikerül? És örökre ott ragadunk esetleg....
- Egyszer már sikerült hiszen kijutnunk! Nálad a nyakék, nem igaz?
- De.... de az írás odalent azt írta.... hogy ha nem sikerül többet nem tudunk majd kijutni onnan. Sőt.... a nyakék gazdája akár bele is halhat, mert az átok őt is utol éri. - húztam össze magam. A többiek össze néztek.
- Akkor mi legyen?
- Ha már idáig eljutottunk, menjünk tovább! - mondta Roar.
- Igaza van sárkányok... - mondtam, összeszedve a bátorságom.
- Induljunk tovább.
- És ha valami balul sikerül? Nem veszthetlek el Au... - súgta Karom.
- Nyugi Karom.. nem lesz semmi bajom. - mosolyogtam rá bíztatóan. - Mi vagyok én ha nem strapabíró? - nevettem halkan.
- Szép és aranyos. - válaszolta - És rendkívül erős.
- Akkor ne félts! Minden rendi lesz, meglátod! - mosolyogtam és adtam neki egy gyors szájra puszit.
- Akkor mehetünk fiatalok? - mosolygott felénk Szikra, hátán Roarral és Starfire-vel. Rájuk néztem és úgy gondoltam.. nem lesz semmi baj. Szeretteim körében vagyok. Büszkén kihúztam magam és azt feleltem:
- Mindent bele sárkányok!

...

Sokáig repkedtünk az égbolton össze és vissza, mert nem tudtuk merre is mentünk mikor odatévedtünk a szigetre.
- Ez így nem fog menni.... - hangolódtam le, de támadt egy ötletem - Dühítsetek fel!
- Mi? - nézett nagyot mindenki.
- Gyerünk, dühítsetek fel! Nem nehéz, tudjátok, hogy érzékeny vagyok!
- Oké.. őő... - gondolkodtak.
- Utálom a lazacot. - mondta Star.
- Villám miattad nem kelt ki időben! - mondta Roar.
- A rémek soha nem akarnak többet veled énekelni, mert cserben hagytad őket! - felelte Szikra.
- Tetszik az unokatesód. - mondta Karom.
- Hogy mi??? - kerekedett el a szemem és lefagytam.
- Azt mondtad dühítsünk fel! - mentegetőzött.
- De most komolyan, vagy csak úgy mondtad?? - kérdezgettem rémülten.
- Ha igen, akkor az elég dühítés?
- Az biztos! - nevettem fájdalmasan.
- Akkor igen, komolyan tetszik. - mondta mire összeszűkült a pupillám és elhúztam mellettük.
- Gyorsan, kövessük az ösztöneit! - kiáltották és utánam repültek. Az agyam eközben folyamatosan kattogott és pörgött. Forgott a milliónyi kis fogaskerék.
- Au, lassabban!! - kiabáltak mögöttem de meg sem hallottam, végül Roar beért mellém és rámkiáltott, hogy ott a sziget, szálljunk le. Repültem volna még tovább de hagytam magam leirányítani a földre és végül sikeresen leszálltunk a szigeten. Méghozzá egy ismerős helyen: a barlang előtt, ami egyszer majdnem elnyelt minket.
- Ezaz Au, sikerült, idetaláltál! - örvendezett mindenki, csak én voltam még kiakadva.
- Mi a baj Au? - nézett rám Karom.
- Ugye nem tetszik jobban mint én? - kérdeztem elkeseredetten tőle. Halkan felnevetett és azt mondta:
- Jahj Auróra, bocsáss meg, nem gondoltam komolyan.. nem tetszik, csak azt akartam, hogy sikerüljön idetalálnod. - Hirtelen visszatágult a pupillám és újra úgy éreztem érdemes élnem.
- Tudod hogy megijesztettél?? - vágtam oldalba hirtelen, aztán mind felnevettünk.
- Nah akkor merre? - kérdezte Star.
- Arra! - mutattunk Karommal egyenesen a vulkán felé.


Odarepültünk és azon gondolkodtunk, most hogy tovább.
- Oké.. dobd be. - mondta Roar.
- Csak így? - ráncoltam a homlokom.
- Hát hogy?
- Szerintem nem lehet csak úgy belevágni a vulkán gyomrába... - feleltem.
- Igaza lehet. - mondta Star.
- Lehet, hogy van hozzá valami rituálé is... - jutott Szikra eszébe.
- Akkor keressük meg a fürge fullánkokat, hátha tudnak segíteni! - mondta Karom.
- Jó ötlet, induljunk is! - mondtam és elreppentünk a gőzölgő vulkán felől.


Nem kellett sokat keresnünk és megtaláltuk a most is élettel teli, nyüzsgő kis tisztást, ahol a sok-sok Fürge fullánk szaladgált fel, s alá. Elmosolyodtam ahogy végignéztem rajtuk. Karom is kedvesen kiáltott oda nekik, hogy észrevegyék közeledtünket. Még az égen szálltunk, mikor egy csapásra az összes sárkány megállt és felénk meredt.
- Ezek a vándor barátaink!! Visszatértek hozzánk! - kiáltott fel az egyikük boldogan és mindenki boldogan odasereglett körénk. Mi eközben sikeresen leszálltunk. És el is özönlöttek minket a vidám Fürge fullánkok.
- Mi hozta erre ismét a kedves utazóinkat? - kérdezgették, de mi csak köszöngettünk és vigyorogva próbáltunk előrébb jutni a vezetőt keresve.
- Bocsi, majd elmondjuk, de most a vezéretek keressük, nem tudjátok merre van? - kérdezte Szikra, mire hirtelen csönd lett. A sárkányok hátrébb álltak tőlünk és kicsit lehajtották a fejük. Elénk jött a vezető.
- Üdvözöllek benneteket újra köreinkben! Örömmel látjuk, hogy semmi bajotok nem esett. - mosolygott.
- Hogy hogy ismét erre vitt titeket az utatok?
- Tisztelt Fürge fullánk vezér.. - hajoltam picit meg - emiatt jöttünk: - mutattam fel a térképet. Egyszerre megfagyott az arca. Semmi érzelmet nem mutatott, csak hosszan és mereven nézte a papírt.
- Gyertek velem barátaim. - mondta aztán halk hangon és csak minket bevezetett egy barlangba. Szikra is bedugta hozzánk a fejét. Ő amúgy nem fért volna be.
- Tehát... átkot törni jöttetek vissza? - ült le velünk szemben és intett hogy mi is üljünk le.
- Igen.. de elnézést uram, de sietve jöttünk és amiken keresztül mentünk idáig.. Már szeretnénk hazaérni békében. - mondtam.
- Azért jöttünk, hogy megkérdezzük van-e valamilyen különleges rituálé a vulkánnal és az átokkal kapcsolatban? - mondta Roar. Érdekes, időközben hogy feltámadt az érdeklődése az ügyben! o.O
- Nos...... - gondolkodott el a fullánk - az előző főnök mesélt valami... barlangról.
- Barlangról? - kérdezett kapásból Starfire.
- Igen... ami a vulkán gyomrába vezet.
- ÁÁÁ, megint egy barlang!! Elegem van már!! - háborodott fel Star és homlokon csapta magát a szárnyával.
- De oda csak a nyakék tulajdonosa léphet be, és mégegy személy. Aki a legkedvesebb számára, és az első helyen tartja a szívében. - mondta. Én pedig egy sanda pillantásommal rögtön Karomra néztem. Már tudtam, hogy őt fogom magammal vinni.


A fullánk odavezetett minket egy nyíláshoz, ami a vulkán oldalán nyílt. Azt mondta ide kell bemennünk. A többieket visszakíséri a kolóniájukhoz és ott várnak minket.... Közben viharfelhők gyűltek felettünk, és már villámokat szórt az ég.
- Itt hát az idő.... - mondta a fullánk és mindd megálltunk a bejárat előtt. Ránéztem a többiekre. Kinek rémület, kinek bátorítás tükröződött a szemében. De mindegyikükében ott csillogott a remény és izgatottság. Tehát.. most minden rajtam múlik.
- Akkor.... kit viszel? - kérdezte a vezető. Lesütöttem a szememet. Elgondolkodtam, mi lesz ha beviszem Karmot... és miattam meghal odabent. De.. valakit vinnem kellett.
- Karom... bejössz velem? - kérdeztem halkan.
- Ha szeretnéd... - felelte és mellém állt, de láttam hogy egy halvány mosoly végigfutott az arcán, hogy őt viszem magammal.
- Akkor mi a többiekkel várunk titeket... Sok sikert! - köszönt el a fullánk.
- Sok sikert! - mondták kórusban. Biccentettem nekik, és bementünk. De eszembejutott valami és gyorsan kifutottam.
- Hé Starfire! - futottam Starhoz.
- Igen Au?
- Emlékszel mit mondtál mikor bent voltunk abban a barlangban? És épp a rémálmaim üldöztek...
- Azt hiszem.. mit?
- Hogy.. én vagyok a legjobb barátnőd.
- Jah, arra persze, hogy emlékszem. - mosolygott. - de miért?
- Mert.. te meg az én legjobb barátnőm vagy. - öleltem meg. - és mindent köszi. - mosolyogtam rá.
- Oh.. - mosolygott ő is boldogan - Igazán nincs mit! ^^
- Sziasztok, később találkozunk! - kiáltottam oda nekik és befutottam a barlangba, ahol Karom már várt.
- Mostmár mehetünk. - mosolyogtam rá és elsétáltunk a barlangban....

...

- Szóval.... én vagyok a legkedvesebb számodra? - kérdezett Karom, miközben mentünk befelé. Egyre melegedett a levegő..

- Igen... így van.

- Még szüleidnél is?

- Hátöhm.... - szorult el a szívem.... - tudod.. ez egy bonyolult és kényes kérdés..... Mivel jelenleg.. egy kicsit meg vagyok zavarodva, hogy ki is az igazi anyám..... Apám meg még pót sem volt sose.

- Oh.. értelek. Sajnálom... - mondta.

- Semmi gond Szívem.... - mosolyogtam rá és hirtelen hozzá bújtam. - Köszönöm hogy vagy nekem...

- Nagyon szívesen Édesem... - mondta kis meglepődés után és átölelt. Hirtelen a vulkán mintha megremegett volna és dörgés szerű hangokat bocsátott ki az ég.

- Gyere, siessünk! - mondta Karom és futni kezdtünk befelé. Kezdtem egyre kevesebbet látni a nagy hőtől, és megbotlottam egy kőben és orra estem.

- Jól vagy Au? - futott hozzám vissza Karom, mire kinyitottam a szemem és megláttam, hogy egy nagy kő éppen felé tart a háta mögül.

- Karom, ugorj félre! - kiáltottam rá, mire hátra nézett és még időben észre vette, majd elugrott és kikerülte a követ. Közben felálltam és tovább rohantunk az omladozó üregben, mígnem végül oda értünk egy nyíláshoz, ahonnan ha leugrottunk volna, egyenest beleesünk a lávába

- ÁLLJ!! - kiáltottam és fenekemen csúszva épp a szakadék előtt álltam meg. Hátrapillantottam. Karom bicegve állt meg mellettem.

- Mi történt?? - ijedtem meg és megnéztem a szárnyát.

- Semmi csak meghúzódott amikor elugrottam az egyik kő elől. Semmi komoly. - nyugtatgatott. - Csináld amit az a fullánk mondott! - mondta aztán, de hirtelen nem jutott eszembe mit is kéne tennem. Aztán beugrott.

" Hajolj meg a négy égtáj felé északtól kezdve, majd a nyakéket helyezd a földre. Nyitsd ki a dobozt. A tartalmát tedd a nyakék által bezárt kör közepére. Majd mondd el a verset: "

- Vagy te átkok hordozója,

és vagy te átkok átka.

Vagy minden átok apja,

És átkok gyilkosa!

Kék halálban lakozol,

és átkokat hordozol! - mondtam nagy beleéléssel, mikor ez következett.

- Te élteted a kék halált!

ÉS TE HOZOD MA EL NEKI A HALÁLT!! - ordítottam és a dobozt tartalmával együtt behajítottam a vulkánba. Aztán mindketten összehúztuk magunkat, mert féltünk mi fog történni. .. De nem történt semmi. Már épp megnyugodtunk volna, hogy nem lesz semmi baj, mikor hirtelen egy hatalmas vakító fénycsóva tört ki a vulkánból, mint egy hatalmas villámlás és elvakított minket, az ereje pedig hátradobott egy hatalmas hang keretében és elvesztettük az eszméletünk.

###

~Szikra~

A fullánk főnök. visszakísért minket a sok fullánk közé. Mindenki buzgón futott a fák tetejére, sziklák magaslatára, vagy esetleg egy barlang védelmező mélyébe. Vihar közeledett, de még mekkora! De valószínűnek tartom, hogy ez is csak a mi átoktörésünk miatt történt... Páran bemenekültek előle rejtett helyre, főleg a kicsikkel, de a legtöbben látni akarták, amikor az átok megtörik. Vagy éppenséggel elpusztítja az egész szigetet...

- És most.. hogyan tovább? - kérdeztük a főnököt.

- Gyertek, felmegyünk a legmagasabb sziklánkra, hogy lássuk mi történik! - intett és mind felmásztunk az imént említett kőre. Onnan be lehetett látni az egész szigetet. Tisztán látszott méghozzá, ahogy a sziget összes sárkánya a vulkánt figyeli, különböző magaslatokról. Mindenki a csodát várta... Rajtad most a sziget szeme Au!

- Most pedig.. várunk. - ült le a főnök fullánk. Viszonylag nyugodtnak látszott, de biztos vagyok benne, hogy legbelül ő is ordított az izgalomtól. Ahogy én is. Ott legbelül.

Hamarosan elkezdett a föld megremegni alattunk. És csak vártunk tovább.. De nem tudtuk mi történik. Csak vártunk. Erre voltunk kényszerítve. A felhők pedig egyre gyűltek felettünk. A vulkán felé szálltak és csoportosultak. Majd hirtelen egy nagy világréme ordítás szerű hang vízhangzott ki a vulkán mélyéről. Majd egy nagy fénycsóvatört fel a vulkánból, be a felhők közé. Hirtelen ezernyi kisebb villám csapott le a felhők közül és pusztítani kezdték a szigetet.

- Gyorsan, be a barlangokba, siessetek, fussatok!! - kiabáélt a főnök, és egyben mindenki más is és mindenki össze vissza kezdett futni és repülni.

- Szikra! - kiáltott utánam Star, akit majdnem elhagytam. Felhúztam a hátamra Roar mellé és én is futni kezdtem, de egy villám eltalált minket....

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

De nem lett semmi bajunk! Még csak meg sem éreztük. Azonban mindenhová máshová a szigeten, ahova becsapott, hirtelen világosabbak lettek a fák, a kopár talajon virágok és friss fű kezdett nőni, és még a sárkányok pikkelyei is jobban fénylettek. Majd ezt követte mégegy vakító fénysugár és minden felhő eltűnt. Évek óta először napsütéses, kék ég fogadta a szigetet.

- EZAZ, SIKERÜLT!! AZ ÁTOK MEGTÖRT!! - ujjongott mindenki.

Az összes sárkány boldogan táncolt és ugrált, még vagy fél óráig. Minket pedig hangos szóval sok jó dologgal illettek, pedig mi nem is tettünk semmi érdekeset.

- Köszönjük, de nem nekünk kell megköszönnötök! Hanem Aurórának! - nevettünk, de hirtelen mindenki elhallgatott.

- Mi az? - lepődtem meg.

- Auróra! - kiáltotta el magát Starfire a hátamon és én is hátranéztem. Karom egy nagy levélen húzta maga után Au-t, aki csak feküdt mozdulatlanul.

- Au!!! - kiáltottunk fel mi is és odarohantunk.

- Mi történt vele??

- Elájultunk attól a nagy fénytől és azóta nem tudom felkelteni! Néha kinyitja a szemét, sőt beszél is, de nincs magánál! - pánikolt.

- Engedjetek! - loholt oda egy üszkös füstlehelő, aki azt állította ért az ilyesmihez.

- Nah?? Ugye megmarad?? - kérdezte türelmetlenül Karom, mikor már ott vizsgálgatta a másik sárkány.

- Szerintem minél hamarabb vigyétek haza! Nem lesz semmi baja, de nagy valószínűséggel lázálma van. Az átok hatása lehet. Vigyázzatok rá és rendszeresen beszéljetek hozzá, különben megszakadhat minden kapcsolata a külvilággal és sosem ébred fel! - mondta a sárkány.

- Rendben, mindent köszönünk! - mondtam és fel is vettem a törékeny Aurórát a hátamra hogy induljunk haza.

- Minden jót, éls köszönjük!! Imáinkba foglaljuk majd a neveitek! Amint tudunk meg is látogatunk, most, hogy elmehetünk a szigetről! Sziasztok!! - kiáltoztak utánunk a sárkányok és szinte az egész sziget egyszerre integetett nekünk és ujjongtak. Hangjukat még sokáig hallottuk, mígnem már a sziget eltűnt mögöttünk a horizonton....

###

~Auróra~

Kinyitottam a szemem, de nagyon csengett a fülem. Még mindig a vulkánban voltunk. Karom fölém hajolva állt és azt hiszem mondott valamit. Mozgott a szája, de semmit nem hallottam belőle. Fájt a fejem és homályosan láttam mindent. Egyszercsak pedig egy idegen hang szólalt meg a fejemben.

- Elismerésem tisztelt világréme, hogy megtörted az átkom...

- Ki vagy és mit akarsz tőlem? - kérdeztem hangosan, mire Karom értetlenül nézett rám. A hang pedig válaszolt.

- Én vagyok a kék halál lelke. Most hogy megtörted az átkom, most pedig kérhetsz tőlem egy valamit.

- Egy ajándékot? - kérdeztem vissza.

- Igen. Akármit. Bármit a világon. Amit igazán nagyon szeretnél. De jól fontold meg, mert csak egyet kérhetsz. - mondta. Elgondolkodtam. Mit kérjek? Sok halat? Hogy megszabaduljak Villámszárnytól? Hogy Rubint elvigye a szigetről a fene? Hogy Karommal örökké együtt maradhassak...? Nem..... ezek olyan dolgok, amiket le kell tudnom rendezni, nekem kell megoldani.. Viszont.. egy dologra nagyon vágynék..

- Lenne valami... - nyögtem ki.

- És mi lenne az?

- Tudod... Anyukám.. mármint.. a Forrkatlan mamám azt mesélte.... Kiskoromban egyszer bevertem a fejem egy nagy sziklába.... És azóta nem emlékszem ami az előtt történt velem...

- Igen..?

- Azt szeretném, hogy átélhessek mindent ami eddig történt velem az életemben... - suttogtam. - hátha emlékezhetek még a szüleimre is.... - hunytam le a szemem. közben már egy erdőben voltam.

- Akkor hát legyen. - szólt a hang és hirtelen minden sötét lett..... Aztán zuhanni éreztem magam.. és hallottam ahogy zúg a tenger.....