10 - Klubelnökavatás

Nos, sikeresen újraírtam a részt. Így hosszabb is let mint terveztem. Ez most legalább arra jó volt, hogy valami jobb kerüljön ki a kezeim közül, mint amit előtte alkottam. Akkor íme:


A mai napom gyönyörűen indult:
Csontival és Nyesivel repkedtünk épp a tenger felett. Kergetőztünk a vízből ki-be bukdácsoló Dörgődobok és az arra elhaladó Nyökdöcök között. Mint azokban a bizonyos régi szép időkben! Aztán hirtelen az erdő közepén találtam magam. Ott volt Szikra is és az énekes Rémek. Mi pedig hamar táncba kezdtünk. A következő percben azonban már egy folyóparton ültem, Starral, ízletes csemegéket ettünk, közben bohóckodva. De egyszercsak köddé vált! A táj, a halak, és a Sikló is szertefoszlott, mintha sosem lett volna! Én meg ott találtam magamat abban a titokzatos viharban. Próbáltam kijutni, de semmit nem láttam a felhőkön és villámokon kívül. Egyszercsak egy árny suhant el mellettem. Egy sárkány volt az, de nem láttam ki vagy mi. Hirtelen kiragadott a viharból, és ledobott valahol. Mikor kinyitottam a szemem, a klub "Cseppkő termében" voltam. Körülnéztem. Az egyik járatból Karom lépett elő. Majd rámmosolygott. Melegség árasztott el tőle és nyugodt boldogság.
- Sétálunk egyet? - kérdezte aztán, mire én egyetértően bólintottam.
Ekkor Starfire felébresztett az álmomból:
- Ébresztő álomszuszék! Híreket hozok!
- Mi-mi, mi van??? - kaptam fel a fejem riadtan.

(Kb így nézhettem ki)

- Fontos hír! - mondta újra az ablakban állva. Körbenéztem, és csalódottan vettem tudomásul hogy az egész csak egy álom volt...
- Ja, oké....
- Oh, bocsi, valami jót álmodtál talán?
- Igen... nem minden része volt vidám, de mégis jó volt... - feleltem halkan.
- Bocsi. Velem is mindig ez van... a legjobbkor ébredek fel.
- Jah... na mi az a hír?
- Ja igen! Fél óra múlva klubgyűlés!!
- Okés, köszi hogy szóltál.
- Nincs mit. De most rohanok, még szólnom kell Szikrának is. Na szia!
- Szia. Ott találkozunk! - válaszoltam, mire rámmosolygott, majd nagy szárnysuhogás közepette elrepült. Én meg visszaejtettem fejem a takaróra. Fejem tele volt gondolatokkal: Állítólag az álmok jelentéssel bírnak. De ez mit jelenthetett? Olyan kísérteties volt ahogy Star eltűnt. És ki volt a viharban? Ki mentett meg? ... Karom meg úgy mosolygott... Már csak ez is fura... Meg ez a gyűlés is, mi történhetett? Ja igen, biztos a klub elnökét akarjuk végre megválasztani! Legalább az egyik kérdésemre tudok választ adni...
  Így morfondíroztam magamban, majd végül rájöttem hogy fel kéne kelnem. Leugrottam az ágyról és a reggelim felé vettem az irányt. Szerencsésen beleléptem valamibe, ami megszúrta a talpam.
- Ó, hogy az a...! - mérgelődtem, és hátranéztem mi volt az. Egy sárkányfog. Nem is kicsi! Asszem már valahol láttam ilyet, de nem tudom hol. Na mindegy, fogtam és eldugtam az asztal alatt. Majd végre reggelizni kezdtem.

Mikor befejeztem körüljártam a házat kívül-belül. Ahogy azt minden nap teszem. Felnéztem a tetőre is. Erről eszembe jutott milyen szép is ott a panoráma. Egész kényelmes. És remekül látszódnak róla a gyönyörű Hibbanti naplementék. ... Ez is egy olyan dolog, amit nem lehet szavakba önteni... Csak megmutatni:

*-*

... Azt hiszem nincs is szükség a kommentáromra ...

És míg én ábrándoztam (szokásomhoz híven), addig szépen el is repült az a bizonyos fél óra. Mikor észbekaptam már késésben voltam.
- Odinra, most aztán rohanhatok! - kiáltottam fel és kiborulva az ajtón, futni kezdtem. A házak között nem mertem még felszállni. Pedig jó nagy késésben voltam. No nem baj, azért útközben egy Zablaagyar még leszólított:
- Hali szivi, nincs kedved megenni egy halat? - kérdezte mikor elrohantam mellette. Még valami csábos mosolyt láttam a részéről nagy megtorpanásomban, de aztán csak mégjobban siettem tova.
- Ő, bocsi, sietek. - feleltem és sebesen felrepültem.

...

Ezen felbuzdulva mégjobban rohanni kezdtem. Végül 10 percet késtem. És akkor is majdnem levittem Szikra fejét... Ilyedten elhajolt, én pedig kissé nehézkesen lehuppantam a földre.
- Na, azért ennyire ne siess! - mérgelődött.
- Bocsi, tényleg ne haragudj! Meg a késésért se.
- Semmi gond.
- Szóval miről is van szó? - kérdezte Starfire.
- A klubelnök választásról, gondolom én. - felelte Karom.
- Igen, pontosan. - mondta erre Nyesi. Ugyanis a dolog az ő ötlete volt.
- Szóval, tartunk beszédet aztán szavazunk? - kérdezte Szikra.
- Hát tarthatsz ha akarsz. - felelte Csonti.
- Igazából, mivel már igen jól ismerjük egymást, szerintem elég annyi ha szavazunk. - mondta erre Nyesi. Senkinek nem volt ellenére hogy mellőzzük a beszédeket, szóval rábólintottunk.
- Szóval... Kezdjük névsor szerint. Ki szavaz Aurórára? - tette fel a kérdést Nyesi. Erre Star és Karom lelkesen felemelte a szárnyát.
- Oké, ki szavaz Csontira? - erre Karom jelentkezett, és maga Csonti is.
- Te magadra nem is szavazhatsz. - nevettem.
- Jaaa. Nem baj. Azért jegyezd fel az én szavazatom is. - mondta szintén nevetve.
- Akkor ki szavaz Karomra? - Szikra és én jelentkeztünk.
- Rám? - kérdezte Nyesi. Rá Csonti szavazott.
- Ki szavaz Starfirere? - ismét Karom szárnya volt fönn a levegőben. Majd végül az enyém is.
- Au, te kétszer szavaztál! - szólt rám Nyesi.
- Miért ne? - kérdeztem - hisz Karom is mindenhol feltette a szárnyát! - feleltem nevetve, szerintem jogosan.
- Oké, mindegy. Na és ki szavaz Szikrára? - erre feltette a kezét ő, Star is, én is, és Karom. Végül pedig Csonti is, csak ő lassan reagált.
- Na most akkor mindenki többször szavazott? - nézett ránk kérdőn Nyesi.
- Hát úgy tűnik. De szerintem a dolog eldőlt: Szikra nyert, nem? - mondta erre Karom.
- Jaja. - mosolyogtam Szikra felé.
- Komolyan? - kérdezte erre ő meglepetten.
- Hát látod, a többség győzött! - felelte Nyesi is.
- Hát... Mindanyiótoknak köszönöm. - mosolygott ránk, de Csonti közbeszólt.
- Ne, ne! Tartogasd a beszédet a felavatásra!
- Felavatás is lesz?? - lepődtünk meg mindd egyszerre. Úgy tűnik Nyesi és Csonti mindent megtervezett.
- Ja. Csak várjatok picit, míg menagyobbítom a koszorút... - mondta Nyesi és elsietett.
- Au, maradj itt Szikrával, a többiek jöjjenek velem. - intett Csonti.
- De mégis mit kéne csinálnunk? Ez nem hagyomány, mi vagyunk az első tagjai a klubnak! Mit találtatok ki? - puhatolóztam nála, de nem árult el semmit amit eddig nem tudtam. Hát ott maradtam Szikrával a Cseppkő teremben. Ő meg elvezette a többieket a "gyökér üreg" -hez. (Nem az én ötletem volt). De azért jogosan lett ez a neve, csak fele akkora mint a másik nagyobb termünk, főleg mert a plafonból akkora gyökerek lógnak, hogy Nyesi egyszer bele is verte a fejét.

Hamarosan Nyesi visszatért, egy növénykoszorúval a fogai közt. Egy szép Orchidea volt beletűzve az elejére. Nekem nagyon tetszett.
- Nyesi, hisz ez gyönyörű! - kiáltott fel Szikra is mikor megpillantotta.
- Igen, az. De eredetileg fekete lett volna a virág, csak azt sajnos nem találtam... - felelte elmélázva. - na mindegy, vedd fel a fejedre! - mondta és odanyújtotta nekem, hogy tegyem a fejére. Szépen óvatosan fel is helyeztem. Szépen állt neki. Pontosan ebben a percben valami morajlást hallottunk arról amerre a többiek elmentek. Mint valami távoli dobszó.
- Mehetünk. - állapította meg Nyesi. - Gyertek! - mondta mire vezetésével elindultunk a hang irányába. Ő ment elöl, én pedig Szikra mellett szorosan.

A hangok egyre hangosodtak. Már kivehető volt: ez igenis dobszó! Bár hogy honnan szereztek dobokat, arról mai napig fogalmam sincs!
Mikor beléptünk a sötét terembe a falon fáklyák égtek, pedig eddig itt nem volt fény. Körbenéztünk: A többiek sorfalat álltak, közben mindd egy-egy dobot csapkodtak farkukkal, s énekeltek, egy ismerős dalt:

(a szöveg nem mindig jön kapóra, beismerem.)

Az út végén egy nagyobb szikla feküdt. Nyesi kérésére felkísértem rá Szikrát, és mi is énekeltünk. Szikra csöndesen végigvárta a dalunk, és a dobszót. Majd mikor elhallgattunk, Star és Karom odaléptek Szikrához. Nekiadtak egy nagy botot. Karom megszólalni készült, de előbb hátranézett Csontira, mintegy megerősítést várva. Csonti bólintott, mire így szólt:

- A bottal, tied az elnökség. - S mindd fejethajtottunk. Szerintem nagyon hangulatos kis ünnepélyt dobtak össze Nyesiék, mint valami ősi, sámánavatás, olyannak hatott. Ekkor jöt Szikra beszéde.

- Hát... köszönöm... - kezdte halkan. - Csontinak és Nyesinek a felkészülést, és mindannyiótoknak köszönöm a belémvetett hitet. Ígérem igyekezni fogok, hogy posztomat méltón töltsem be. És azt is hogy megpróbálok nem hárpiáskodó főnök lenni! - viccelődött. Egy halk nevetés végig is futott a társaságon.

- Szóval, kezdőthet a mulatság? - csillant fel Star szeme.

- Jaja, Party van sárkányok! - kiáltottam fel én is. Hirtelen előtűnt az "abrak", és a sarokban Hektor és a Rémek.

- Mehet? - kérdezte Hektor jókedvűn.

- Csapjatok bele Hektor! - kiáltotta oda neki Szikra, mire belekezdtek az egyik kedvenc számomba:

Erre mindenki azonnal neki esett a táncnak! Ahogy csak bírtuk! Star gondolt egyet és szárnyával eloltotta a fényeinket, mire totál sötét lett. Én ilyedtemben hirtelen fényre gyújtottam testem. Star pedig Szájában dédelgetve a tüzét, kissé villódzó fényeket csinált. Közben a háttérben felcsendült a Timber.

Mi pedig roptuk tovább, közben beszélgető csoportokban állva, mik azonban gyorsan felbomlottak, minthogy kissé nehezen hallotuk egymást. Később még felcsendült több szám is mint például:

...

Késő estig tartott a dolog. Én viszont hamarosan kifulladtam, és úgy döntöttem kimegyek kicsit levegőzni. Végigmentem a járatokon, egészen a tengerparti kijáratig. Legnagyobb meglepetésemre Karmot is ott találtam egy sziklán ülve.

- Szia, hát te miért nem vagy odabenn? - kérdeztem tőle és leültem mellé.

- És te?

- Én kérdeztem előbb. - feleltem mosolyogva.

- Oké, oké, melegem volt, és... nincs mentségem.

- Nem is kell. Én sem bírtam már levegő nélkül. - mondtam majd egy időre elhallgattunk. Elgondolkodtam. A reggeli álmom még ott motoszkált a fejemben.

- Figyi, te hiszel benne hogy az álmok valóra válhatnak? Vagy hogy jelentéssel bírnak? - kérdeztem végül megszakítva a csendet.

- Talán... Miért?

- Semmi. Csak... Furcsát álmodtam.

- Na és mit? - kérdezte, mire én elgondolkodtam elmondjam-e neki. De végül úgy éreztem, megbízom benne.

- Először a többiekkel csináltuk a kedvenc időtöltésünk, majd ott voltam a viharban.

- Mármint abban, ami miatt lezuhantál mielőtt megtaláltunk volna?

- Aham.

- Az fura.

- Jah... és ott volt egy sárkány.

- Azt hittem egyedül voltál.

- Én is úgy emlékszem. De volt ott valaki. És kimentett.

- Egy titkos jótevő mi? - nevetett.

- Jah... Aztán meg veled voltam a klubban.

- Tényleg? Én is benn voltam az álmodban?

- Jaja..

- És mi volt?

- Öhm, hát... - elgondolkodtam mit is mondhatnék. Mert igazából azt az részt én sem értettem.

- Sétálni mentünk. - feleltem végül. Mire ő elgondolkodott.

- És aztán?

- Nem tudom, felébredtem.

- Értem... - megint csak néztük a tenger hullámait és az égen a Holdat. Egyszercsak bentről felcsendült egy ismerős dal:

- Ó, ezt szeretem! - mondtam kissé meghatott hangon.

- Én is. - felelte Karom. - Nem megyünk vissza?

- De, menjünk! - mondtam és visszaindultunk. Mikor már beértünk, láttam hogy Karom épp mondana valamit, de hirtelen Star karon ragadott, közben azt ordítva:

- Gyere Au, táncoljunk!

- Oké, szép estét Karom. - feleltem a Szörnyennagy Rémségre mosolyogva, majd jókedvűen belevetettem magam a táncba, egyik legjobb barátommal.